Hatalmas dilemma az óvodából elballagó gyerekek szülei számára, hogy milyen iskolát válasszanak, bár vidéken sokszor csak egyetlen lehetőségük van. Budapesten és a nagyvárosokban látszólag nagy a kínálat, valójában inkább az iskolák válogatnak, különösen az egyre szaporodó alternatívok szemezgethetnek a családok közül.
„Egy rakás nyílt napon, nyilvános órán és »iskolanyitogató« programon jártunk az elmúlt hetekben, most éppen arra hajlok, hogy a kislányom maradjon inkább még egy évet az óvodában” – kezdi az általánosiskola-választással kapcsolatos viszontagságok sorolását Kriszta, akinek a kislánya tavasszal lesz 6 éves, és még arra sem kapott egyértelmű választ, hogy érdemes-e egyáltalán már iskolába íratnia a gyerekét. Az iskolaérettséget még tavaly szeptemberben mérték és Kriszta kislányánál mindent a legnagyobb rendben találtak, csupán fiatalsága miatt javasolták az óvónők, hogy maradjon még egy évet, de azt is mondták: a szülők kérése szerint bármelyik opciót meg tudják indokolni.
Ez még csak az első dilemma, amivel egy iskolakezdés előtt álló gyerek szülője szembesül, talán még ennél is nehezebb kiválasztani a megfelelő intézményt. Ugyanakkor ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy válogatás a városokban élők kiváltsága, vidéken és a kisebb településeken sok esetben egyetlen lehetőség van. Budapesten nagyobb a kínálat, a jobb módú, felső középosztálybeli szülők alapítványi és magániskolák közül is válogathatnak, bár inkább az iskolák válogatnak közülük, sokszor többhetes szelekciós folyamat során. Ha mégis állami iskolát választanak, csak egyetlen helyre adhatják be a jelentkezést, és amennyiben az nem a körzeti iskola, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül bekerülni. Az iskolák ugyanis a körzetükbe tartozó gyerekeket kötelesek felvenni, emellett előnyt jelent, ha oda jár a testvér. Ha mindez nincs meg, a szülői szóbeszéd szerint a protekció is számít. Kriszta mérlegelte azt is, hogy kis alternatív iskolát választ, ahol 100 ezer forint körül van a havi tandíj.
Szimpatikus is volt neki a kreatív, együttműködő pedagógusgárda, de összességében az volt az érzése, hogy egy jó tanítóval az állami iskola is képes minderre. A nagyon kis iskolákkal az is problémája, hogy korlátozottabbak a délutáni lehetőségek, és tart tőle, hogy a kis létszámú osztályokban a lánya nehezebben talál magának barátokat, mint egy nagy iskolában.
Menekülés az állam elől
Néhány éve megfigyelhető tendencia, hogy megnőtt az alternatív- és magániskola-alapítási kedv. Horn Györgyöt, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) igazgatóját egyre többen keresik meg ezzel a szándékkal, a kilencvenes évekhez hasonlóan sok iskolát szeretnének közösségek, sőt magánvállalkozások is alapítani.
„Jelenleg a szülőkben, különösen a városi értelmiség körében van egy menekülő attitűd, nagyon nem szeretnék KLIK-es, vagyis állami iskolába adni a gyerekeiket” – mondja Horn György, aki az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének is elnöke, így gyakran fordulnak hozzá ilyen ügyekben. Ugyanakkor az az újonnan alapuló iskoláknak is gondot jelent, hogy a 6-7 éves gyerekek szülei ritkán tudják megmondani, mit várnak egy iskolától, inkább abban biztosak, hogy mitől szeretnék megkímélni őket. Így viszont nagyon nehézzé válik a szelekció, mert míg a középiskola esetében már van egy előzetes tanulmányi eredmény, így el lehet dönteni, hogy a gyerek melyik gimnáziumba való, az általános iskolában ez nem lehetséges.
„Ilyen pici gyerekeket nem lenne szabad felvételiztetni, így viszont leszűkülnek a lehetőségek, hogy mi alapján lehet bármilyen módon szelektálni, márpedig mindenhol túljelentkezés van. Le lehet ülni a szülőkkel, és meg lehet kérdezni, hogy mit várnak, de legyünk őszinték, a legtöbb friss alapítású magániskola anyagi alapon fog szelektálni, különösen, ha például két tannyelvű vagy más extra szolgáltatást nyújt” – mondja Horn György, bevallva: még maga sem tudja pontosan, hogy az AKG 2018-ban induló általános iskolájába pontosan mi alapján fogják kiválasztani a tanulókat.
Iskolátlanítás az új trend
Mivel szinte az összes alternatív, alapítványi intézmény költségtérítéses, ez már önmagában egy komoly szűrőt jelent, a célcsoport csak olyan tud lenni, aki tud és hajlandó fizetni az oktatásért. Hiába bevett alternatív iskolai szlogen például az integráció, ez társadalmi értelemben nem valósulhat meg, legfeljebb sajátos nevelési igényű, részképesség-zavaros gyerekeket tudnak felvenni, akiknek a szülei tudnak fizetni. Azokra az alternatív iskolákra dől rá a legnagyobb tömeg, amelyek nem túl drágák, személyközpontúak, ahol a gyerek jól érzi magát, és még eredményes is lesz. Ilyen például az AKG is, amelynek gimnáziumába 2010-ben 60 helyre 180-200-an jelentkeztek, idén közel 800 papír érkezett be eddig.
Az alternatív vagy alternatív módszerekkel dolgozó iskoláknak a nagy része a fővárosban, azon belül is Budán, valamint az agglomerációban található. A vidéki nagyvárosokban elsősorban Waldorf-iskolák alakulnak, évente körülbelül 4-5. Ők egyébként inkább családot választanak, mint gyereket, náluk elsődleges, hogy a szülők is tudjanak azonosulni a programmal. Viszont az ország legnagyobb részén ezek a lehetőségek nem léteznek, maradnak az állami (illetve egyre több egyházi) iskolák, a kistelepüléseken sokszor csupán egy.
Budapesten viszont megjelent egy másik fontos trend, amit Horn György „iskolátlanításnak” nevez. Megnőtt ugyanis azoknak a nevükben ugyan iskolának hívott kezdeményezéseknek a száma, amelyek semmiben nem hasonlítanak a hagyományos intézményekhez.
Ide tartozik a Halácsy Péter által alapított Budapest School vagy a szentendrei Malom-Alom tanulócsoport is. Ezek a jellemzően szülői közösségek magántanulói helyzetbe hozzák a gyerekeiket, és sokszor maguk tartanak fenn egy kis iskolát. „Ez egy teljesen új jelenség, és már az alternatívokkal szemben is megfogalmaz egyfajta kritikát, amikor az intézményi kereteket lebontja” – mondja Horn György.
Mikrosulik alakulnak
Az ilyen iskoláknak a legjellemzőbb és kétségtelenül legnagyobb hírű képviselője a Budapest School, amely tulajdonképpen több „mikrosuli”, ahol kis létszámú csoportokban óvodás és kisiskolás korú gyerekekkel foglalkoznak.
Magyarország egyik legsikeresebb startup vállalkozója, Halácsy Péter azzal a szándékkal hozta létre az iskolákat, hogy az oda járók 2040-re boldog, a kihívásoknak megfelelni tudó felnőttek legyenek, így elsősorban a gyerekek szociális képességeit és együttműködő készségét szeretnék fejleszteni a tanulás szeretetének átadása mellett.
Három lakásóvoda és egy a XIII. kerületben működő iskola mellett szeptembertől a III. kerületben nyílik egy újabb „iskolaszerű” hely, ahova három korosztályi csoportban körülbelül 50 gyerek jár majd. A tanulóközösségekben a gyerekek magántanulóként vesznek részt. A Csillaghegyi iskola társalapítója Molnár Attila, aki egy magyar egészségügyi nagyvállalat vezetőségében dolgozik, és öt évig vezette az ország egyik legnagyobb civil szervezetét, a Bátor Tábor Alapítványt, maga is apuka. „Abban segítem a Budapest Schoolt, hogyan lehet fenntartható módon növekvő pályára állítani egy ilyen civil kezdeményezést. A cél, hogy egyre több ilyen mikroiskola alakuljon, és ezek hálózata hatással legyen az egész oktatásra” – mondja Molnár Attila, aki fontosnak tartja, hogy a náluk dolgozó pedagógusok is képesek legyenek folyamatosan tanulni, hiszen ma még senki nem tudja, milyen lesz a világ 10 év múlva. A Budapest School által alkalmazott pedagógiai módszertan és szemléletmód folyamatosan alakul, ahogy egyre több szülői közösség és pedagógus csatlakozik. Sokakat viszont éppen ez a bizonytalanság ijeszt meg. „Ez nem való mindenkinek, vannak szülők, akiknek biztonságot ad, hogy előre tudják, hogy mit kell tudnia a gyereknek hatodikban. Éppen ezért nálunk nem hagyományos felvételi rendszer van, hanem egy sokkal intenzívebb, a gyerekre és szülőre is odafigyelő együttműködés, amelynek a végén eldönthetik, hogy tudnak-e élni azokkal az előnyökkel és bizonytalanságokkal, amit ez a rendszer jelent. Az a célunk, hogy fejlődjön annyit a keretrendszer, hogy később ez egy átlagember számára is elfogadható, biztonságos legyen” – mondja Molnár Attila. Ugyanakkor eddig nagyon biztatóak az eredmények, a különbözeti vizsgákra néhány hét alatt fel tudnak készülni a gyerekek.
Horn Györgyöt is sokan kérdezik, hogy hogyan válasszanak általános iskolát. „Természetesen meg kell nézni, hogy milyen a légkör és a tanító, de én mindenkinek azt tanácsolom, a legközelebbi iskolát válassza. Az sem utolsó, hogy nem kell sokat utazni, de ennél is fontosabb, hogy a gyerek osztálytársai környékbeliek lesznek. Így össze lehet jönni délután, egymásnál lehet aludni, és ez fontosabb, mint az iskola, ami így is, úgy is egy szörnyű hely – tanácsolja az igazgató. – Ezt nem nagyon szokták elhinni nekem, helyette inkább beadják a jelentkezésüket egy csomó alternatív iskolába.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!