Sokkoló címlappal jelent meg a Békemenet másnapján a Vasárnapi Hírek. Meddig? - a kérdést az idős "nemzeti miniszterelnök" portréja egészítette ki. A témához kapcsolódó legsikeresebb cikkeinkből ajánlunk.
Orbán Viktor szerényen csak még négy évet kért híveitől a Békemeneten, de ha komolyan veszi egyszavas választási programját – „Folytatjuk!” –, akkor Magyarországból akár olyan „parlagias zsarnoki” hely is lehet, amiről Lengyel László írt lapunknak sötét utópiát.
"2014-ben majdnem megfogtuk. Ha akkor többen mennek el. Ha akkor… Kár álmodozni. – Te ismerted. Milyen volt? – Kit? – Ne tégy úgy, mintha nem tudnád. Őt Akinek a Nevét… – Nem ismertem. Akit én ismertem, az nem Ő volt, hanem egy vidám és rokonszenves, őszinte és bátor fiú. Soha nem tűrte volna azt az ostoba, parlagias zsarnoki világot, amit Ő teremtett. Nevetett, gúnyolódott volna rajta. Szóval és tettel harcolt volna ellene." (Lengyel László: Nemzeti miniszterelnök)
"2014-ben majdnem megfogtuk..." - Bűnben fogant voksok
A 2014-es választások előtt kialakult katasztrofális helyzetről szól Nagy B. György elemzése:
"Tény, a szabályok lehetővé teszik, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) egyszerűen lehúzza a szavazólapról azokat a pártokat, melyekre a gyanú árnyéka vetül. De az is tény, hogy az illetékes hatóságokat nem hajtja a purgálási vágy – noha 26 nyomozás zajlik, illetve az MSZP most tett egy tíz törpepártot érintő feljelentést, az NVB úgy csinál, mintha nem történt volna semmi. Pedig a helyzet súlyos – a 18 országos listás pártból (a parlamenti formációkat leszámítva) csak 4 áll makulátlanul a választók előtt.
A következtetés sem kevésbé súlyos: a jelenlegi politikai eliten kívül gyakorlatilag nincs érdemi választás, csak pénzpártok játszanak a pályán. Hiszen aki össze tudott szedni vagy akár csalni-lopni egy országos listára valót, az kapásból 150 millió forint állami támogatást tehetett zsebre.
A politikai kishalakat – 9 milliárdra hizlalva a választási költségvetést – a Fidesz „etette be”. Az ellenzéki-protest-bizonytalan szavazótábor elaprózása ugyanis nyilvánvalóan a kormánypárt érdeke. És úgy tűnik, a jelenlegi botrány is a Fidesznek kedvez: saját táborát hidegen hagyja, a kormányváltó erőkre nem szavazókat, de a Fidesszel elégedetleneket kiábrándíthatja és otthon tarthatja, illetve ez igaz a bizonytalanokra is."
"A választás, ha minden így megy tovább, nem lesz sem átlátható, sem szabad, sem tisztességes" - ídézi Tóth Zoltán választási szakértőt Nagy B. György (Bűnben fogant voksok)
Lévai Anikó a Story magazinban adott „használati utasítást” Orbán Viktorhoz, ezzel a sztorival kezdi „Lejtő” című publicisztikáját Gál J. Zoltán.
„Nemcsak nekem tűnt fel ebben a kiskátéban közölt történet, mikor is valamiféle síversenyen indultak ők ketten egykoron, Anikó lett az első, Viktor a második, de mire eredményhirdetésre került volna a sor, Viktor elintézte, hogy külön hirdessenek győztest női és férfi kategóriában. Azt eddig is tudtuk, hogy nem szeret veszíteni, olyankor szokott égni fél Budapest, de a vereség elkerülésére a módszere finomodott az eltelt évek alatt. Akkor még utólag írta át a verseny szabályait. Most már előre megtette.”
"Erről a választási rendszerről, aminek keretei között egy hét múlva szavazni lehet, leírták vagy ezerszer már, hogy a Fidesz hatalmi érdekeire van szabva. A választókerületek határainak átrajzolásától a kampányfinanszírozás átalakításáig minden elemében a Fidesz felé lejt a pálya – na ja, ennek előnyei a síversenyeken kitapasztalhatók. A rendszerváltozás óta először korlátozottan szabad és semennyire sem méltányos választás lesz a jövő heti. Korlátozottan szabad, mert azért a Fidesz igenis legyőzhető, de unfair, mert ennek lehetőségét minden eszközzel nehezítik. Ám ami igencsak messze vezető fejlemény, hogy immár okkal és joggal vethető fel a választás legitimitásának kérdése is."
(Gál J. Zoltán: Lejtő)
Orbán fenyegető, egyszavas "folytatjuk" programjáról Lengyel László mellett Parti Nagy Lajos is írt lapunkban. "Próbálnék ellépni tőle, a reménytől, elengedni, hisz évek alatt olvadt szinte semmivé, de nem nagyon megy. Igaz, magára a választásra, apátia és hisztéria ölelkezésére jóval kevésbé gondolok, mint a baljós orbáni mondatra. Arra, hogy „folytatjuk”.
Sejtem, bár nem tudom, hogy mi lesz utána, például, a maradék szabadsággal, amivel a többség se hétköznap, se ünnepnap nem nagyon tudott, nem is tudhatott mit kezdeni. Többnyire el is vették tőle, jobb helyen van az a hatalmasok kezében, ők tudják, kinek és mennyit szabad újraosztani belőle. Kérdés, mi lesz avval a kevesebbjével, ami még kint van az alattvalóknál. Hogy azt elveszik-e, vagy csupán be kell vinni önként, dalolva" - írta április 6-a előtti utolsó tárcájában Parti Nagy Lajos (Hajfodrászunk, a tavasz).
Sándor Zsuzsa Jogászszemmel rovatában az aljas módszerekről írt - a cikkben említett Rétvári-nyilatkozatra azóta Lázár János még rá is tromfolt...
"Az ösztönös indulatokra épített kampány a legaljasabb módszerek közé tartozik. A Fideszt nem zavarja, hogy a tényleges életfogytiglani büntetésről a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság kimondta, hogy „embertelen és megalázó bánásmódnak minősül”. Rétvári persze büszke az úgynevezett három csapás törvényükre is, amely ellen minden józan értékítéletű jogász tiltakozott.
Arról valahogy elfelejtett az államtitkár úr nyilatkozni, hogy milyen „eredményeket” értek el azokban az ügyekben, amelyek Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentésére indultak."
"A téren valóban nem volt senki hajléktalan, csak csupa szegény, nemzeti ruhás nyomorult és számos szigorú tekintetű nemzeti rendőr és nemzeti polgárőr. Viszont egy legalább négy méter magas kifeszített poszter, és rajta Ő Akinek a Nevét Nem Mondjuk Ki. Alatta felirat: Magyarország miniszterelnöke. – A krumplileves legyen krumplileves."
"Huszonnégy éve nemzeti miniszterelnök. A 99,8%-os nemzeti népszavazások után mi szüksége választásra. Nemzeti ellenzék nincs. Nemzetietlen ellenzék nincs. Nemzeti nép van. Nép nemzeti van. „Gyilkosság itt jó ötven éve, / gyerekverés másfél órája volt, / napsütés egy két ház közti résen, / júniusban, nyolc tájban, / egy évben csak öt napig van / (például ma volt).” – Ki írta? – Kemény István, harminc évvel ezelőtt. – Apa, ma senki nem ír és nem olvas verset. – Dehogynem, nemzeti verset. „Az ég adta Őt nekünk…” – Igazad van, a közös képviselőtök ki is függesztette a Nemzeti Hitvallás és a Nemzeti Rezsicsökkentés száz pontja mellé. – És leszarták a legyek…"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
