A brüsszeli sarokirodában atyai mosollyal fogad a „vörös Danny”, aki ma már inkább zöld. És őszes. A tekintete viszont semmit nem változott. Ugyanaz a hevület, mint a 68-as párizsi diáklázadásról készült képeken. A romantikus forradalmi vízióból az elnöki szék felett a falra ragasztott plakát zökkent ki: „Európa egyenlő a franciákkal való folyamatos háborúkkal”. Keserédes humor
ez egy francia–német politikustól. Aki kemény szavakat és nyers gondolatokat akar, az európai zöldek társelnökénél, Daniel Cohn-Bendit irodájában jó helyen jár.

  -
  -
  -
- – Kép 1/3

– Tudja, hogy manapság az ön személye az aktuális téma Magyarországon? A strasbourgi plenáris ülésen elhangzott beszéde miatt vannak, akik a szuperhőst látják önben, mondván, jól kiosztotta Orbán miniszterelnököt. A jobboldalon viszont maga konkrétan egy vicsorgó ordas. Kényelmetlen ez?

Daniel Cohn-Bendit: Dehogy. Én mindig így járok. Az egyik oldal mindig azt gondolja, hogy én végre kimondtam azt, amit ők valahol mélyen elrejtettek. A másik meg egy szavamat sem hiszi. De hogyan is játszhatnék mindenkivel egy csapatban? A fideszesek nem szeretnek engem, és Farage (az Európai Parlament euro­szkep­ti­kus csoportjának vezetője – a szerk.) em­­­­berei sem különösebben. De hát ők nem szeretik azokat, akik nem istenítik őket. Én semmilyen szempontból nem férek bele az ő irtó szűk halmazukba. Érdekes egyébként, hogy Tunéziában, a magyarhoz hasonlóan, kialakult egy csinos kis táborom. Ott is nagy a nézettségem a Youtube-on.

– Orbán kormányfő strasbourgi szereplése is erősen megosztja a közvéleményt. Van, aki szerint a nemzeti hős megvédte a megrágalmazott hazát az uniótól, mások szerint viszont ezzel az agresszív stílussal végérvényesen kizárta magát az európai elitklubból. Ön szerint?

Daniel Cohn-Bendit: Nézze, a plenáris ülésen Orbán mindennemű mellébeszélés nélkül nyersen kimondta, hogy őt nem érdekli Európa. Nem hajlandó Európa véleményével foglalkozni. Meg akarta mutatni mindenkinek, hogyan kell szakszerűen megvédeni egy hazát. Meg persze saját magát, mert ne felejtsük, ő maga Magyarország. Vagy nem? Félreértettem volna? Aligha. Tudja, ha valaki kiáll magáért, azzal semmi baj, de ha azonosítja magát országával, az egészen más. Orbán Strasbourgban egyszerűen félreértett minket. Vagy félre akart érteni. Nem az országot, a magyar embereket támadtuk, hanem egy kritikán aluli törvényt.

– Ön szerint mit gondolnak ezek után a magyar miniszterelnökről Európában?

Daniel Cohn-Bendit: Rájöttek, hogy a magyar kormány leendő hagyatéka is nagyon káros és veszélyes. Ahogy kezeli a problémákat, ahogy vitatkozik, az sokakat megijeszt. Persze rengetegen egyetértenek abban is, hogy komoly változásokra van szükség Magyarországon. De ez „az ország én vagyok” hozzáállás nekem nagyon tö­­­mény. Orbán nem használja, hanem ki­­hasz­­nálja a hatalmát. Más ember lett, mint amikor megismertem.

– Miben más?

Daniel Cohn-Bendit: Tudja, én tényleg kedveltem Orbánt. Tipikus forradalmár volt. A kommunisták ellen harcolt, hogy az országa szabad és demokratikus legyen. De neki nem csak a nézetei, hanem a viselkedése, a mozgása is átalakult. Figyeltem, ahogy Stras­bourgban a folyosón mozgott. Mintha a kis Napóleon az egész országát a vállán cipelné. Tulajdonképpen elbővülő… Vagy inkább ijesztő? Még nem döntöttem el.

– Az ilyen Európa Parlament-beli meghallgatások hatása sokáig érzékelhető?

Daniel Cohn-Bendit: Nem hiszem. Ez is csak egy vita volt a parlamentben. Persze attól is függ, hogy Magyarországon mi történik. Mert lehet, azt gondolják, hogy a magyar ügyekről nem esik szó többet Brüsszelben. De ez nem így van. Mi pedig, európai parlamenti képviselők, próbálunk racionálisak maradni.

– Mit gondol, az Európában erősödő viták alapja tényleg a Fidesz kétharmados többsége?

Daniel Cohn-Bendit: A szavazatok 52 százaléka hozott kétharmados többséget Orbán Viktornak. Ez a magyar választási törvény hibája. Amit természetesen lehet kritizálni. Én például a franciát utálom, a németet pedig kedvelem. Jó vitatéma. De a kétharmados többség számomra politikai rémálom. Akkor is az lenne, ha mi, a zöldek kapnánk kétharmadot. A demokrácia és az ilyen többség összeférhetetlen fogalmak. Az egyensúly a kulcsszó egy demokráciában. Ha nincs meg a törvényhozásban ez a halvány, de mégis oly fontos egyensúly, kezelhetetlen veszély alakul ki a fejekben.

– Ön szerint hol van a határ a demokrácia és autokrácia között?

Daniel Cohn-Bendit: A magyar médiatörvény ilyen határ. Amit a többség hozott, de ismétlem, az intézményi többség. Természetesen elmondhatja a miniszterelnök, hogy vannak benne olyan szavak, amelyek a német törvényben is fellelhetők, de mindannyian tudjuk, hogy a helyzet nem ugyanaz. Nemcsak arról van szó, hogy létezik a Médiahatóság, ami a kormány véleményét érvényesíti. Itt pénzről is szó van, és az igazi kontrollt az anyagi kiszolgáltatottság jelenti.

– Olvasta a törvényt?

Daniel Cohn-Bendit: Igen, az LMP lefordította nekünk. Azt nem olvastam el, amit a kormány küldött ki Brüsszelbe. Mert az egy másik verzió, egyszerűen nem stimmelnek a szavak. Látja, erről beszélek. Tipikus antidemokratikus manipuláció. Vagy pitiáner átejtés? Jobb ezen nem gondolkodni.

– De akkor miről kellene elgondolkozni?

Daniel Cohn-Bendit: Magyar­­or­­szágnak demokratikus evolúcióra van szüksége. Egy új politikai egyedfejlődésre. Erre jó példa az LMP. Valami friss, valami új, valami európai. Csak bele ne fáradjanak…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!