Nem jószántából cserélt Orbán Viktor „vezérszót” és lett a kormány erősből figyelmes. A retorikai váltásra azért volt szükség, mert a belső használatra készült felmérések szerint a Fidesz tábora tovább sorvad, egyre több szavazójuk választaná ma már inkább a Jobbikot. Nem csoda, hogy Orbán elkezdte elvarrni a szálakat: az idejekorán elfogadott költségvetéssel és a 2018-as miniszterelnök-jelölti szerep bebiztosításával éri el, hogy továbbra se Orbán ellen, hanem a kegyeiért folyjék a belső harc.
A kormányban legfeljebb ráncfelvarrásra lehet számítani, hiszen a miniszterelnök világossá tette, hogy egyetlen tárcavezetőnek sem mutat ajtót, legfeljebb a majd százfős államtitkári karból hullanak fejek. Hogy kinek kell mennie, az nyár végére derülhet ki. Orbán a jövő héten elkezdi meghallgatni az egyes minisztériumok beszámolóit, ennek alapján dönt az államtitkárcserékről.
Máris keringenek nevek a kormányzati közbeszédben. Fazekas Sándor agrárminisztert ugyan sokan menesztenék, de mivel Orbán nem mozdítja, ezért inkább az állami földekért felelős államtitkár, Bitay Márton Örs aggódhat pozíciójáért. A nemzeti fejlesztési tárcánál folytatódik a simicskátlanítás, így a közlekedésért felelős államtitkár, Tasó László széke inoghat, ugyanis egyes interpretációk szerint nem elég hatékonyan szorítja ki az infrastrukturális közbeszerzésekből Orbán egykori szobatársát. És ha már a főoligarcha további gyengítése a cél, többen biztosra veszik a Miniszterelnökségen államtitkároskodó Németh Lászlóné távozását, aki Simicska talán utolsó katonája a kormányban.
Kormányzati fejcserék
Az igazi kormányzati „haddelhadd” persze a legfelsőbb szinteken zajlik – a Miniszterelnökségen. Vezetője, Lázár János kilátásba helyezte, hogy távozik posztjáról, amennyiben Orbán kabinetfőnökké (azaz második főnökévé) emeli Rogán Antalt.
Ha Lázár megy, akkor átmenetileg megbénulhat az általa kézi vezérléssel működtetett kancellária, persze csak átmeneti időre. Ám sokat kockáztatna ezzel, hiszen „mezei képviselővé” küzdhetné le magát, miközben riválisai megerősödnének Orbán környezetében. Egyrészt Rogán frakcióvezetőségét Kósa Lajos veheti magára, másrészt Rogán pártban is építkezni kezdett, a hírek szerint rástartol egy alelnöki posztra. Úgyhogy forrásaink szerint ha Lázár valóban nem akar Rogánnal együttműködni, akkor vagy meg kell akadályoznia kabinetfőnökségét, vagy csak egy gyenge szerepkörbe engedheti be maga mellé a kormányba. A döntés joga persze e tekintetben is a miniszterelnöké.
Mindeközben Orbán világossá tette, hogy ő a Fidesz következő miniszterelnök-jelöltje is, mert annak az esélye, hogy köztársasági elnökként folytassa, „kisebb a nullánál”. Hogy a sztori hitelesnek tűnjön, egyből szivárogni kezdett, hogy – amennyiben Áder János tartja magát ígéretéhez és nem vállalja újabb öt évre – Kövér László lehet az államfő. Az, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell megtestesítenie, a jelenlegi házelnök szerint pedig a baloldal ab ovo nem a nemzet része, nem szempont: Kövér Orbánhoz való hűsége mindent felülír. Illetve az is nyomhat valamit a latban, hogy a Fidesz csorgóbajszú ideológusa nem rendelkezik saját gazdasági holdudvarral és klientúrával, így nem valószínű, hogy önálló, Orbánnal vetélkedő erőközponttá váljon.
Alább néhány szemponttal próbáljuk segíteni a jövő héten kezdődő miniszteri értékeléseket.
Orbán bakája
Jóléttől párnás mellkasát egy ország előtt simogatta-gyúrta egy nála 17 évvel fiatalabb hölgy – ez Hende Csaba miniszterségének legnagyobb fegyverténye. És egyben legnagyobb kudarca, hogy az élettársi kapcsolatba torkolló románcra fröccsent némi közéleti sár: egyelőre senki nem tudja, mennyi közpénzt költött a honvédelmi tárca arra az „egyéjszakás kalandra”, amikor Hende és volt titkárságvezetője (az említett hölgy), azóta életének társa kiruccant Párizsba. A klasszikus szerkezetű honvédelmi tárcánál egyébként évszámra nem történik semmi – nem véletlen, hogy míg az első Orbán-kormány utolsó teljes évében a GDP 1,8 százalékát (272,4 milliárd) vitte el a sereg, addig idén ez az arány 0,79 százalékra (250,4 milliárd) szelídül. Ugyanis minden kabinet könnyű szívvel kurtítja a politikailag „pehelysúlyú” tárca költségvetését. Hende kormányon belüli helyzetét plasztikusan mutatta, hogy amikor Orbán Viktor szembeszállt az áradó Dunával, a miniszter csak biodíszlet lehetett mögötte. Érdemi szerep csak akkor jut Hendének, ha újabb NATO-misszió kel útra, most például 20 milliárd forintért vetnek be egyet az Iszlám Állam ellen, hogy a magyar külpolitika így szerezzen jó pontokat Amerikánál.
A túlfújt főminiszter
Egyfajta második Simicska Lajos kerekedett Lázár Jánosból – a pletykák szerint a Miniszterelnökséget irányító politikust Orbán korábban utódjának szánta, így maga építette fel, de a jelek szerint „túlfújta”. Az összes uniós fejlesztési forrás felett diszponáló, illetve a közigazgatást is ellenőrző főminiszter egyszerre bókol a kormányfőnek, illetve rángatja a bajszát. Bár primátusát nem vitatja, de fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, részt kíván-e venni a főnök által kitalált személyi konstrukciókban (lásd "Kormányzati fejcserék" című elemzésünket). Ezt többek között azért teheti, mert a hírek szerint Orbánnak nem maradt olyan embere, aki képes lenne ellátni olyan mennyiségű feladatot, mint Lázár. Ugyanakkor a kormányzati működés zavarainak egyik oka éppen az, hogy Lázár is hajlamos a kézi vezérlésre, ezért aztán egyre csak gyűlnek asztalán az elintézetlen ügyek. Politikai baklövésről esetében nem beszélhetünk, a trafiktörvénytől kezdve mindent túlélt, nimbuszát egyedül magánéleti botrányai koptatták meg: egy ismeretlen személlyel bonyolított rövid londoni túra majdnem 2 millió forintért, egy sok tízmillió forintot érő, a fia nevén lévő ház, illetve egy arisztokrata társaságban megejtett sokmilliós fácánvadászat. De a jelek szerint érti Kissinger volt amerikai külügyminiszter „tápláld a médiát” mondását, így sajtószeánszokon csöpögtet kormányzati információkat. A heti kormánytájékoztatók ráosztott – egyesek szerint büntetésből kiszabott – feladata ugyanakkor alkalmat ad neki az önálló politikai karakter építésére. Hogy ezt népszerűségre váltsa, attól azért még messze van: személyét a szélesebb közvélemény mellett a Fideszen belül is általános utálat övezi. Még akkor is, ha joggal figyelmeztette egyszer a jobboldali holdudvart: az általa kommunikált népszerűtlen ügyek nem az ő, hanem Orbán döntéseit tükrözik.
Az omerta embere
Pintér Sándor megingathatatlanul hallgat – és talán a belügy első embere az egyetlen, aki megengedheti magának, hogy semmilyen kormányzati „fontos ügybe” ne álljon bele, példának okáért szót se szóljon a halálbüntetésről, noha a releváns érvek és ellenérvek az ő tárcájánál szaladnak össze. Úgy tűnik, mintha Pintér „kívül esne a politikai kormányzáson”: például sikerrel védte meg pozícióját, amikor Lázár Jánost ősszel a helyére akarta átcsoportosítani Orbán Viktor. Sőt tovább erősödhet, ha a Miniszterelnökség felügyelete alól az ő fennhatósága alá kerül át a „külföldön dolgozó hírszerzés”. Annyi biztos, hogy irdatlan adatmennyiséggel gazdálkodik, így nem kell aggódnia. A politikai küzdőtéren legfeljebb azt kell elviselnie, ha egy ellenzéki képviselő nevetségessé teszi, például azért, mert a rendőrség nem találta meg Mészáros Lőrinc azon oroszországi cégét, melynek egyik résztulajdonosa a gyanú szerint bűncselekményben érintett. De ez csak kis kellemetlenség ahhoz képest, hogy mostanában a rendőrség érdekeit nem képes maradéktalanul érvényesíteni: például elnapolták a rendőri életpályamodell bevezetését.
Cigányok ostora
A törvénygyár üzemszerű működésének megszervezését várták a jogász- és politikusberkekben egyaránt konzervatív úriemberként jellemzett Trócsányi Lászlótól. Hiába. Az igazságügyi tárcát 2014 nyarától irányító miniszter nem tudott véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy politikai akarattól (értsd: Orbán akaratától) vezérelt képviselők egyéni indítványként nyújtsanak be törvényjavaslatokat, mellőzve a szakmai tanulmányokat és a jogi előkészítést. Azaz a „törvénykezésben” egyelőre az új miniszter is csak kulissza, aki azonkívül, hogy elfoglalta hivatalát, képtelen bárminemű sikert felmutatni. Kudarcai viszont számosak: legnagyobb otrombasága az volt, amikor egy mondattal taposott meg, rekesztett ki 800 ezer magyar állampolgárt, mondván: hazánknak azért nincs pénze a bevándorlókra, mert el kell tartania 800 ezer cigányt. A jelek szerint az etika amúgy sem az erőssége: februárban pattant ki, hogy a tulajdonában lévő ügyvédi iroda képviseli az államot az oroszok számára egyoldalúan kedvező paksi szerződések nyilvánosságra hozásának ügyében.
A jegybank árnyékában
Ki fújja a gazdasági passzátszelet – ez a tétje Varga Mihály és Matolcsy György birkózásának. A jegybankelnök és a nemzetgazdasági miniszter azon akaszkodott össze, hogy az előbbi egységesen csökkentené a bankadót (a kormány ebben állapodott meg az EU-val), utóbbi azon pénzintézetek sarcát mérsékelné, melyek felpörgetik a hitelkihelyezést. Orbán Viktor ebben a csatában Vargát támogatja, ám ez csak részleges eredmény. A jegybank – a miniszterelnök tudtával – egyfajta pénzügyi árnyékkormányt működtet, míg Varga szerepe lassanként arra redukálódik, hogy az EU-val elfogadtassa az unortodox magyar gazdaságpolitikát, összekalapálja a költségvetést, illetve az ad hoc módon bejelentett kormányzati intézkedéseknek alibizzen – értsd: úgy tegyen, mintha egzakt háttértanulmányok alapoznának meg egyes intézkedéseket, példának okáért a vasárnapi zárva tartást. (Miközben egyébként azt még az OECD is elismeri, hogy a magyar gazdaság erősödni kezdett, és 2015-ben 3 százalékkal bővült.) Megjegyzendő: már a büdzsé elkészítése sem a régi rutin szerint zajlik – a háttérszámításokat ugyanis Varga két évre titkosította. Azt nem tudni, hogy azért, mert nincsenek vagy mert nem tükrözik vissza a költségvetés főszámait, azaz különböző jövőbeni intézkedésekre (megszorításokra, új adókra stb.) lehetne következtetni belőlük.
A kameraminiszter
Hiába tartják a kegyvesztett Simicska Lajos emberének és hiába akarják egyre többen kiakolbólítani a minisztériumból, Fazekas Sándor kitart. Az agrártárca a miniszteri kar átadási rekordere: aratást tekint meg, almát ád, szemetet szed – persze csakis kamerák kereszttüzében. Igaz, legfeljebb a képernyőn villoghat, a kormányzati valóságban nem: példának okáért a Miniszterelnökséget vezető Lázár János kiszerelte alóla az uniós agrárpályázatokat, és földtörvényét (legalábbis azon részét, ami szinte „felparcellázza” a nemzeti parkokat) épp most dobta vissza az Alkotmánybíróság. Fazekas súlyát jelzi egyébként az is, hogy Áder János – aki köztársasági elnökként a taláros testület elé utalta a jogszabályt – épp vele statuált példát, azaz próbálta bizonyítani legalább részleges kormányfüggetlenségét. Egy fajsúlyosabb miniszterrel ugyanis, szólnak a fideszes pletykák, ezt nem merte volna megtenni.
A ifjú házaló
Lehet, hogy Szijjártó Péter csak azért került a külügy élére, hogy védhető legyen kipattant villaügye. Azt ugyanis azzal hárította, hogy Orbán szerint pazar rezidenciára van szüksége, ahol külföldi tárgyalópartnereit fogadhassa. Hogy hány delegáció ejtőzött a Szijjártó-villában végül, azt senki nem tudja, de annyi biztos, hogy a diplomáciailag feltűnően súlytalan ifjú végigházalta a Közel-, a Közép- és a Távol-Keletet, hogy eladja Magyarországot, illetve pénzt csalogasson ide. (Az új külügyi irányelv szerint a külországokkal való kapcsolatok kiépítése a várható pénzforgalomtól függ majd.) Míg Keleten díszszázadok szalutálnak neki, Nyugaton gyatra a reputációja: amikor Amerikába látogatott, szinte egyedül kellett felverekednie magát Victoria Nuland külügyi helyettes államtitkár irodájába, illetve a külügy egy diplomáciai baklövése miatt (egy félrefordított mondatra ugrott rá a tárca) Nuland lemondta márciusra tervezett magyarországi látogatását. Itthon is szitokszó lett a neve több tízezer családban, mivel a sajtó hozzá (és Orbánhoz) köti a Quaestor felhizlalását, illetve bedőlését. Minisztériumában viszont feltétel nélkül szeretik, különösen futsalcsapatának azon tagjai, akiket állásba tett, miután kirúgott minden olyan tapasztalt diplomatát, akinek lojalitásában nem volt biztos. Szijjártó helyzetét ugyanakkor nagyban befolyásolhatja, mi derül még ki a Quaestor-ügy nyomozása során (lásd erről cikkeinket: "Tarsoly összeírta, kit mennyivel kent meg?"; "A Quaestor-vezér listája").
Zuhanó embertárca
Balog Zoltánnak akkora a portfóliója, hogy ember nincs, aki átlátná – s míg a gazdaság izmosodását elismeri az OECD, az emberi erőforrás miniszterének területeiről csak rosszat mond. Az egyik legsokkolóbb adat, hogy a szervezet szerint Magyarország a legkevésbé élhető országok közé tartozik – a lakosság egészségügyi helyzete csapnivaló. Nem véletlenül: a kormányzat kórház- és bérpolitikája miatt csak 2014-ben mintegy ezer orvos ment el, és több ezer ápoló. Miközben az egészségügyi rendszer szép lassan kétosztatúvá válik: a járulékért járó lebutított alapellátásra és a fizetős szolgáltatásra. Egyes számítások szerint (a nyugdíjba vonulással is kalkulálva) mintegy 4,5 millió ember maradhat orvos nélkül. Nagyjából pont annyi, amennyire a szegények, ha úgy tetszik, a létminimum alatt élők száma duzzadt az utóbbi öt évben. (Összehasonlításképpen: a nettó minimálbér alig 70 ezer forint, a létminimum meghaladja a 87 ezret). És bizony a szegények közé zuhantak a szegényeket és a hátrányos helyzetűeket ellátó szociális munkatársak is – nekik nem járt ki Balog öt év alatt egyetlen fillér béremelést sem. Ráadásul a miniszter a szegénységből való kitörés útját is elzárta: a rendszer gyakorlatilag etnikai és vagyoni alapon szegregál, a kormány kénye-kedve szerint szüntet be felsőoktatási szakokat, a közoktatás színvonala pedig drámaian romlott: matematikából, szövegértésből és természettudományos ismeretekből is egyre gyengébbek a magyar diákok, a térségben csak Bulgáriában és Montenegróban rosszabb a helyzet.
Főállású simicskátlanító
Kevéssé átlátható működésű, gazdasági pályájukat cégtemetőkben végző vállalkozások ügyvédjét emelte Seszták Miklós személyében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élére Orbán Viktor. A tárcavezető feladata az, hogy visszabontsa a Simicska-birodalmat, illetve újraformálja a közbeszerzések világát. De azok körét is szép lassan átstrukturálja, akik hozzáférhetnek a paksi beruházáshoz (ezt a Simicska-dominálta MVM irányítja). Forrásaink szerint többek között ennek érdekében sürgette – sikerrel – a paksi szerződések még keményebb titkosítását. Bár talán ő a legszürkébb szereplője a kabinetnek, a kötelező kormányallűröket ő is hozza: szülővárosa (Kisvárda) stadionját nem az eredeti tervek szerint 120 millió forintból, hanem majdnem egymilliárdból újítják fel, illetve dől a pénz a Sakkszövetséghez, amit korábban ő elnökölt, most pedig az öccse vezet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
