Támogatóinak majdnem harmadát bukta a Jobbik egy év alatt: a párt népszerűsége 16 százalékról 11 százalékra sorvadt. A rendpártiságba a kormány beelőzte, az egészségügyben és az oktatásügyben – egyébként pont radikalizmusa miatt – a szélsőséges párt nem tűnt hitelesnek. Magyarán: az említett 16 százalékkal elérte növekedési maximumát, jelenlegi imázsával többre nem lesz képes, csak kevesebbre. Így a jelek szerint a Jobbik irányt és ütemet vált, ha úgy tetszik: a gárdamasírozás helyett a jövőben polgári sétát részesíti előnyben. Legalábbis Vona Gábor kiakolbólítani készül a pártból a radikálisokat.

Az alapszabály lehetővé teszi, hogy az első ember megvétózza az elnökségi tagjelölteket. És Vona él is a lehetőséggel, három radikális alelnökének megtiltotta az újraindulást. (Novák Elődről az hírlik, hogy ő irányítja igazából a kuruc.info-t; Szávay István a Hatvannégy Vármegye Mozgalommal és a Betyársereggel ápolt jó viszonyt, illetve az ő körükhöz tartozik Apáti István.)

Hogy mi Vona célja, arról szórnak a vélemények, ám az bizonyosnak tűnik, hogy az elsődleges szempont a belső ellenzékkel való leszámolás. A pártelnököt ugyanis számos esetben vagy ténylegesen leszavazta, vagy álláspontjának feladására kényszerítette saját elnöksége. A három alelnök zsarolópotenciálját egyrészt „médiaháttere” adta, másrészt az a toposz, hogy a párt holdudvarához tartozó erőszakszervezetek (pontosabban a hozzájuk köthető akciók) tartják meg és bővítik a Jobbik bázisát. Csakhogy a népszerűségvesztés szétszaggatta az erőszak szavazatmaximáló mítoszát, így Vona akár egy pártszakadást is nyugodtan megkockáztathat – egyes becslések szerint legfeljebb pár tízezer támogatót vesztene, ez pedig egy uszkve 900 ezres támogatottságú párt esetén nem tragédia. (Forrásaink szerint nem igaz, hogy a vidéki jobbikosok foggal- körömmel ragaszkodnak a három „nem kívánatos” személyhez.) Így – noha Novák Előd, úgy érzi, hogy hogy hátába vágták a kést – hiába próbál újrázni a három alelnök, Vona érdemi veszteség veszélye nélkül zárathatja ki a rebelliseket. Csata pedig valószínűleg lesz, mert mint Apáti mondta „jobb farkasként meghalni, mint kutyaként élni”.

Ráadásul a Jobbik esetében tökéletesen igaz Orbán Viktor mondása, amivel a 2002- es zakó után vigasztalta pártját, miszerint ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ugyanis ha a szélsőségeseket kiebrudalja, és ezzel párhuzamosan sikeresen maszkírozza át „csak radikális” párttá a Jobbikot, Vona a külföld és a hazai „politikai befektetők” szemében egyaránt szalonképesebbé válhat.

Emlékeztetőül: miután a közelmúltban Simicska Lajossal csevegett négyszemközt, a Jobbik elnöke (aki amúgy rendszeresen ostorozza a Fideszt, és a kormánypárttól próbál szavazatokat elragadni), arról beszélt, hogy biztosan nem ez ellen az ember ellen kell párjának küzdenie. A Fideszben pedig azt hírelik, hogy Simicska milliárdokkal hajlandó megtámogatni a Jobbikot, márpedig az biztos, hogy Orbán egykori szobatársa elsőosztályúan tud pártot építeni. Ráadásul több üzleti kör is akad, amelyik nem képes mit kezdeni Orbán világával, és hajlandó áldozni annak elmúlásáért. És bizony nemcsak anyagi, politikai ráció is van abban, hogy a Jobbik középre menjen.

A Fidesz rendpolitikája a mérsékelten szélsőséges szavazókat is behúzta a centrumba, viszont a kormánypárt a jelek szerint képtelen megtartani a jobbról begyűjtött szimpatizánsokat. Így nem irreális elképzelés, amikor Vona Gábor a kormányzásra készül.

Arra persze semmi esély, hogy önállóan alapítson kormányt, de egy koalícióban kaphat szerepet, mivel a jelenlegi háromosztatú politikai erőtérben a mérleg nyelve lehet.

Mindenesetre a kormányra készülést (és a belső ellenzékkel való leszámolást erősítheti), hogy Vona rendszereket működtetni tudó polgármestereket vár az elnökségbe. És az sem mellékes, hogy fideszes pletykák szerint erről a három emberről vaskos „kompromittáló dossziéja” van a Fidesznek, így ha maradnak, jól időzített lejárató kampányokkal érdemben lehet befolyásolni a Jobbik választási eredményeit.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!