Megosszam vagy ne osszam? Az eltűnt gyerekek fotóinak terjesztése bajt okozhat

A közösségi oldalakon nap mint nap találkozhatunk eltűnt gyerekek fotóival, akiket kétségbeesve keresnek hozzátartozóik. Az internet látszólag nagyban megkönnyítette a keresésüket, az éremnek azonban két oldala van. A kanadai rendőrség például idén tavasszal arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy az eltűnt gyerekek fotóinak megosztása akár veszélyes is lehet. Előfordulhat például, hogy a bíróság eltiltotta a szülőt a gyermektől, az anya, apa pedig más megoldást nem látván, a közösségi média felhasználóihoz fordul. A magyar rendőrség, és a lapunknak nyilatkozó szakemberek is úgy gondolják, hogy mindenképpen érdemes utánanézni a forrásnak, a történetnek, mielőtt az ember kritika nélkül megoszt egy ilyen posztot.


Kétélű fegyver

A Sinka Vivien által vezetett Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány 2011 óta működik és elsősorban a közösségi média erejét használja. A vezető hangsúlyozza, hogy a közösségi oldalra csak azután kerülhetnek ki a gyerekek képei, miután felvették a kapcsolatot a szülőkkel vagy a hozzátartozókkal. A rendőrséggel is együttműködnek, amint valamilyen információ beérkezik hozzájuk, azonnal szólnak a nyomozóknak. „Minden megosztott tartalom kétélű fegyver az interneten, mert egyrészt a nyilvánosság sokat tud segíteni, viszont való igaz, hogy az emberek szeretnek áskálódni és bűnbakokat keresni, a szülőket hibáztatni, miközben nem ismerik az ügy hátterét. De emellett nagyon sok a tényleg jó szándékú ember is” – mondja Sinka Vivien. „Számunkra is fontos szakmai kérdés, hogyan lehet a közösségi médiát jól használni. Azt hiszem, hogy önmagában az, hogy egy gyerek képe elterjed, nem old meg semmit.

Én figyelek a környezetemre, mégsem gondolom, hogy a villamoson megismernék egy gyereket, akinek a képét előző nap láttam az interneten” – hoz új szempontot Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője, aki szerint elsősorban az érintett családok ismeretségi körében lehet hatékony ez a módszer. Incze Zsuzsa, a Csellengők című televíziós műsor alapítója úgy gondolja, hogy „a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt tanítani kellene a kommunikációs csatornák és a közösségi média használatára. Nem jó az, ha a családunkról mindent kikiabálunk a világba! Mások személyiségének védelme pedig mindenkinek kötelessége lenne, aki olvassa az általunk megosztott történetet. Ha valakinek eltűnik a fia vagy a lánya, ritkán gondol bele, hogy milyen sokat árthat magának és a gyerekének, ha illetéktelenek segítségéhez folyamodik. Elég csak néhány kommentelő irományát elolvasni. Ők azok, akik gyakran szemrebbenés nélkül visszaélnek a névtelenség lehetőségével, és nem mindig tartják tiszteletben az eltűntek és a családok személyiségi jogait. Találgatásokba fognak, kiszínezik, felturbózzák a valóságot, csak hogy minél többen megosszák a posztjukat” – teszi hozzá a szerkesztő, aki 21 éven át vezette a Csellengőket, és ez idő alatt rengeteg gyereket vezetett haza a nyilvánosság erejével. „A közösségi oldalon terjedő felhívások segítséget jelenthetnek a rendőrség munkájában, amennyiben a felhívás valós és az a rendőrség által kiadott közlemény alapján terjed a közösségi oldalakon.

A valótlan felhívások (ún. hoaxok, álhírek) terjedésével azonban fennáll a veszélye annak, hogy az emberek nem veszik többé komolyan a valódi segélykéréseket” – írta lapunk kérdésére az ORFK Kommunikációs Szolgálata, amely azt javasolja, hogy mielőtt valaki továbbítana vagy megosztana egy eltűnt gyermekről szóló felhívást, ellenőrizze a rendőrség nyilvános körözési oldalán, hogy az valódi-e, illetve aktuális-e még.


Egyre többen vannak

Nem csak a közösségi médiában terjedő felhívások miatt lehet az az érzésünk, hogy a korábbiaknál több gyermek tűnik el. Az ORFK kommunikációs szolgálata úgy tájékoztatta lapunkat, tavaly összesen 18 699 esetben rendeltek el körözést 18 év alattiak esetében, közülük 2731-en 14 év alattiak voltak. 2010-ben ezzel szemben 11 392 ilyen esetet rögzítettek, az eltűnt gyerekek száma azóta folyamatosan nőtt, ugyanakkor a rendőrség azt is hozzátette: 2015 óta az adatokat „nagymértékben befolyásolta a kísérő nélküli kiskorú migráns gyermekek magas száma” (a hivatalos adatok és a civilek beszámolói alapján 2016-ban és idén csupán pár tucat kísérő nélküli kiskorú bukkant csak fel az országban a határzár miatt – a szerk.). Arra is felhívták a figyelmet, hogy a körözések száma nem azonos az eltűnt személyek számával, mivel előfordul, hogy egy kiskorú egy évben akár több alkalommal is engedély nélkül távozik a kijelölt gondozási helyéről, ahányszor megszökik, annyiszor szerepel a statisztikában. Tapasztalataik szerint ugyanis az eltűnés miatt keresett gyerekek mintegy 80 százaléka gyermekotthonból és lakásotthonból szökik el, a fennmaradó 20 százalék pedig saját családjából. „Nagyon nehéz a pontos számokat megmondani, a rendőrség általában 3400-3500 eltűnt gyereket keres minden hónapban, így az biztosan látszik, hogy nem csökken a számuk. Általánosságban elmondható, hogy a családjuktól azok a gyerekek szöknek el, akik valamiért nem érzik magukat biztonságban, azt gondolják, hogy például egy rossz jeggyel vagy valami rossz hírrel nem mehetnek haza, mert bántani fogják őket” – mondja Reményiné Csekeő Borbála. „Kerestünk egy 16 éves veszprémi lányt, és ahogy egyre inkább megismertük a körülményeket, rájöttünk, hogy a gyereket aktívan kereső apával nagy gondok vannak. Rendszeresen bántalmazza a lányt, aki ez elől inkább a barátjához szökött. Végül sikerült elérni, hogy inkább a nagymamánál helyezzék el, mert az apjától joggal retteg, ellene rendőrségi eljárás indult” – hoz egy jellemző történetet Sinka Vivien az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány vezetője, érzékeltetve, hogy az otthonról elszökő gyerekek története mögött komoly gondok húzódnak, sokszor a családon belüli erőszak elől menekülnek.


Nem sikerült

A leginkább érintettek mégis az állami gondoskodásban lévő gyerekek. „A gyerekvédelemben az utóbbi időben volt egy nagyobb átalakítás, a 12 év alatti gyerekeket már nem otthonokban, hanem nevelőszülőknél helyezik el, részben azért, hogy kevesebben érezzék úgy: nincs más választásuk, mint elhagyni azt a helyet, ahol a törvény szerint lenniük kellene. Ez láthatóan nem sikerült” – árnyalja a képet Reményiné Csekeő Borbála, aki kiemeli, hogy egy gyermekotthonban élő fiatal eltűnését már akár fél óra késés után is jelenteni kell, egy család viszont nem feltétlenül jelez, ha a kamasz kimarad éjszakára.

Az eltűnések sokszor komolyabb problémát sejtetnek, ami nem oldódik meg attól, hogy megtalálják az elszökött, elcsalt gyereket és visszaviszik a nevelőszülőhöz. „Nem kis gond, hogy vannak úgynevezett megélhetési nevelőszülők, akik közül sokan nem igazán képzett és gyakorlott szakemberek. Márpedig azzal a gyerekkel, akit valamiért – nyilván okkal – kiszakítottak a vér szerinti családjából és állami gondozottként egy hivatalból kijelölt nevelőszülőkhöz kerül, igen nehéz elfogadtatni az új, számára kijelölt családot” – teszi hozzá Incze Zsuzsa. Bár az eltűnt gyerekek nagy része néhány napon belül előkerül, sokan vannak, akik elkallódnak vagy bűnözők áldozataivá válnak, s ahogy nagykorúakká lesznek, eltűnnek a statisztikákból.


"Minden megosztott tartalom kétélű fegyver az interneten, való igaz, hogy az emberek szeretnek áskálódni és bűnbakokat keresni, a szülőket hibáztatni, miközben nem ismerik az ügy hátterét."
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!