Méregtelenítés vekkerrel
- Egy Kanadában végzett kutatás, amelyben 2000 ember agyi aktivitását vizsgálták, arra jutott: míg 2000-ben még 12 másodpercig voltak képesek fókuszáltan koncentrálni valamire az emberek, ez mostanra 8 másodpercre csökkent. Összehasonlításképpen: egy aranyhal a tudósok szerint 9 másodpercig képes figyelni valamire. Elmagányosodáshoz, a társas kapcsolatok kiüresedéséhez vezethet az állandó okostelefon-használat, miközben egyre többeknek okoz szorongást, ha nem ellenőrizhetik állandóan, mi történik a közösségi oldalakon. A gyerekek már egészen kicsi korban elirigylik a szüleiktől az okoseszközöket, pedig ma még felmérhetetlen következményekkel járhat, ha a virtuális térben szocializálódnak.
„Mindketten kisgyerekes anyukák vagyunk, és szembesültünk vele, hogy a kicsiket már 1-2 éves korukban nagyon érdekli a telefon, a tablet vagy más otthoni eszközök, amiket mi is használunk. Ezt azzal próbáljuk kontrollálni, hogy jó példát mutatunk, és igyekszünk kevesebbet nyomkodni az okostelefonunkat.
Fontos, hogy ne úgy tiltsunk, hogy közben mi az ellentétét csináljuk annak, amit a gyerektől elvárunk” – meséli Kovács Bori formatervező, hogy miért döntött úgy Baur Eszterrel, aki stratégiai tanácsadóként dolgozik, hogy megalkot egy „mobiltelefonfüggőséget kezelő csomagot”, amelynek megvalósításához, nagyobb mennyiségben való gyártásához most közösségi finanszírozó oldalon gyűjtenek pénzt. Az okostelefonok elválaszthatatlan részei az életünknek, ma már a magyar felnőttek többsége is – egyes felmérések szerint 60-80 százaléka – használja ezeket az eszközöket, amelyekről nem túlzás azt állítani, hogy megváltoztatták az emberek életét, legyen szó a munkáról vagy a társas kapcsolatokról. Azzal, hogy kis túlzással mindenki a „zsebében hordja” a világ összes tudását, folyamatosan elérhető, és képes kapcsolatot tartani a világ bármely pontján tartózkodó ismerőseivel vagy éppen üzletfeleivel, sok szempontból könnyebb és nem utolsósorban gyorsabb lett az élet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre több szó esik a jelenség negatív hatásairól is.
Szorongunk nélküle
A tudomány nomofóbiának hívja azt az egészen új, de egyre többeket érintő mentális „kórképet”, egyes esetekben függőséget, amely a mobiltelefonjuktól való megfosztottságtól betegesen rettegő embereket jellemzi. Bár ez nem mindenkinél okoz súlyosabb problémát, a legtöbb ember szorong, ha nincs nála a telefonja, és órákig nem képes ellenőrizni, hogy milyen üzeneteket kapott, mik a legfrissebb hírek a közösségi oldalakon. Boriék elsősorban azoknak szeretnének segíteni, akiket zavar, hogy állandóan a telefonjuk után nyúlnak, és aggasztja őket a túl sok idő, amit ezzel töltenek. A kisgyerekkel otthon töltött hónapokban vagy akár években például az okostelefon nagy segítség lehet a szociális kapcsolatok fenntartásában, a világ eseményeinek követésében. Eszter az anyasági szabadsága alatt viszont rájött, hogy túl sok időt tölt egy játék nyomkodásával, minden cikket elolvas, és abban az egyébként hamis illúzióban él, hogy rengeteg barátja van a facebookos kismamacsoportokban. Miközben a telefon miatt sokkal kevésbé volt jelen a saját életében.
Tiltás vagy mintaadás
Gondolhatnánk, hogy a mobilozással eltöltött idő nagy része hasznos, de ennek ellentmondanak azok az USA-ban végzett kutatások, amelyek azt állítják: az okostelefon nyomkodásával töltött átlagosan több mint 4 órából majdnem 3,5 órát a különböző applikációkban (például játékalkalmazásokban) töltik az emberek, a maradék időben pedig interneteznek. Magyarországon tavaly ősszel a Vodafone Magyarország és az NRC végzett közös kutatást, amelyben arra jutottak, a 16–37 évesek 30 százaléka naponta átlagosan 1,8 órát tölt a közösségi oldalakon. Egyre több pszichológus állítja, hogy a gyerekeknek minél később, egyes vélemények szerint 13-14 éves kor után kellene okoseszközt adni a kezükbe, de a tapasztalatok azt mutatják, egyre fiatalabb gyerekeknek vesznek a szülei telefont. Nem csoda, hogy vágynak rá és természetesnek veszik, hogy neki is jár ilyen, ha azt látják: a szüleik is állandóan a telefonjukat nyomkodják.
Zsákba zárt telefonok
Boriék ezért döntöttek az Out OFF The BOX nevű „méregtelenítési csomag” kidolgozása mellett, amelynek alapja egy 30 napos kihívás. Egy adventi naptárszerű kalendáriumban minden napra jut egy kihívás, egy feladat, amelyek mindegyike arról szól, hogy valós élményeket adjon.
„Az egyik típusú feladat arra irányul, hogy megváltozzon az a rutin, ami minden esetben a telefonhoz kapcsolódik, a másik önmagunk újrafelfedezéséről, a harmadik pedig a társas kapcsolatok újraépítéséről szól. Van a csomagban például egy ébresztőóra, hogy a telefont egyáltalán ne kelljen bevinni a hálószobába. Tartalmaz egy könyvjelzőt, amelyre az ember felírhatja a 15-ös bakancslistáját, hogy mit szeretne még elolvasni. Emellett egy kis tárolózsák is, amelybe eldughatjuk a telefont, ha szeretnénk kicsit függetleníteni magunkat a képernyőtől. Ugyanis az okostelefonok még társaságban is képesek megváltoztatni a beszélgetések minőségét, ha kinn vannak az asztalon, és mindenki oda-odapillantgat, hogy érkezett-e valamilyen értesítése” – meséli Bori, kiemelve, hogy nem kevésbé fontos a felhasználói útmutató, amely tudományosan is alátámasztja, miért fontosak a program egyes lépései, és hogyan kell a csomagban található eszközöket használni, illetve az egyedileg illusztrált kérdőív, mely szembesít azzal, milyen különféle szituációkban használjuk a telefonunkat.
„A cél az, hogy egy idő után beálljon egy új szokásrendszer a mindennapokba, és ez a méregtelenítő hónap után is megmaradjon” – teszi hozzá. A legnagyobb gond ugyanis nem azzal van, hogy az emberek a munkájukban egyre többet használják az okostelefont, mert ez jó esetben megkönnyíti az életüket, és gyorsítja bizonyos feladatok elvégzését. A probléma, hogy ezzel együtt automatikusan hazaviszik a munkájukat, nem tudnak kikapcsolódni, és végül sokszor a szabad óráikban is a telefont használják (például játékra) ahelyett, hogy a családjukkal, barátaikkal, hobbijukkal töltenék az idejüket.
Egy Kanadában végzett kutatás, amelyben 2000 ember agyi aktivitását vizsgálták, arra jutott: míg 2000-ben még 12 másodpercig voltak képesek fókuszáltan koncentrálni valamire az emberek, ez mostanra 8 másodpercre csökkent. Összehasonlításképpen: egy aranyhal a tudósok szerint 9 másodpercig képes figyelni valamire.
Gyors boldogság, majd depresszió.
Egyelőre megtippelni sem lehet, hogy milyen hatással lesz a mai gyerekek felnőttkorára, hogy már egészen kiskoruktól fogva okoseszközöket, közösségi oldalakat használnak. A szakértők egy része szerint nagyobb eséllyel lesznek boldogtalanok, mert az online terekben nem vagy rosszul esnek át azokon az alapvető szocializációs folyamatokon, amelyek a későbbi érzelmi stabilitáshoz, egészséges énképhez és emberi kapcsolatokhoz elengedhetetlenek lennének. Emellett a figyelemhiányt, a koncentrációs képesség csökkenését, az egyre gyakoribb fiatalkori depressziót, sőt a megnövekedett öngyilkossági rátákat is egyre több kutatás köti a kütyühasználathoz. A problémát a nagy tech cégek felelősen gondolkodó részvényesei, alkalmazottai is kezdik felismerni. Az Apple két nagy részvénytulajdonosa, a Jana Partners és a California State Teachers’ Retirement System január elején nyílt levelet tett közzé, amelyben azt kérik: a cég fordítson nagyobb figyelmet a gyerekekre, akik között egyre több az okostelefon-függő. Azt szeretnék elérni, hogy álljon fel egy kutatókból, szakértőkből álló tanács, amely képes felmérni, hogy milyen hatással vannak a gyerekek fejlődésére az okostelefonok, és ennek ismeretében fejlesszék tovább a mobileszközök szoftvereit. Tavaly novemberben a Facebook első elnöke, Sean Parker is úgy nyilatkozott, „Isten tudja, mit művel a gyerekeink agyával” a közösségi oldal, amely saját bevallása szerint is úgy lett kitalálva, hogy a felhasználók minél több idejét és figyelmét lekösse. Szerinte a bejegyzésekre érkező visszajelzések, lájkok és hozzászólások dopaminlöketet adnak a használóknak, ez a gyorsan elérhető, de talmi boldogság pedig könnyen függőséget okoz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!