„Lélektelenített társadalom” címmel tettük közzé a szeptember 24-i Vasárnapi Hírekben a Publicus Intézetnek a VH megbízásából készített friss közvélemény-kutatását. Hogyan formálta át a kormány migránskampánya az emberek politikai meggyőződését és lelkét az utóbbi egy évben – ezt próbálta feltérképezni a szeptemberi felmérés.
A közvélemény-kutatásunkban megkérdezettek 68%-a úgy gondolja, hogy túl sok a hirdetés, amivel a kormány az utcán, a médiában és más helyeken kampányol a népszavazás sikeréért. 29% szerint szükség van ennyi hirdetésre. 48% szerint a népszavazás legfontosabb célja, hogy egy nyilvánvalóan népszerű témát használva növelje a Fidesz a népszerűségét. Augusztusban 47% gondolta így.
Az adatokból kiderül: „az átlagmagyar senkivel nem szolidáris. Nem hajlandó segíteni az EU-nak, hiszen arra a felvetést, hogy „Magyarországnak a teljesítőképességének megfelelő mennyiségű menekültet be kellene fogadnia” a lakosság 76 százaléka elutasítja. Amikor az a kérdés, hogy „kötelességünk-e segíteni a menekülteken”, akkor is 58 százalékos a tagadás. Ennél is erősebb társadalmi lelketlenséget mutat az, miszerint nem elég, hogy az ország nem segítene a menekülteken, de a többség véleménye az, hogy nem is kell velük emberségesen bánni.” (A részletes adatokat és az elemzést a friss Vasárnapi Hírek hasábjain tettük közzé.)
A témához kapcsolódó összeállításunkban „A gyűlölet eltakar” címmel Kertész Anna és Szabó Kata írását olvashatják. Forgács József szociálpszichológus és Máté András, az ELTE Logika Tanszékének vezetője, az Oktatói Hálózat képviselője is segít értelmezni a helyzetet. A cikk szerzői úgy látják: Generációk tudatát mérgezheti meg a félelmekre építő és dühkeltő kormánypropaganda, amely a finkelsteini recept alapján készült és minden korosztályhoz és társadalmi réteghez eljut. Saját kutatásunk is igazolja: erőteljesen lélektelenítette a magyar embereket a menekültek elleni gyűlöletkampány.
„Megszólal az emberi hang” címmel előzetest adunk civilek által a népszavazást közvetlenül megelőző, jövő péntekre 18 órára a Kossuth térre, „Lásd meg az embert” címmel meghirdetett nagygyűlésről. Schilling Árpád rendező nyilatkozott lapunknak: „Az egész magyar társadalom nyakába ömlött a bélsár ezzel a népszavazással. Egy rakás lelkiismeret-furdalással küzdő emberrel találkozom, akik vezető nélkül maradtak, s azt hiszik, ők gondolják rosszul, amikor megszólal bennük valami egy menekült, egy koldus vagy egy éhező gyerek láttán.”
Grecsó Krisztián: Kutyaiskola című írása is ehhez a témához kapcsolódik a friss VH-ban.
Összeállításunkban közöljük Keszthelyi András: Eldöntik-e a határon túli magyarok a népszavazást? című elemzését is.
Munkatársunk, Nagy B. György „Egymást metsző vonalak” címmel az október másodikai népszavazással kapcsolatos kérdésekre keresi a választ: Lehet-e csalni október 2-án? - Ijedtség van a Fideszben, Orbán egzisztenciális kérdéssé tette a mozgósítást - A szavazókörök majdnem kétharmadában kormányhoz hű delegáltak számolják majd a voksokat.
"Maguk mindig Orbánnal vannak elfoglalva" - címmel jelent meg munkatárunk, Szűcs Ágnes interjúja dr. Ludger Kühnhardttal, a bonni Európai Integrációs Tanulmányok Központjának igazgatójával: - Nem kellene az egymás életét kölcsönösen befolyásoló népszavazások illuzórikus ösvényére lépni Európában - A migrációs válság kialakulásáért a nagy tagállamokat is felelősség terheli - Az EU csak kompromisszumokkal működhet.
"Beleszeretett ez az ország a gyűlöletbe." - Gál J. Zoltán: Tűzparancs címmel friss lapszámunkban írt vezércikket fő témánkhoz kapcsolódva. Ajánlónkban ebből idézünk:
"Így, a népszavazási kampány finisében már kétség sem fér hozzá: nincs jobb kuncsaftja Arthur Finkelsteinnek Orbán Viktornál. A magyar miniszterelnök pontról pontra, példás fegyelmezettséggel tartja be az amerikai kampánytanácsadója iránymutatásait, úgy, ahogyan arról ő egy korábbi előadásában beszélt. A finkelsteini (és orbáni) politikafelfogás három pontban összefoglalható. 1. A választók szánalmas hülyék. 2. A szánalmas hülyéknek nem érvek meg magyarázatok kellenek, hanem ellenségkép és bűnbakok. 3. A politikában a ráció nem, csak és kizárólag az érzelmi azonosulás számít. Nem tudom, mennyit fizet ezért Orbán Finkelsteinnek, de kétségkívül megéri a befektetést, ha közpénzből állja – mi másból? –, akkor végképp. Mert hát, látjuk, működik: lett nekünk egy olyan kormányunk, amelyen már senki nem kér számon semmiféle kormányzást. Nem számoltatják el a közpénzekkel, még ha tízmilliárdot költenek plakátokra, akkor se. Fel sem vetődik, miért Magyarország költi a legkevesebbet oktatásra az OECD-országok közül. Lőtéri kutyát se érdekli, hogy a kórházak nagy részében még mindig csak meghalni érdemes. Hiába értetlenkedett az egykor Fidesz közeli közgazdász, Csaba László a Magyar Nemzetben a minap: „Még csak azt sem látom, hogy műhelymunka folyna. Hogy gondolkodnának azon, mit kéne tenni azért, hogy legalább tíz év múlva a gyerekeinknek jobb legyen.” Hát micsoda naivitás ez, kérem? Se műhelymunka, se gondolkodás, ebből következően gyerekeinknek se lesz jobb, mert pillanatnyilag úgy tűnik, a saját gyerekeink meg a tízéves távlat nem is számít ebben az országban, mikor lehet rettegni a szír menekült gyerekétől itt és most."
A teljes összeállítás a szeptember 24-én megjelent VH-ban olvasható.
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és most a nyitva tartó árusoknál a hétvégén és a jövő héten is, péntekig megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!