Ennek az írásnak a szülőatyja – illetve anyja – az a medve, amelyik az északi határ menti Somoskőújfaluban bukkant fel néhány hete, hogy aztán napokkal, és jó háromszáz kilométerrel odébb, a déli Sándorfalván bukjon le.
Ő volt Robi, akiről persze kiderült, leginkább Rozi a lelkem, merthogy nőstény medvét fogtunk… A „kiderülés” helye pedig már a szegedi vadaspark volt, ezért aztán útnak indultam, hogy kifürkésszem: ha ott elengedik, hogyan birkózza majd le a Szeged alatt induló, 175 kilométer hosszú déli határzárat?
Meglehet, ez a mackófogóknak is fejtörést okozhatott, ezért inkább felvitték Rozit ismét északra, és valahol a szlovák határszélen engedték vissza övéihez. Én viszont maradtam délen, mégpedig Kübekházán. Migránsos idők járnak, azt mondják, ilyenkor jó szolgálatot tesz egy kerítés. Csak hát ez a kerítés nagyjából annyit ér, mint eső után a köpönyeg, ugyanis nem ér körbe, hanem vége is van. Mégpedig kettő. Az egyik éppen itt, Kübekházán.
A község többszörösen is szerepel a jelen, a közel- és a régmúlt híreiben. A jelen hírverést Lázár korábbi kancellár-miniszternek köszönheti, aki nemes egyszerűséggel arra hívta fel a hódmezővásárhelyiek figyelmét, hogyha netán Márki-Zay Péterre szavaznának a polgármester-választáson, hát úgy járhatnak majd, mint Kübekháza. Ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy fekete seggűek lesznek… A vásárhelyiek mégis, és sajnálatos módon, Márki-Zayra szavaztak, a népek pedig Kübekháza felé fordultak: mégis, mi van ott? Pestis? Dögvész? (Kübekháza elegáns válasza egy kisfilm volt, amiben egyetlen szó nem hangzik el az otromba kijelentésre, csupán csodás képek sorakoznak az egyik legszebb, leghangulatosabb és legélhetőbb magyar településről…)
A közelmúlt újságcikkeit a 2015-ben emelt kerítés hozta, a régmúlt időket pedig Trianon következményei. A falutól mindössze négyszáz méterre található a romániai Óbéba (Beba Veche), és alig ezer méterre a szerbiai Rábé-Majdán település. Ide kerültek a kübekházi gazdák földjei Trianon után. Az 1920. június 4-én meghúzott határvonalat egy hármashatár-kő jelzi, mindegyik oldalán az adott ország címere látható.
– Egy ideig kettős birtokos igazolványt kaptak a gazdák, napkeltétől napnyugtáig dolgozhattak az elcsatolt földjeiken. Aztán persze ennek is vége lett, a határok bezárultak… – mondja a nagypolitikából: kisgazda országgyűlési képviselőségből – megmenekült Molnár Róbert, aki szülőfalujának, Kübekházának a polgármestere immár 16 éve.
– És hogyan történt a mostani bezáródás?
– A világon semmit nem tudtunk erről, nekünk nem szóltak egy szót sem. Az egyik délelőtt felhívott egy újságíró, hogy mi van Kübekházán, mire én: mégis, mi lenne? De csak erősködött: az MTI kiadta, hogy cölöpverő gépek érkeztek Kübekházára, és épül az ideiglenes drótkerítés. Erre már kimentem a határra, hát tényleg cölöpverő gépek érkeztek, és tényleg, katonák húzták ki a drótkerítést…
– Nem gondolja, hogy Kübekháza bizonyos körökben kedvezőtlen megítéléséhez ön is hozzájárult? Hiszen hosszú ideig nemcsak elsőként, de egyetlenként tiltakozott a kerítés ellen.
– Szeretek a dolgok mögé, esetünkben a kerítés mögé nézni… És úgy gondolom, hogy a magyar táradalomnak is tovább kellene látnia, egy kicsivel a kerítésen túlra. Ami ember ellen épülő fal, az ugyanaz, ami Auschwitzban, a Gulágon, Recsken, Berlinben állt. A migránsok csak nyomorult eszközei ennek a politikának.
– A kerítéssel sikerült nemzetközivé tenni az állandósult harcolhatnékunkat: fellépett ellene az osztrák hadügyminiszter – „Magyarország átlépte az emberiesség határát” –, a szerb és a horvát külügyminiszter. Arról nem is beszélve, hogy a lezárt szerb szakasz helyett, ha jönnek, majd Románia vagy Horvátország felé indulnak a menekülők, s így tovább: felkészülhet Szlovénia, Ausztria. De, mint látjuk, nem jönnek. Kübekházán láttak már migránsokat?
– Az évek során talán félszázan bandukoltak át rajtunk, de a magyarok többsége még ennyi bevándorlót sem láthatott. Legfeljebb a tévében, akkor, amikor a kormány buszokkal és vonatokkal cipelte őket Budapestre, tudván, hogy a Keleti pályaudvar előtti jelenetekre a világ összes tévéállomása majd felfigyel. Ennek a rendszernek az ars poeticája, hogy mindig harcolni kell valaki vagy valami ellen, mert ha nem lenne ellenség, akkor a magyar társadalom megkérdezhetné a kormányt: kedves kormány, mi van az egészségüggyel, az oktatással? Ha viszont harc van, akkor az ellenséggel kell foglalkozni, és nem a virágoskertekkel… A kerítés biztosan nem véd, viszont remek érv a politikának: kifogták például a szelet a Jobbik zászlójából. Ha ők határvadászokat akartak, a Fidesz-kormány kerítést épített! És mérgezi a lelkeket. Mi minden évben két tábort szervezünk a gyerekeknek. Az egyik program, hogy a srácok kibicikliznek a hármas határhoz. Tavaly az egyik 6-7 éves fiúcska nem akart elindulni. A miértre azt válaszolta: mert ott vannak a migránsok…
A kerítés egyébként megosztotta a vallási vezetőket, és így a hívőket is. A papság egy része úgy viselkedik, mint egykor a békepapok: igazodni próbálnak a hatalomhoz. Vannak azért persze olyanok is, akik kiállnak az üldözöttek mellett.
– A kerítésnek van egy szellemi üzenete is: talán kizárja a migránsokat, de minket biztosan bezár. Ez az ország szellemileg már bezárkózott az elmúlt években, és tovább gettósodunk azzal, ha felépítünk egy fizikális határzárat is az ország köré. Mindez szomorúsággal tölt el, hiszen a határ túloldalán nekünk barátaink vannak, testvértelepülésünk. A vajdasági kollégám üzente: bárhogyan is alakul a két ország nemzetközi kapcsolata, a mi barátságunkban semmi nem fog változni. Ott, ahol korábban nagy pikniket csináltunk és színpad volt, ott most szögesdrót áll. Kerítés helyett hidakat kellene építenünk; vigyázzon Magyarország: volt már szögesdrót a mi hazánk körül…
Az egykorvolt sváb falu – a Bánságból érkeztek ide sváb dohánykertészek, nagyon jól boldogultak, érkezésük után 14 évvel már templomot építettek, volt német és magyar iskola, kocsma, száz évig békesség – őrzi hagyományait. A község tulajdonában lévő „Kübecker Manufaktur” grillházikóban például a GrossBauer (a Nagyparaszt) lángos 900 forintba kerül, de ha arra járnak, hát ki ne hagyják a Sváb csülökveknit (lágy tésztába göngyölt, gazdagon fűszerezett csülökdarabok kemencében sütve, torma vagy barnamártással) 1590-ért. A Strassenfest (utcafesztivál) keretében gyertyafényes koncertek, filmvetítés látható – mindez természetesen ingyenes. És újabb hagyományokat is teremtenek: ilyen volt a híres-neves Operettfalu-Kübekháza rendezvény.
– Csak volt?
– Elfogyott a pénz. Elfogytak a támogatók, márpedig ide évről évre tízezrek jöttek, hogy élvezzék Magyarország legnagyobb ingyenes szabadtéri operettgáláját. Tudja, mennyi a nekünk szánt kormányzati támogatás? Megmondom: évente 3478 forint. Ezt visszaküldtem Magyarország kormányának címezve.
– Akkor miből élnek?
– EU-s támogatásból, rengeteg társadalmi munkából, saját bevételekből. Ja, és nem lopunk.
A legfrissebb ENSZ-jelentés a Menekültek Világnapját (június 20.) megelőzően látott napvilágot. 2017 végén 68,5 millió ember élt az otthonából erőszakkal elűzve szerte a világon. Azoknak a menekülteknek a száma, akiknek el kellett hagyniuk a hazájukat, 25,4 millió, az otthonukból elűzött, ám a saját vagy egy szomszédos országban menedéket találó emberek száma 40 millió. A legtöbb menekültnek otthont adó Törökországot Pakisztán és Uganda követi. Az első tízbe egyetlen európai ország fért be: Németország – mégpedig a 6. helyen –: 2017 végén 970 400 befogadott menekülttel.
Indulunk hazafelé. A hármashatár-kő mellett, a derékmagas gabonatáblában egyszer csak feltűnik egy nagyokat szökellő őzgida. Ránk se hederít, a szerb oldalról közelít a román határhoz, hogy aztán a kerítés végéhez érve habozás nélkül bevágtasson Magyarországra. Egy migránssal megint több…
Szabad az átjárás. A teljes magyar országhatár 2215,3 kilométer hosszú. A jelenleg elkészült kerítés a szerb határt védené: Kübekházától indul nyugat felé, 174,4 kilométer hosszan. Kübekházától keletre, vagyis Románia felé nincs semmi: ha valaki úgy gondolja, a kerítés után egy méterrel már szabad az átjárás… A határzár nyugati végén, vagyis a szerb–horvát határnál egy kicsit zavaros a helyzet. A magyarok ugyan építettek egy 41 kilométeres kerítést ide is, de miután a horvát határsáv összesen 344,8 kilométer, belátható, hogy igazán nem véd az ott semmitől. Ugyan ledobtak valahány kilométernyi drótakadályt is – ez a GYODA, vagyis a gyorstelepítésű drótakadály –, de azt már benőtte a természet, legfeljebb a beleakadó szarvasokat képes gyilkolni. További probléma, hogy hatalmas területeken életveszélyes az átkelés, no meg a kerítésépítés is. Ezt a határt ugyanis elaknásították a húsz évvel ezelőtti háborúban, és az aknamentesítéssel még nem végeztek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
