Augusztus közepén éppen 45 éve, hogy megrendezték a magyar Sziget Fesztivál előképének számító woodstocki „művészeti és zenei vásárt”, minden fesztiválok fesztiválját. 1969. augusztus 15-én a szervezők 50 ezres tömegre számítottak, ehelyett félmillió fiatal jelent meg. Ennyi embert nem tudtak kezelni, de hazaküldeni sem, így a fesztivál ingyenessé vált. Sok zenei fesztivált látott addig is a '60-as évek beatnemzedéke, de akkorát még soha – amely mindenféle komolyabb botrány és balhé nélkül ért véget.

Érdekes, hogy már a legelső, az 1993-as Diákszigeten is megjelent a woodstockihoz hasonló szellemiség és gondolkodásmód. A beszélgetések értékrendje talán csak abban különbözött, ami amúgy kicsit sem elhanyagolható szempont, hogy 1993-ban hazánkban kevesen vetették el a kapitalizmust, annak önfelemésztő fogyasztói kultúrájával együtt, míg az 1960-as évek beatnemzedékének egyik fundamentuma ez volt. Arra kevesen gondolnak, hogy a beatnemzedék fordítható „megvert nemzedéknek” is, s azt talán még kevesebben tudják, mivel is verte meg a sors őket. Leginkább a II. világháborúval, és nem őket, hanem apáik nemzedékét. Ennek a generációnak tehát az egyik legfőbb problémája az apáik nemzedéke volt, akik közül sokan meghaltak, maradandó sérüléseket szereztek a II. világháborúban, vagy feldolgozhatatlan traumáktól szenvedtek. Ebből fakadóan sok értékrendbeli, erkölcsi válságot nem beszéltek ki magukból, a gyermekeiktől pedig elvárták a „tiszteld szüleidet” parancsolatot – amitől viszont egyre kevésbé voltak tiszteletre méltóak. Az apák nemzedéke az 1950-es években Nyugat-Európában mérhetetlen fogyasztásba fojtotta bűntudatát, Kelet- és Közép-Európában pedig ellenségképekkel, diktatórikus őrületekkel terrorizálták a fiatal szabadgondolkodókat. Az apák nemzedékének legfontosabb problémája az elidegenedés, a magány és a kommunikációképtelenség volt, mely szorongást és közönyt szült.

A beatnemzedék válasza minderre (többek között) a fesztiválozás volt. Ők zenéikkel kommunikáltak egymással, közösségben és az egymásra való empatikus figyelemben, a megismerésben, elfogadásban és a békében hittek, melyekkel legyőzték a szorongást és az egymás iránti közönyt.

S ezzel, ha úgy tetszik, megkezdődött a fél évszázadon át tartó, az életmódot teljesen megváltoztató fesztiválok kora, mely még ma is tart és befolyásolja életünket. Ezért is érdemel komolyabb figyelmet annál, minthogy csak legyintsünk, mondván: fiatalság bolondság.

Családmodell, emancipáció, szexuális forradalom

Woodstock öröksége – ezek alapján – hármas gyökerű. Az életmód, az emancipációs (benne feminista) és a szexuális forradalom egyértelműen az apák hagyományos értékrendje ellen hatott. Mára a Sziget Fesztiválon ezeknek a forradalmaknak eredménye teljesen magától értetődik, jelentős része meg is valósult, ám néhány eszméről ez sajnos nem mondható el. De nézzük csak sorjában!

A hagyományos családmodell helyébe a modern családmodell lépett (ezt nevezzük életmód-forradalomnak), melynek lényege, hogy a nő és a férfi egyenrangú és egyenjogú, egyaránt kiveszi részét a háztartás és a gyereknevelés fáradalmaiból, és arra törekszik, hogy közös örömet jelentsen a szabadidő eltöltése is. Ez a hagyományos családmodellben nem volt így – míg a mai, Szigetre járó nemzedék fiataljainak már alap az egyenrangúság és egyenjogúság, még akkor is, ha vicceikben sokszor kísért a múlt. A nagy átlagnak már egyértelmű, hogy tanulhatnak, dolgozhatnak, a lányok szedhetnek fogamzásgátlót, tudják, hogy az óvszer nem csak a terhességtől véd, és az is egyértelmű, hogy akár a fiúk is főzhetnek, takaríthatnak, gyereket nevelhetnek. A nemi, etnikai és vallási emancipáció, vagyis egyenrangúság, egyenjogúság kérdésében is nagy egyetértés volt a Woodstock Fesztiválon, leginkább a feketék és a nők jogainak tekintetében érződött a változás szele – ezen a területen azonban óriási a visszalépés: a mai fesztiválozók társadalmában, a szigeten inneni világban korántsem nagy az egyetértés az etnikai emancipáció kérdésében, a rasszizmus eszméje egyre jobban megfertőzi a közhangulatot, tematizálja a politikai életet, kihat még a sportrendezvények hangulatára is.

Mielőtt azonban a harmadik, a mindig is a legizgalmasabbnak tartott szexuális forradalom kérdéskörét vizsgálnánk, érdemes tisztázni, hogy az 1960-as években mit értettek rajta, túl sok ugyanis a félreértés és az indulat a téma körül. Nem, nem hippi kommunás orgiákat, bár néhány visszaemlékezésben kétségkívül olvasni lehet ilyenekről is. Sokkal inkább arról volt szó, hogy ne legyen tabu a szexualitás, hogy anélkül lehessen szexuális kérdésekről beszélni a szülőkkel, barátokkal és ismerősökkel; anélkül lehessen olvasni a lapokban tanácsokat, tanulságos történeteket e témában, hogy bárki vallási bűnt követne el. Merthogy a szexuális forradalom célja a nyugati embert évezredeken keresztül bűntudatban tartó, valláshoz kötődő tiltás társadalmi feloldása volt. Mindez, persze, az 1960-as évekre már szekularizálódott, vagyis vallástalanodott európai társadalmakban, így a változás igen könnyedén ment végbe néhány évtized alatt. Az, persze, a legkevésbé a szexuális forradalom számlájára írandó, hogy a Sziget Fesztivál látogatói évről évre fiatalabb korban kezdenek nemi életet élni, de nem is függetleníthető tőle: a szexuális forradalom egyik legfontosabb eredménye ugyanis éppen az volt, hogy nem szólja le a társadalom, ha nem szűzen megy férjhez egy lány, vagyis a párválasztás tekintetében a szexuális harmónia is szerephez juthat. Ez a jog amúgy a férfiak esetében mindig is megvolt, esetükben megengedőbb volt a társadalom, ha nem éppen szűzen házasodtak.

Döbbenetes fordulat

Ahogyan az Gábor Kálmán, Gaul Emil és Szemerszki Marianna Trendek a Sziget-kutatásban című, tíz éven át tartó, nyolc évvel ezelőtt publikált kutatásából kiderül, a fesztivállátogatók többségénél már 2001-ben 26 éves korra tolódott a tanulmányok befejezése, az állandó munkaviszony megkezdésének időpontja pedig általában megelőzte a tanulás befejezését – ezzel egy időre tehető a fiatalok összeköltözése, a szülői ház elhagyása, családalapításra, házasságkötésre viszont 29-30 éves kor előtt nem is gondolnak. Mindez ma sincsen jelentősen másként. A korai szexualitás oka tehát sokkal inkább itt keresendő. A tanulmány szerint ugyanis: „a korai önállósodás a feszültségoldó technikák egyre fiatalabb korban történő kipróbálásával, azaz egyre több kockázattal, a fiatalok növekvő sebezhetőségével jár együtt.” Mára pedig sokkal fontosabbá vált az egészség megőrzésének témaköre: az iskolai oktatás része a nemi úton terjedő halálos vírusok elterjedésének megakadályozása, ahogyan a nem kívánt terhesség kérdésköre is. Az abortuszellenesség – egyházi és kormányzati szinten is megjelenő – retorikája ugyanakkor óriási visszalépés az 1960-as évekhez képest, hiszen a nők saját testük feletti rendelkezésének joga a nagy generáció egyik alapkövetelményének számított. Woodstock egyik legfontosabb hozadéka azonban az, hogy a fesztiválok népe nem veti meg a fogyasztói kultúrára építő kapitalizmust, sőt, érdekes fordulatként, maguk a fesztiválok is hozzájárulnak ahhoz, hogy erősödjön a fiatalok középosztálytudata, önálló döntések meghozatalának szabadságfoka – ez teszi őket az egyik legerősebb fogyasztói célcsoporttá.

Ha végiggondoljuk, döbbenetes fordulatnak lehetünk szemtanúi. A szabadság, az individualizmus, a nemi, etnikai és vallási emancipáció, a feminizmus, a modern családmodell férfi-nő egyenlőségébe vetett hit, a szexuális forradalom eredményeként létrejött bűntudat nélküli szabad világ, az oktatási reformok által felszabadított és kreatívabbá tett fiatalság, de még a kulturális forradalom is nemhogy lebontotta volna a fogyasztói kultúrára épülő kapitalizmust, hanem éppen ellenkezőleg: megerősítette, bár nem ez volt a cél. A mai fesztiválok népe majdnem mindent megkap, amiről Woodstock népe csak álmodni mert – ám a papák társadalma helyett kevesen akarnak jobbat, kevesen hisznek egy igazságosabb társadalmi rend eljövetelében, ami 45 évvel korábban alapélmény volt.

Ha a magyar valóságot nézzük: ijesztőek a mai, képzett generáció elvándorlásáról szóló adatok; egyre több helyen találnak táptalajra a szélsőséges politikai nézetek; a kiterjedő szegénység miatt egyre kevesebb fiatalnak adatik meg a fesztiválozás lehetősége (egyre több a külföldi); már a fiatal generáció is cigányellenességtől, rasszista nézetektől visszhangos. Az ijesztő méretek öltő pályakezdő munkanélküliség pontosan azt rombolja a fesztiválok népében, ami az 1960-as évekbeli fiataloknak kiemelkedően fontos volt: a jövőképet. A fiatalok akkor egy szabadabb, egyenlőbb, igazságosabb, testvéribb, békésebb világ eljövetelében hittek. A mai fesztiválok népe nem azt a világot pusztítja, amely megfosztja jövőképétől, hanem önmagát.

"Visszafordultak - Nemzedékek céljai Woodstocktól a Szigetig" - Lapunk összeállításában olvasható egy interjú a Subscribe énekesével és egy riport az idei Szigetről.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!