Köszöntjük az édesanyákat - Merjünk jó anyák lenni

A mostani harmincas-negyvenes generáció tagjai közül sokaknak „megvan” a gyerekkori élmény: a szülők a Trabant/Wartburg első traktusában szívják a Szofit/Szimfóniát, hátul pedig 2-3-4 gyerek szabadfoglalkozik, melynek nem csak gyerekülés, de még biztonsági öv sem szab határt. Átjárás a két térfél között alig, mindegyik szekciónak megvan a maga elfoglaltsága, témája. Ha erre az egykor meglehetősen általános jelenetre tükröztetünk egy mai – középosztálybeli – „gyerekes” utazást (babaülés elöl, anyu/apu duruzsol „a” kicsinek, vagy Gryllus bácsi, miközben a házaspár másik tagja hátul ül kezében melengetve a biobébiételes üveget), körvonalazódik az a szakadék, amely a generációk között a gyerekekhez való hozzáállás terén tátong.

Elárult anyák

Vajon tényleg ennyire más lett pár évtized alatt mindaz, amit a gyerekeinkkel kapcsolatban fontosnak tartunk? Fordulatnak tekinthető-e az emberiség történetében, hogy pár generáció alatt változik a mód, ahogy figyelünk rájuk? Milyen ütemben alakulhat át a szülői, anyai magatartás, és mi határozza azt meg leginkább? Az ösztön, a családi minta, a társadalmi környezet? Anyák napja apropóján megnéztük, miben és miért különböznek a mai anyák a korábbiaktól.

Bármennyire is másnak gondoljuk magunkat szülőként a szüleinknél, szögezzük le: az igazi fordulat a 19. században lezajlott, nüansznyi azóta minden változás.

„A társadalmi átalakulásnak (pl. iparosodás, városiasodás) és a tudomány nagymértékű fejlődésének köszönhetően ekkortájt nőtt a gyerekek túlélési esélye, ami az apák jelenlétének növekedésével együtt (már nem pusztán két háború között vagy az állatok teleltetésekor jelentek meg otthon) újrapozicionálta a család fogalmát. Bizalmi egységgé vált, amelyben az egyes szereplőknek, a gyerekeknek egyenként van létjogosultságuk. A korábbi 10-20 gyerekből, amelynek nagy része nem érte meg a felnőttkort, 4-5 lett, akiknek élete, egészsége, fejlődése fontossá vált, akiket lehetett végre szeretni” – mondja Boross Ottilia evolúciós pszichológiával foglalkozó szakember. „Még ekkor is viszonylag homogén volt az anyaszerep, amely generációról generációra öröklődött – teszi hozzá Szvetelszky Zsuzsa szociológus. – A nagy változás a 20. században következett be, amely »elárulta« az anyákat. A húszas-harmincas években született nőknek és az utánuk jövőknek már keményen dolgozniuk kellett, mellette gyereket gondoztak, ellátták a házimunkát, és mindenki a dr. Spockból nevelte a gyerekét (a módszer meglehetősen spártai, pl. nem javasolja a síró kisbaba felvételét – a szerk.). Persze, előtte sem volt jellemző, hogy a gyerekekkel ténylegesen foglalkozzanak, nem ők játszottak velük a csuhébabával, hanem a testvérek. A 20. század utolsó harmadára válságba jutott ez a családmodell, az akkori gyerekeknek ez lett a megtagadni való minta.”

A gyerekszületések száma az utóbbi évtizedekben csökkent drasztikusan, köszönhetően a fogamzásgátlás elterjedésének, a családtervezésnek, késői gyermekvállalásnak (az ebből is eredő meddőségi problémáknak), ezzel párhuzamosan pedig felértékelődött a gyerekek társadalmi presztízse.

„A szülői viselkedés alapja az ösztön – állítja Boross Ottilia –, a kevesebb gyerek nagyobb védelmébe bekapcsolódtak az utógondozó ösztönnel rendelkező apák is, akik a születésük pillanatától fogva együtt vannak velük.”

Az automatikus, ösztönös reakciókat azonban hajlamosak vagyunk szerzett információkkal „elnyomni”, amelyből mára túl sok is lett. Üdvözlendő a pszichológiai ismeretek bővülése az egyszeri anyák számára is, hiszen általuk egyre inkább értjük, hogy mi is zajlik egy gyerekben, másrészt a nevelési irányzatok jönnek-mennek, időnként ki is oltják egymást.

Az egyre többféle életstílusnak köszönhetően különböző anyai magatartásformák jöttek létre (l. Tigrisek és karrieristák című keretes írásunkat). Ami azonban összeköti őket, az a teljes figyelem és odafordulás a gyerek felé, testi-lelki igényeinek maximális figyelembevétele.

„A játszótéren potyogtunk le az életveszélyes rakéta vasmászókáról, anyukám egy padon cigarettázott és olvasta a Nők Lapját, ahogy nagyjából az összes nő – meséli egy most harmincas anyuka. – Most mi van? Az anyukák remegve állnak a mászóka alatt, hogy elkaphassák a gyereket. Az anyám egyfolytában dolgozott, gmk.-zott, túlórázott, magnóra vette fel az esti mesét, mi meg bújjuk a mesepszichológiát. Én későn vállaltam gyereket, mert azt láttam, hogy a nagymamám, aki ugyanígy tett, és csak egy gyereket nevelt, sokkal nagyobb odafigyeléssel volt a gyerek felé. Számomra ő lett a követendő minta.”

Új jelenség a bűntudat

„A szülői minta talán a legfontosabb anyai magatartásformáló tényező marad, akár a tagadás által is – hangsúlyozza Szvetelszky Zsuzsa szociológus. A mostani szülőgeneráció pedig elképesztő energiákat fektet ebbe az „ellenmodellbe”, miközben folyamatosan sanyargatja magát: vajon jól csinálom-e?, jó anya vagyok-e? Pedig mindent a gyerekeknek rendelünk alá. „Még az is szempont lett, hogy ne legyenek elvárásaink a gyerekünkkel szemben, miközben magunkkal szemben óriási elvárásaink vannak. Új jelenség bukkant fel, ami az emberiség történetében korábban nem volt jelen, az anyai bűntudat” – mutat rá a szociológus.

Az előző generációknak a sarki iskola tökéletes volt, a gyerekorvos isten, a menza megfelelően táplálta a gyereket. Ma magunkkal együtt ezeket is folyamatosan felülbíráljuk, gyermekünk az egyetlen, akit nem. Soha nem ismertük és fogadtuk el jobban még a gyerekeket, soha nem foglalkoztunk velük ennyit – mondjanak bármit is a számítógépezési és tévénézési szokásokról –, amelynek kifutását még nem látjuk. Talán az ő szülőségük időszakában majd ezt kérik számon rajtunk.

A szakemberek mindenesetre önmérsékletre intenek addig is. Boross Ottilia szerint fontos a gyerekek szempontjából, hogy jól felismerhető kereteket mutassunk, legyenek elvárásaink. Egy meleg, ugyanakkor követelményeket állító szülői magatartás a gyerekek számára nagyobb biztonságot ad, mint a határtalan elfogadás.

Szvetelszky Zsuzsa pedig azt mondja: merjünk elég jó anyák lenni, akik bíznak magukban. Mert a bizalom csak minta lehet, természetéből fakadóan „nem alkalmas” ellenmintának.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!