Mátészalkai elintézők

Mátészalka az egyetlen olyan nagyváros volt az országban (egészen pontosan a megyeszékhely utáni második legnépesebb település, a maga tizenhatezres lélekszámával), amely szombaton délután fél öttől szinte megközelíthetetlen volt vonaton vagy autóbusszal. Budapestről, Sopronból vagy Győrből nézve ez elképzelhetetlen, de a szalkaiaknak mindennapos nyűg.

„Persze el lehetett jutni Mátészalkára is, két átszállással, dupla menetidővel és háromszoros költséggel” – emlékszik vissza a kezdetekre Lintényi Levente, a Mátészalkaleaks nevű civil szervezet alapítója.

Az akkor 33 éves fiatalember úgy érezte, volna mit tenni a városban, és ehhez keresett társakat.

„Gyári melós vagyok, három műszakban dolgozom. A csoport kemény magja is a környékbeli gyárakból kerül ki – meséli Levente. – Általában akkor találkozunk, amikor lejár a műszakunk.”

Arról, hogyan kell nekifogni egy ilyen probléma megoldásának, fogalmuk sem volt. Kapóra jött, hogy Levente az internetet bújva ráakadt a közösségfejlesztéssel foglalkozó Civil Kollégium Alapítvány (CKA) egyik pályázatára, amely helyi közösségek ügyeivel foglalkozó szerveződéseknek ajánlott szakmai támogatást.

Gondolták, megpályázzák, mit veszíthetnek? A pályázat sikeres volt, és nyertek.
 

Nem pénzt, hanem egy mentort, aki megtanította őket, hogyan igazodjanak el a hivatalos ügyintézés dzsungelében.

Minek az nekik?

Hogy egy civil szervezet élete sem csupa méznyalogatás, bizonyítja, hogy az első két dolog, amit meg kellett tanulniuk: a közérdekű adatigénylés és a közérdekű bejelentés. Nem hangzik túl romantikusan, de legalább hasznos. „Bele kellett tanulnunk ebbe a világba – mondja Lintényi Levente. – Sokat olvastam, bújtuk a jogszabályokat. Bombáztuk a MÁV-ot és az Észak-magyarországi Közlekedési Központot (a Volán utódja). Először hiába.” Pedig akkor már a média is kezdett foglalkozni velük. Az egyik televízió például megkérdezte a mátészalkai polgármestert: mi¬ ért nincs esti vonat legalább Debrecenbe vagy onnan visszafelé?

Szerencsére Hanusi Péter (aki alighanem autóval jár) volt olyan vigyázatlan, hogy elmondta a véleményét az ügyről: „Egy-két bulizni vágyó fiatalról van szó, azért nem biztos, hogy egy busz- vagy vonatjáratot érdemes beindítani, hiszen ezek milliós kiadások, a társadalom szempontjából nem biztos, hogy jó befektetés erre a közpénzekből milliókat áldozni” – mondta a városvezető, ami természetesen felingerelte az addigra már Mátészalkaleaksnek nevezett civil csapat tagságát.

Az illetékesekhez több száz levél érkezett rövid idő alatt. Közben Lintényiék sem tétlenkedtek. „Csináltunk egy internetes mémet (a témába vágó, általában képpel illusztrált, közösségi terjesztésre készült, szellemes tartalom – a szerk.), amelyet elküldtünk Seszták Miklós fejlesztési miniszternek. Azt írtuk neki, az már mégsem járja, hogy a 21. században egy európai városból fél napig nem lehet eljutni a tőle 78 kilométerre fekvő másik városba!” A szabolcsi születésű miniszter ekkor már nem tehetett úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna, és azt válaszolta a mátészalkaiaknak, hogy „utánanéz” az ügynek. Ez olyan jól sikerült, hogy – ha vonatot nem is – több késői és egy hétvégi, hajnali buszjáratot is sikerült kialkudniuk. Igaz, addigra már a polgármester is észbe kapott, és beszállt a kampányba.

Saját újság

A csoport egyik első felismerése volt, hogy a helyi nyilvánosság (értsd ezalatt a polgármesteri hivatal által működtetett újság és televízió) nem elegendő. Ha tehát hallatni akarják a hangjukat, saját újságot kell alapítani. Így született meg az internetes blog Mátészalkaleaks címmel és a hozzá kapcsolódó Facebook-oldal. „A városi lap nemigen foglalkozott a közösséget foglalkoztató témákkal, ha pedig mégis, akkor ritkán adott helyet a kritikus hangoknak – mondja az alapító. – Mi néha kellemetlen és az átlagpolgárok számára csak nehezen hozzáférhető információkat közlünk. A cél, hogy átláthatóbb és főleg élhetőbb legyen Mátészalka. A közösségfejlesztés lényege nem az, hogy magunk oldjunk meg minden felmerülő problémát, hanem az, hogy képessé tegyünk egy közössé¬get arra, hogy maga tegye ezt meg!”

A Mátészalkaleaks deklaráltan pártsemleges. Azok az ügyek, amelyekkel foglalkoznak, nem szerepelnek a nagypolitika csatáiban. Ami egyáltalán nem jó – állítják. „Szerintünk a parlamenti képviselők és a városvezetők feladata volna nyitott szemmel járni, és begyűjteni azokat az információkat, amikhez mi csak hosszas utánajárással férünk hozzá. Nekik talán könnyebb volna eredményt is elérni – mondja Lintényi Levente. – Persze mi szívesen csináljuk, mert örömünket leljük benne, de azért azt tudatosítani kell a mátészalkaiakban, hogy amit mi csinálunk, az volna a politika feladata.”

Csak utazni szeretnének

A csoport ma már több mint 600 tagot számlál. „Mindig van 25 mozgósítható ember, de a többiek is megteszik, ami tőlük telik. És nem árt, ha van egy több száz fős listánk arról, kit mire lehet megkérni alkalomadtán.”

A Mátészalkaleaks nem állt le. A következő célpontjuk a települést Debrecennel, Nyíregyházával vagy Fehérgyarmattal összekötő vasúti pálya és a botrányos állapotú vasúti kocsik cseréje volt.

„Nem tehetünk róla, nagyon szeretünk utazni. És mi is meg¬ érdemelnénk, hogy legalább olyan minőségű vasúti kocsijaink legyenek, mint mondjuk a pesti elővárosokban” – mondja Lintényi Levente. 78 kilométert megtenni másfél óra alatt egy lepukkant szerelvényben nem az álmok álma. Még Mátészalkán sem.

A csoport tagjai ezúttal célirányosan és összehangoltan dolgoztak. Hónapokig gyűjtötték az észrevételeket, figyelték a vasút honlapján megjelenő tájékoztatókat az út közben lerobbant mozdonyokról és a mátészalkai vonatok késéséről. Adatot igényeltek és bejelentettek. És megint sikerült nekik. A MÁV arról tájékoztatta a csoportot, hogy hamarosan megkezdik a Mátészalka–Debrecen vonal fel¬ újítását. Első lépésben csak egy 28 kilométeres szakaszt készítenek el, de már ezzel is jelentősen csökkentik a menetidőt. Sőt! Arra is ígéretet kaptak, hogy érkezik két felújított szerelvény.

Mátészalka két városrészét, a belvárost és az Újtelepet a Repülőhíd köti össze. A kátyús és sok helyen életveszélyes híd tavaly februárban kilyukadt, és csak a csoport közérdekű bejelentése nyomán foltozták be. Most pedig már a teljes hídszerkezetet elkezdték javítani.

De a legnagyobb eredmény – legalábbis Leventéék szerint –, hogy a Közlekedéstudományi Intézet egyeztetésre hívta a csoportot menetrendügyben. „Mindig úgy gondoltuk, hogy nem nekünk kellene alkalmazkodnunk a különböző közlekedési vállalatok menetrendjéhez, hanem azoknak a mi szokásainkhoz – mondja Levente. – Az elmúlt három év alatt csaknem egy tucat alkalommal kezdeményeztünk menetrend-módosításokat, és kétszer sikert is értünk el. De a legnagyobb siker az, hogy az illetékesek végre rájöttek: nem lehet úgy módosítani egy menetrendet, hogy ne kérnék ki az ott élők véleményét.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!