Tizennyolc év után távozik pártja, a CDU éléről Angela Merkel. A német konzervatívok új elnököt választanak, akire az a nehéz feladat vár, hogy megállítsa a populisták előretörését a szövetségi köztársaságban. Európa egyik legbefolyásosabb pártja válaszút előtt áll.
Angela Merkel októberben, a hesseni tartományi választások után jelentette be, hogy nem indul újra a pártelnöki tisztségért a decemberi tisztújító küldöttgyűlésen. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) vereséggel felérő győzelmet aratott Hessenben: a legerősebb párt maradt ugyan, de rengeteg szavazót veszített, öt évvel korábbi eredményéhez viszonyítva több mint 11 százalékpontnyit. A legtöbben a populista, idegenellenes Alternatívához (AfD) pártoltak át. A negyedik, utolsó ciklusát töltő kancellár belátta, változásra van szükség, és ehhez elengedhetetlen a személycsere a legnagyobb német kormánypárt élén.
Válsághangulat
Hosszú idő óta először fordul elő, hogy az elnökválasztás nem puszta formalitás. Európa egyik legbefolyásosabb pártja az útját keresi, a tét hatalmas. Az NSZK-ban évtizedeken át íratlan szabály volt, hogy a CDU-tól jobbra nincs szalonképes erő (legfeljebb a betiltás határán egyensúlyozó neonáci NPD, de az nem politikai, hanem nemzetbiztonsági kérdés). Ehhez képest sokkoló az új realitás, hogy a tavalyi választások óta az AfD a Bundestag harmadik legerősebb frakcióját mondhatja magáénak 92 képviselővel, és bent ül a tartományi parlamentekben is. Erre az alapvetően megváltozott helyzetre kell reagálnia az új pártvezetésnek.
A hamburgi tanácskozás napirendjét válsághangulat határozza meg. Hiába óv Daniel Günther, Schleswig-Holstein tartomány szintén kereszténydemokrata miniszterelnöke attól, hogy a migránsozás legyen a fő téma az emberek jövőjét sokkal inkább meghatározó ügyek (gazdaság, oktatás, egészségügy, környezetvédelem, adózás és a többi) helyett. Szemlátomást nagy a kísértés, hogy engedményeket tegyenek populista irányba. Ugyanakkor az is világos, hogy a jobbközépnek élesen meg kell húznia a határvonalat, vállalnia a liberális értékeket, sőt ezek elkötelezett védelmezőjeként kell fellépnie, ha néppártként meg akarja tartani a mérsékelt szavazókat.
Vállrándítás és arculcsapás
Várhatóan arról is szavaznak a kongresszuson, hogy támogatják-e a német részvételt az ENSZ új migrációs csomagjában. Ezt az egyik elnökjelölt, Jens Spahn egészségügyi miniszter szorgalmazza, holott Merkel és kormánya már elkötelezte magát a paktum mellett (az egyezmény ellenzői között van az Egyesült Államok, Magyarország és Ausztria). Spahnt azzal vádolják, hogy populista módra, a menekültválságot meglovagolva tör népszerűségre. A politikába évtizedes kitérő után visszatérő Friedrich Merz a jelenlegi vezetés szemére veti, hogy „vállrándítással vették tudomásul az AfD felemelkedését”. Ezt a harmadik jelölt, a Merkel támogatását élvező Annegret Kramp-Karren bauer a párttagok „arculcsapásának” nevezte.
A befutó szorosnak ígérkezik, ami meglátszik a kampányon is. A kezdeti udvarias mosolyok után, a pártelnökválasztáshoz közeledve egyre élesebben szól be egymásnak a három vetélytárs (lásd keretes írásunkat). A CDU-hoz közeli befolyásos gazdasági tanácsadó testület figyelmeztette is őket, hogy vegyenek vissza, mert veszélyeztetik a párt egységét. Inkább össze kellene fogniuk. Jövőre három német tartományban is választást tartanak, egyik sem lesz diadalmenet. Mindháromban 2014-ben, tehát még a migránsáradat előtt voksoltak legutóbb. Ráadásul Szászország, Brandenburg és Türingia az egykori NDK-hoz tartozó tartományok, ahol különösen nyomul az AfD.
A kancellár öröksége
Merkel egyelőre csak a párt éléről távozik, de kancellár maradna mandátuma lejártáig, 2021-ig. Így tervezi, ám igencsak kétséges, hogy bírja-e még három évig. Számításait keresztülhúzhatja, ha nem az ő jelöltje fut be, és elveszti a pártvezetés támogatását, vagy akár egy csúfos választási kudarc a keleti végeken. Nem biztos, hogy szerencsés megoldás, ha „béna kacsaként”, szűk mozgástérrel irányítja tovább Németországot, az Európai Unió legnagyobb gazdaságát. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a lassan búcsúzó kormányfő ezentúl felszabadultan, a megfelelés állandó kényszere nélkül dolgozhat tovább. A gazdaság továbbra is jól teljesít, neki pedig nem a népszerűségi mutatókra kell figyelnie, hanem történelmi örökségére. Ha ezt tartja szem előtt, bátor döntéseket hozhat meg kényes ügyekben.
Ami pedig Merkel leendő utódját illeti, a CDU elnöki posztja hagyományosan ugródeszka volt a kancellári székbe. Bárkit választanak is a párt élére a jövő héten Hamburgban, ezúttal korántsem mehet biztosra.
FOTÓ: TOBIAS SCHWARZ, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
