–Nem érzi úgy, hogy a március 15-i beszédével átlépte azt a határt, amely a szakmai érdekképviseletet a politikai szerepvállalástól elválasztja?
– Nem. Én tanítanék. Úgy hallottam, Lázár miniszter úr is elismeri szakmai teljesítményemet, és nem tart politikusnak. Ebben maximálisan egyetértek vele. Nem vagyok az, nem is akarok az lenni.
– Eddig a pedagógusok viszonylag egységesen támogatták az oktatásban kibontakozott ellenállást, függetlenül a politikai szimpátiától. Több tanártól hallottuk, hogy az ön bocsánatkérésre történő felszólítása, megoszthatja ezt az egységet. Vannak, akik azt érzik, ez már nem szakma, hanem politika.
– Bízom benne, hogy nem így van. Több száz olyan visszajelzést kaptam azóta, amely azt erősíti meg, hogy támogatják a tüntetésen elmondottakat.
– Miért pont Varga Mihályt és Lázár Jánost nevezte meg tárgyalópartnerként?
– Ez rosszul ment át a sajtón. Én példaként említettem Lázárt és Vargát, nem kizárólagosan neveztem meg őket. Ellentétben Balog Zoltánnal és Palkovics Lászlóval, ők döntenek a pénzügyi következményekkel járó kérdésekben is. Ha az a cél, hogy a GDP hat százalékát költse a kormány oktatásra, akkor ezt olyanokkal kell megtárgyalni, akiknek ebben döntési jogkörük van. Mindemellett azt várjuk el, hogy szakmailag és emberileg is hiteles személyek képviseljék az állam álláspontját a tárgyalásokon.
– A közvélemény egy része már a kormányellenes erők régóta várt vezetőjét látja önben. Nem tart attól, hogy egyedül marad?
– Ez nem egy egyszemélyes történet. A demonstrációt a Tanítanék Mozgalom képviselői és a Civil Közoktatási Platform akciócsoportja szervezte, közösen döntöttünk a beszéd tartalmáról, amit vállalok, hiszen én mondtam el. De egyáltalán nem érzem, hogy magányos lennék, noha én is látom, hogy a sajtó úgy emlegeti ezt a beszédet, mintha egyes egyedül én lennék az ügy mögött.
– Mit tekintene sikernek ezután? Mennyi csatlakozóra számít az egy órás munkabeszüntetésnél?
– Azt tekinteném sikernek, ha a magyar közoktatást az alapjaitól kezdve építenénk újjá, és egy új, sikeres oktatási rendszert hoznánk létre. Ehhez az kell, hogy a megmozduláshoz ne csupán a pedagógusok csatlakozzanak, hanem valóban álljon meg Magyarországon az élet: hívjuk, várjuk a szakszervezetek csatlakozását és támogatását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
