A német szövetségi parlamentben kétharmados többség kellett ahhoz, hogy elfogadják a szigorúbb költségvetési szabályokat előíró fiskális paktumot, amelynek értelmében 2014-től az államháztartási hiányt a GDP 0,5 százalékára csökkentik, illetve áldásukat adják a 700 milliárd eurós hitelalapra, az Európai Stabilitási Mechanizmusra (ESM). Mindez azért volt olyan fontos, mert Merkel hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy európai kollégáit rávegye ezekre az intézkedésekre, de ha hazájában nemet mondtak volna a törvényhozók a kezdeményezésre, az komoly presztízsveszteséggel járt volna a kancellárnak. A többség végül bőven meglett, és a probléma megoldódott. Mérsékli viszont az örömöt, hogy mielőtt a köztársasági elnök aláírná, a Szövetségi Alkot­mány­bíróságnak még meg kell vizsgálnia a törvényeket, ugyanis több mint 12 ezer kifogás érkezett be a testülethez az ország költségvetési szuverenitását korlátozó jogszabály miatt.
A brüsszeli csúcs pedig korántsem tekinthető ekkora sikernek Merkel számára, ugyanis engednie kellett Mariano Rajoy spanyol és Mario Monti olasz miniszterelnök zsarolásának. Az alku lényege az volt, hogy a két mediterrán állam uniós segítséggel akarta megnyugtatni a piacokat, hogy csökkenjen állampapírjaik tarthatatlanul magas hozama, de hogy erre rávegyék Merkelt, lebegtetni kezdték korábbi beleegyezésüket a 120 milliárdos növekedési paktumhoz. Ugyanis az Európai Beruházási Bank (EBB) 10 milliárdos tőkeemeléséből, a strukturális alapok átszervezéséből, illetve európai projektkötvények kibocsátásából álló intézkedéscsomagról a múlt héten megegyezett a három kormányfő és François Hollande francia elnök. Rajoy és Monti azonban csütörtök éjjel azt mondták, ha nem kapnak segítséget, nem támogatják a gazdaságélénkítést. Ezt pedig sem Merkel, sem Hollande nem engedhette meg magának, ugyanis a francia elnök egyik legfontosabb választási ígérete az volt, hogy csak akkor írja alá a szigorúbb költségvetési szabályokat jelentő fiskális paktumot, ha a növekedésösztönzésre is tesz az EU lépéseket. Hollande a múlt héten beleegyezett a paktumba, így Merkelnek is mindent meg kellett tennie a beígért gazdaságélénkítésért, hiszen ha franciák kihátrálnának a költségvetési megállapodásból, az az egész fiskális paktum végét jelentené. Így aztán Hollande az olaszok és spanyolok mögé állt, és maratoni hosszúságú, 17 órás tárgyalás végére megegyeztek abban, hogy az uniós mentőalap közvetlenül a bankoknak, és nem az adott államnak nyújtson hitelt. Ez azt jelenti, hogy a segítséggel nem nőne az adott ország államadóssága, illetve az is jelentősen könnyítené a helyzetüket, hogy ezentúl az Európai Központi Bankon (EKB) keresztül a segélyalap felvásárolhatná az államkötvényeiket. De hogy a német vasszigor is érvényesüljön, mindez csak azoknak az országoknak járna, akik betartják a fiskális paktumban megfogalmazott előírásokat.
Merkel váratlan engedékenysége meglepte a piacokat, akik azt várták, hogy a válság kirobbanása utáni huszadik csúcstalálkozón ugyanúgy nem történik majd semmi előrelépés, mint a megelőző tizenkilenc ülésen. A fiskális unió felé tett lépések azonban megerősítették a bizalmat az olasz és spanyol államkötvények iránt.
Az is nagy eredménynek tekinthető, hogy a José Manuel Barroso, az Európai Bizottság, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács, Mario Draghi, az EKB és Jean-Claude Juncker, az eurózóna elnöke benyújtottak egy tervezetet, amely hosszú távon egy szorosabb integrációhoz vezetne. Az elképzelés négy pilléren alapszik: az egységes pénzügyi, a költségvetési és az összehangolt gazdaságpolitikai keretrendszeren, illetve a „megerősített demokratikus legitimitás és számon kérhetőség” kritériumán. A négy eurokrata októberre ígéri, hogy konkrét javaslatokkal is előáll, amelyek hosszú távon egy politikai unió, ha tetszik, az Európai Egyesült Államok megszületéséhez vezetnének.
A brüsszeli csúcs Magyarország számára inkább a 2014–2020-as költségvetésről szóló tárgyalások miatt volt érdekes. Az unió vezetői a következő hétéves ciklusban át akarták alakítani a strukturális alapok rendszerét, ami miatt hazánk akár 20 százalékkal is kevesebb pénzt hívhatna le fejlesztésekre. Az új keretköltségvetésről csak az év végén születik döntés, de egyelőre úgy tűnik, Magyarország támogatása nem fog jelentősen csökkenni. Ami a növekedési paktumot illeti, Orbán Viktor miniszterelnök szerint „az eltökéltség szavakban erős, tettekben azonban még gyenge”, így nem várhatunk az uniós gazdaságélénkítésre, saját magunknak kell elindítanunk egy programot. A kormányfő a csúcstalálkozó után tartott sajtótájékoztatóján arra is kitért, hogyan képzeli el az ország jövőjét a születő új integrációban. „Nekünk, magyaroknak azt a kérdést kell tisztázni, hogy mi mit akarunk. Mi kormányozzuk magunkat, vagy valaki más kormányozzon bennünket? Ez itt a döntő kérdés. Ezért én most óvatosságot és kivárást javaslok. Nem vagyunk tagja az eurózónának. Nézzük meg, hogy mire jutnak, tanulmányozzuk a részeredményeket, és majd ha eljön az idő, ez évek múlva lesz, döntsünk arról, hogy kell-e valamit lépnünk” – mondta.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!