Közel egy év telt el a tavalyi választások óta, és ez idő alatt – ha fordulat nem is – a kormánypárt és a kormány támogatottságának lassú eróziója volt megfigyelhető. A közelmúltban már újra azok kerültek többségbe, akik szerint az országban „rossz irányba mennek a dolgok”.
A tavalyi választásokat követő hetekben még a „győzteshez húzás” klasszikus jelensége és a közhangulat ugrásszerű javulása volt megfigyelhető, a kormány tényleges munkába állása azonban inkább kijózanítóan hathatott a választókra.
Május elején minden második szavazókorú polgár a Fideszt támogatta, és ha mindenki pontosan úgy szavazott volna, ahogyan arra a választások után néhány héttel visszaemlékezett, akkor a győztes párt még a ténylegesnél is több voksot kapott volna. A Fidesz a kormányzásának első fél évében alig veszített támogatottságából, ám az egyes intézkedéseit illetően több esetben is a rosszalló vélemények kerültek többségbe, és a kormány tevékenységének megítélése októbertől határozottan negatív irányba fordult.
Az első komoly vitát a magán-nyugdíjpénztári befizetések befagyasztása, majd a nyugdíjrendszer viharos átalakítása váltotta ki, és a kormányoldal még a saját szavazóit sem igazán tudta a terve mögé állítani, más szavazói csoportok körében pedig egyértelmű volt a változtatás népszerűtlensége.
Az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása szintén megosztotta a közvéleményt: a döntést helyeslők csak a kormánypárti szavazók körében voltak többségben, a támogatók aránya a teljes népességben a 40 százalékot sem érte el.
Az új médiatörvény megítélése is egyedül a fideszesek körében haladta meg a közepes szintet, de még a kormánypárti szavazók 27 százaléka sem értett egyet vele, és további 19 százalékuk nem tudott – esetleg nem akart – véleményt mondani róla. Az új adószabályok sem találtak kedvező fogadtatásra: a válaszadók közel kétharmada (65 százalék), sőt, még a kormánypárti szavazók közül is csaknem minden második úgy gondolta, hogy az új rendszer inkább csak tovább növeli a különbséget a szegények és gazdagok között. Az alkotmányozás valódi indokát illetően is megoszlottak a lakossági vélemények, de többségben voltak azok, akik szerint a Fidesz inkább csak kihasználta a kétharmados parlamenti többségét, hogy a szájízének megfelelő alkotmányt léptessen érvénybe (49 százalék). Ráadásul a lakosság nagyobb része (53 százalék, a Fidesz szavazótáborán kívül minden szavazói csoport egyértelmű többsége) úgy gondolta, hogy mivel áprilisban még nem volt ismert az új alkotmány tervezete, a választók nem is adhattak rá felhatalmazást.
Június után megkezdődött a Fidesz-tábor eróziója, ám a jelenség csak februárra öltött látványos mértéket: ekkor (egy hónap alatt 7 százaléknyi szavazót elveszítve) a kormánypárt támogatóinak aránya a teljes népességben 38 százalékra esett, és ez az adat május óta nagyságrendileg 950 ezer Fidesz-szimpatizáns elpártolását jelentette. Árulkodó, hogy azoknak az ötöde, akik emlékeik szerint tavaly a Fideszre voksoltak, februárban már nem szavazott volna a kormánypártra (7 százalékuk más pártot támogatott, 13 százalékuk viszont már egyik párthoz sem kötődött). A kormányoldal gyengüléséből azonban az ellenzék egyelőre alig tudott profitálni, ellenben a májusi 25-ről 35 százalékra nőtt a párthoz nem kötődő szavazókorúak aránya. A válaszolni nem tudókból, a válaszmegtagadókból és a szavazástól biztosan távolmaradókból álló csoport legnagyobb részét egyébként az utóbbiak teszik ki: arányuk a teljes felnőtt lakosságban a májusi 13-ről 21 százalékra nőtt.
Az elmúlt év legnépszerűbb politikusa Orbán Viktor, mégis meg kell jegyezni, hogy a miniszterelnök „tetszési indexe” a magas (68 százalékos) májusi szintről fokozatosan visszaesett: februárra 53 százalékra csökkent azok aránya, akik szívesen látták őt „fontos politikai szerepben”. Szeptembertől fokozatosan nőtt a Fidesszel szembeni ellenérzés, és februárban már a válaszadók 35 százaléka tartotta kizártnak, hogy a kormánypártra szavazzon. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az elmúlt egy évben az MSZP maradt a választók legkevésbé kívánt pártja, az elutasítóinak aránya augusztusban volt a legmagasabb (ekkor a megkérdezettek 68 százaléka mondta azt, hogy „biztosan nem szavazna” a szocialistákra).
A közhangulatot az első ugrásszerű javulás után fokozatos kiábrándulás jellemezte. November elejétől relatív többségbe kerültek azok, akik úgy érzik, az országban rossz irányba mennek a dolgok, az arányuk februárban már az 50 százalékot is meghaladta. A derűlátók egyedül a Fidesz szavazótáborában vannak többségben, ám decembertől még a kormánypárt támogatóinak 18 százaléka is úgy látta, az ország rossz irányba halad.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
