Üzletember és üzletember, politikus és politikus között abban nincs érdemi eltérés, ahogy az adózáshoz állnak. Minél kevesebbet fizetnek, annál jobb. Az igazi különbséget az jelenti, ahogy az államok reagálnak, mikor offshore-lovagnak bizonyul egy-egy ismert állampolgáruk: a titkos üzletekre adott válasz a demokrácia lakmusztesztje.
Soha ennyi titkos irat nem látott még napvilágot, mint amennyit az ICIJ oknyomozó újságírókat tömörítő nemzetközi konzorcium szellőztetett meg a Mossack Fonseca panamai ügyvédi iroda dokumentumai közül. Ha a WikiLeaks tényfeltáró portál által 2011-ben kiszivárogtatott dokumentumok nagysága a 800 ezer fős Zágrábnak felel meg, akkor a mostani iratcunami India lakosságával vetekszik.
A 2600 gigabyte tárterületet elfoglaló anyagok 1977 és 2015 decembere között készültek, így bőven van miből meríteni. Ennek megfelelően alig akad olyan ország vagy foglalkozás, amelynek valamelyik képviselője nem lenne érintett. Különösen a politikusoknak okoz fejfájást a híráradat: eddig 140 államférfit vagy a közvetlen környezetét hoztak kapcsolatba a korrupcióval szorosan összefüggő offshore- üzletekkel. Közülük 12-en volt vagy jelenlegi állam- vagy kormányfők. Ráadásul mindez csak csepp a tengerben.
Az ICIJ még nem készített olyan adatbázist, ahol bárki keresgélhetne az iratok között, tehát a most nyilvánosságra hozott történetek csak egy részét képezik a teljes dokumentumtárnak. A Mossack Fonseca kétségtelenül tekintélyes szerepet játszott eddig a pénzmosásban: a becslések szerint az adózás elkerülésére létrehozott úgynevezett „üres vállalatok” 5-10 százalékával álltak kapcsolatban. De azt is érdemes fontolóra venni, hogy a Mossack Fonseca csak egyike a pénzmosásban érdekelt panamai ügyvédi irodáknak, és Panama csak egyike a világ mintegy 30 legnépszerűbb adóparadicsomának.
Bagatell ügyek
Az egyik legkínosabb információ Hszi Csin-ping kínai elnökhöz kapcsolódik, aki hatalomra kerülve kegyetlen harcot indított a korrupció ellen. Most úgy tűnik, Hszi bort ivott és vizet prédikált, mivel nővére és az ő férje is érdekeltek az offshore-bizniszben. A milliárdos sógor két, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cégnek is a tulajdonosa volt, amely több százmillió dolláros forgalmat bonyolított.
Bár Hszi mentéségére legyen mondva, mire hivatalba lépett, a vállalatok már nem működtek. Rajta kívül az állam legfőbb döntéshozó testületének, a Politbüro Állandó Bizottságának két tagja is kapcsolatba hozható az adóelkerüléssel. Ám ez csak a pillanatnyi mérleg, mivel az ICIJ adatai szerint Fonsecáék legfőbb ügyfelei a kínaiak voltak. A cég hongkongi irodája vitte a prímet, és a nyolc másik kínai kirendeltséggel együtt a Fonseca teljes forgalmának 29 százaléka kínai ügyfelekhez kötődött 2015-ben. Erről azonban a kínai társadalom mit sem tud: a kormány szolgálatában álló informatikusok minden megtesznek azért, hogy az információ ne jusson át a nagy tűzfalon, hiszen az óriási presztízsveszteséget okozna számukra. Hasonló okokból egyelőre nem hallani arról, hogy bármilyen belső vizsgálat indult volna a kínai pártelit körében.
Érdemben az orosz kormány sem foglalkozik a problémával. Helyette rögtön ellentámadásba lendültek: az oknyomozó újságírókat a CIA ügynökeinek minősítették, akik rossz fényben akarják feltüntetni Vlagyimir Putyin elnököt és az orosz elitet, hogy megbontsák az ország politikai stabilitását. A vádaskodás mérhetetlenül ironikus, hiszen az ilyen akciók éppen az orosz titkosszolgálatra jellemzők. Ugyanakkor érthető, hogy Putyin kellemetlenül érzi magát, mivel közeli barátjához és egyik gyerekének keresztapjáról, az amúgy csellistaként ismert Szergej Rolduginról derültek ki érdekes dolgok. Például az, hogy offshore-cégek áttételein keresztül a Rosszija Bankban és a legnagyobb orosz televíziós marketingcégben is jelentős tulajdonrésze van, illetve mintegy 2 milliárd dollárt mozgatott a pénzmosó vállalatok között.
A bagatellizálás taktikáját választotta Petro Porosenko ukrán és Ilham Alijev azeri elnök, illetve Nawaz Sharif pakisztáni miniszterelnök fia, Hussain is, akik majdnem szóról szóra ugyanazt mondták: semmi rossz nincs abban, ha külföldi adóparadicsomokba irányítják cégeik bevételét.
Ahogy abban sincs nyilvánvalóan semmi rossz, hogy az elit és az átlagember életszínvonala között hatalmas árok húzódik, és az illiberális államok polgárainak még csak esélyük sincs arra, hogy a bűnösöket elszámoltassák. Megszokott ügymenet, vagy „business as usual”, ahogy az angol mondja.
Hullanak a fejek
A létezés egészen más minőségét villantotta fel Izland, ahol Sigmundur David Gunnlaugsson miniszterelnökről és feleségéről derült ki, vagyonukat adóparadicsomokon keresztül irányítják. 24 ezer ember vonult utcára Reykjavíkban, ami már önmagában szép, de egészen elképesztő szám, ha hozzátesszük, hogy egy 300 ezres országban. Olyan, mintha 800 ezer magyar tüntetne a korrupció ellen. A nyomás alatt a kormányfő lemondott, majd két nappal később egészen nevetséges fejtegetést kezdett arról, hogy valójában nem hagyja el a tisztségét, csak egy időre visszavonul.
Hasonlóan kínosan viselkedik David Cameron brit miniszterelnök, akinek néhai apja, Ian a Panama-iratok tanúsága szerint offshore-vagyonkezelő cégeket működtetett. Cameron szóvivője hétfőn még magánügynek minősítette a kiszivárogtatást, másnap már arról adtak ki közleményt, hogy a kormányfőnek és családjának nincsenek offshoreérdekeltségei.
Majd csütörtökön jött a nagy bejelentés: 1997 és 2010 között ő és felesége igenis részvényese volt egy hasonló alapnak. Bár hangsúlyozták, hogy nem adóelkerülés céljából fektettek be a vállalatba, az egésznek borzasztó kínos hátteret ad, hogy a Financial Times nyilvánosságra hozott egy olyan levelet, amelyben Cameron arra kéri az Európai Tanács akkori elnökét, Herman von Rompuyt, hogy az offshore befektetési alapok ellen ne lépjen fel az EU olyan szigorúan, mint a cégek ellen. Ahogy várni lehetett, az munkáspárti ellenzék máris ízekre szedte a miniszterelnököt. És a botrány csak most kezdődik Angliában.
A kiszivárogtatások következő áldozata Mauricio Macri argentin elnök lehet, aki ellen eljárást kezdeményezett a szövetségi ügyész. Bár az államfő szerint „nincs mit rejtegetnie” azon, hogy több offshore-vállalatot igazgatója és részvényese volt, mert azt nem tiltja a törvény. Az argentin társadalom viszont nem így gondolja.
Az ausztrál, amerikai, francia és spanyol adóhatóság is bejelentette, hogy a Panama-iratok alapján vizsgálatot indít. A rekordot az ausztrálok tartják: 800 személy ellen kezdtek eljárást.
Életveszélyben érzi magát az a forrás, aki átadta a Süddeutsche Zeitung német napilapnak a panamai ügyvédi iroda dokumentumait. A lap főszerkesztője, Wolfgang Krach ugyanakkor állítja, mindenáron megvédik az informátort, mivel az oknyomozó újságírás alapja a források védelme.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
