Mikor még a felnőttek is nehezen tűrik egy baleset után a gyógyítással járó procedúrát, a kisgyerekek számára sokkal megerőltetőbb és félelmetesebb az orvosokkal, a vizsgáló- és gyógyeszközökkel való találkozás – különösen, ha hosszabb időt kénytelenek eltölteni egy kórházban. Mindennek feloldására szolgál egy új, a szülők és gyerekeik számára közösen olvasandó varázslatos mesekönyv, a Szuperhős Szakszerviz.
„Olivér, a kisfiam 2016 őszén agyrázkódással került a budapesti Fiumei úti Traumatológiai Központ intenzív osztályára. Miután stabilizálódott az állapota, a gyerekosztályon, Kassai Tamás és csapatának gyógyító munkája eredményeként 3-4 nap múlva hazamehettünk. A búcsúzáskor az osztálynak ajándékoztam egy példányt a Varázspálca Szakszerviz című könyvből, amelyben Sárvári Töttős Györgyi írt meséket a kreatív nevelési eszközeimhez. Kassai Tamás akkor kért fel a gyógyulástervező elkészítésére, mert már évek óta dédelgetett álma volt egy olyan könyv és játék, ami a traumatológián töltött időt és a gyerekre váró kezeléseket gördülékenyen, könnyen érthetően magyarázza el mind a szülő, mind a kis páciens számára” – meséli Győri Ildikó pszichológus, milyen körülmények között fogant meg a héten Szalma Edit kedves illusztrációival, a Kolibri Kiadónál megjelent Szuperhős Szakszerviz című mesekönyv ötlete.
Partnerség, szülő szerep
A „terep” a szerzőpárosnak nem volt ismeretlen. Egyfelől korábbi kötetük is a gyerekek konfliktuskezelését, valamint a szülő-gyerek kapcsolat megannyi nehézségét állította fókuszba mesés módon, másfelől mindketten régebb óta foglalkoznak szakszerű problémamegoldással: a szintén pszichológus Györgyi korábban ennek érdekében pszichológusokat, logopédusokat, pszichiátereket, kineziológusokat, coachokat és trénereket gyűjtött egy weboldalra. Ildikó óvodásoknak tart nyári táborokat és iskolafelkészítő programokat (kreativneveles.hu), illet ve létrehozta a Kreatív Gyereknevelési Eszközök módszertanát és Szülőakadémia keretében szaktanácsadást működtet. Harmadsoron saját tapasztalataik segítették őket. „Gyerekként nagyon személyes és bensőséges kapcsolatom volt az egészségüggyel. Édesanyám, akinek ezt a könyvet ajánlottam, orvos. Annak idején szülész-nőgyógyász volt a bonyhádi kórházban, ahol egy pici szolgálati lakásban laktunk. A nővérkék sokat vigyáztak ránk, az öcsémmel valahogy ebbe nőttünk bele. A könyvben szereplő Novi nővér pedig egyik legkedvesebb »dadusom« volt” – osztja meg sorsdöntő emlékeit Sárvári Töttős Györgyi.
A kórházi kríziskezelésnél nemcsak az orvosok, ápolók szerepe fontos, hanem legalább ennyire meghatározó a szülők viselkedése is, mikor a gyerekük egy baleset vagy betegség következtében bekerül az ambulanciára – egészen pontosan: együttműködésük a kórházi dolgozókkal és ezzel egyetemben a gyerekük segítő támogatása az elsődleges. A kölcsönös folyamat megértéséhez és könyvbéli felvázolásához a szerzők éppen ezért alaposan felkészültek egy kórházi osztály mindennapi működéséből. A mintát pedig Kassai Tamás osztályvezető főorvos, traumatológus, kézsebész és csapata adta a gyerekekkel való foglalkozáshoz, a gyerek- és családbarát gyermekellátás bemutatásához. „A helyes viselkedés a partnerségben rejlik – állítja Györgyi a kórházi szituációba kerülő szülő szerepéről. – A könyvben a gyerek gyógyulására összpontosítanak, miközben azért figyelnek a saját igényeikre is, mernek és tudnak segítséget kérni, együttműködnek, és a gyógyulás érdekében képesek mozgósítani a gyermek gyógyító fantáziáját. Ilyen értelemben profi k, ahogy ezt már több olvasó megjegyezte.” Ehhez fűzi hozzá Ildikó, hogy „ahogy kórházba kerülünk, elindul a gyógyulási folyamat. Az egyik helyes viselkedés ilyenkor a kérdezés: érdemes megkérdezni az orvosokat és az ápoló személyzetet, hogy miben tudjuk segíteni a munkájukat. Bár ilyenkor komoly teher a szülőn a lelkiismeret-furdalás érzete, de ebben az esetben, a néhány napos kórházi tartózkodás idejére érdemes félretenni ezt, hogy kizárólag a gyerekre koncentrálhassunk, hogy a leggyorsabban épülhessen fel.”
Az együttműködés tehát a kiindulási alap egy gyógyulási folyamat megkezdésekor, mert ahogy Györgyi megerősíti: a legnagyobb baj ilyenkor az információ hiánya, ami bizonytalanságot szül. „Ha tudjuk, mire számítsunk, máris nő a biztonságérzetünk. Ebben látom a könyv legnagyobb erejét” – mondja.
Félelem helyett tervezés
A biztonságérzetet pedig nemcsak Neón, a 406-os kórterem koboldtündére növeli a könyvbéli és a könyvet olvasó gyerekekben, de általa is megismerhetik, mire való a branül, a gipsz, a pulzoximéter, a CT, az MR, a röntgen, a vérnyomásmérő, hogy történik a sebtisztítás, az altatás, a fájdalomcsillapítás, a műtét, és miért foglalkozik velük adott esetben pszichológus, gyógytornász. S hogy mennyire fontos a legnehezebb pillanatokban az ismerős és barátságos környezet a gyerekek számára, Györgyi saját tapasztalata remekül megvilágítja. „Három örökmozgó kisfiammal, akik idén kettő-, négy- és hatévesek, a gyerek háziorvosunk rendelőjébe látogatás nagyjából kétórás program, akkor is, ha csak egy oltásra megyünk. A váró tele játékokkal, ahogyan az udvar is, a fehér szín gyakorlatilag hiányzik a rendelőből. Laci doki – ahogy a gyerekek hívják – számára pedig fontos, hogy örömmel menjenek hozzá. Általában jóval hamarabb is érkezünk a megbeszélt időpontnál, és még hosszan maradunk játszani. Én anyaként szeretem, hogy partnerként kezel, derűs és mindig kedves.”
A mesekönyv Gyógyulástervező nevű játéka pedig még további gyakorlati segítséget ad mindehhez, alkotásra ösztönzi a kezelésre szoruló kicsiket: „Mutatja, hogy a cél a gyógyulás, és a gyerek maga sorolhatja fel, jelölheti be a hozzá vezető lépéseket. Így az ijedtség helyett ő veszi kézbe a saját gyógyulását, miközben megtanulja a kórházi élet különleges nyelvezetét” – sorolja a pozitívumokat a játék készítője, Ildikó, hozzátéve: mindez a félelem helyett szuperhőserőt kölcsönöz a kis olvasónak.
Hétköznapi hősök
Szupererővel azonban nem csak a filmek és az írt mesék inspirálta képzelet világát a mindennapokkal kombináló gyerekek bírnak. Hanem a „szakszerviz”, a kórház dolgozói is. „Számomra mindenki, aki az egészségügyben dolgozik, igazi hős. Szeretetet, támogatást, biztatást ad idegen embereknek az életük legnehezebb pillanataiban. Ennél nemesebb feladat nincs” – állítja Győri Ildikó, aki természetesen tisztában van a hazai egészségügyi ellátás problémáival, az orvosok és ápolók leterheltségével, dotálási gondjaival is. „Az orvosok és a nővérek ennek ellenére mindig kooperatívak – mondja –, bár óriási teher alatt vannak, de a gyógyulás érdekében nagyon keményen kell tartaniuk a kórházi rutinokat. A könyv éppen azért készült, hogy vidáman mutassa be a kötelező protokollokat mind szülő, mind gyerek számára.” Györgyi hasonló véleményt fogalmaz meg, amikor gyerekkorának „dadusát”, a könyvbéli Novi nővér alakjának mintát adó ápolónőt hétköznapi hősnek nevezi. „Ebben a könyvben a hétköznapi hősöket is láthatjuk. Ki tudja, hátha a jó példa ragadós? A könyvbéli kislány azért akar ápolónő lenni, mert felnéz Novi nővérre. Édesanyám is gyerekként döntötte el, hogy az orvosi pályát választja. Kórházba került, és eldöntötte, gyógyítani fog. Az egészségügyi rendszerre nincs ráhatásunk, de olvasni mindenki olvas.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
