Obama elnökségének nyolc éve ellentmondásokkal teli – állítja Frank Tibor történész.
- Az Egyesült Államok boldogtalan ország lett, és ezen a távozó elnök sem tudott változtatni
- A szabadabb, demokratikusabb gondolkodás az első „nem fehér” elnök igazi politikai öröksége
– Barack Obama a II. világháború utáni időszakban (Bill Clinton mellett) a második olyan demokrata elnök, aki két ciklust csinálhatott végig. Népszerűsége erősen ingadozott. Mi volt ennek az oka?
– Barack Obama elnöksége tele volt ellentmondásokkal. Korai népszerűsége elsősorban a bőrszínének volt köszönhető. Ő volt az első nem fehér, nem angolszász elnök. Nagy népszerűségnek örvendett a fekete amerikaiak, a liberálisok és a fiatalok körében, vagyis elsősorban azok kedvelték, akik változásokat sürgettek. Mindehhez hozzájárult Nobel-békedíja is, amit talán igazi teljesítmény nélkül kapott meg, de amely hozzájárult a vele kapcsolatos várakozásokhoz. Sajnos ezeknek jelentős részét nem volt képes beteljesíteni.
– Barack Obama valószínűleg az egészségbiztosítási reformjára volt a legbüszkébb. Arra, amelyiket Donald Trump most készülnek beszántani. Vagyis az Obamacare sem igazi sikertörténet.
– Ez nagyjából így van, de ez csak részben Obama hibája. Az egészségbiztosítási reformot végig ellenszélben próbálta keresztülvinni a republikánus szenátuson. Pedig nagyon fontos lépés volt. Az Egyesült Államokban nagyon drága az orvosi ellátás. Akik megtehetik, egy életen át gyűjtenek pénzt, hogy egy betegség ne vigye csődbe az egész családot. Az Obamacare bevezetése előtt több mint 45 millió amerikainak nem volt semmiféle betegbiztosítása. Ha Trump és a republikánusok megsemmisítik az Obamacare-t, akkor sok millió ember marad minden fajta biztosítás nélkül. Az Obamacare azért is fontos jelkép, mert a demokrata és a republikánus gondolkodásmód különbségét is megjeleníti. Előbbiek hagyományosan állami beavatkozással akarják segíteni a leszakadókat. A republikánusok szerint mindenki a maga ura, vagyis gondoskodjon magáról. A kulcsszó a szolidaritás lenne, amiből már eddig is egyre kevesebb volt Amerikában, és Obama után szinte teljesen eltűnhet a politikai gondolkodásból.
– Obama gazdaságpolitikája végeredményben sikeres volt?
– A távozó elnök 2008-ban, a gazdasági válság kellős közepén vette át az elnökséget. Óriási volt a munkanélküliség és a félelem a jövőtől. Obama – joggal – büszke arra, hogy 4,9 százalékra csökkentette a munkanélküliséget. Ez Amerikában igen jelentős eredmény. Ugyanakkor nagyon sok gyártási folyamatot kiszerveztek az országból Délkelet-Ázsiába, Mexikóba, Kínába. Ez már Obama előtt megindult, de ő sem tett ellene sokat. Az utóbbi években 42 ezer gyár szűnt meg az Egyesült Államokban. Gyártó-Amerika helyett egy szerviz-Amerika jött létre, ami kevésbé produktív gazdaságot jelent. Ez is Trump malmára hajtotta a vizet.
– Obamát már az első kampánya idején erősen motiválta a különféle népcsoportok közötti egyenlőség helyreállításának igénye. Állítólag azt mondta akkor a feleségének, Michelle-nek, hogy „attól a naptól, amikor leteszem az esküt, a világ is egészen másképp néz majd ránk. És szerte az országban millió és millió gyermek fogja másképp látni önmagát.” Elnézve a fergusoni zavargásokat és a feketék elleni rendőri erőszakot, ez sem sikerült neki.
– Ez így van. Azt még az ellenfelei is elismerték, hogy Obama okos, tisztességes, szerény ember, és kiváló szónok. Olyan valaki, akinek nemes gondolatai és gesztusai vannak. De képtelen volt megállítani és visszafordítani azokat a folyamatokat, amelyek aztán például a fergusoni eseményekbe torkollottak. Obama kudarca azt is mutatja, hogy sem a polgárháború, sem a Martin Luther King-féle polgárjogi harc nem hozta meg a (2010-es népszámlálási adatok szerint) 39 millió fekete egyenjogúságát. Még mindig hatalmasak az előítéletek, a félelmek. És igen, ez Obama személyes kudarca is.
– Európából nézve úgy tűnik, az Egyesült Államokban fokozatosan nő a feszültség.
– Egyre több a fegyveres konfliktus, minden hétre jut egy iskolai lövöldözés vagy egy rendőri melléfogás. Mintha az emberekben valami végzetes, elfojtott agresszió volna. Ez a korábbi évtizedekre kevésbé volt jellemző, és valószínűleg elsősorban az elszegényedés és a munkanélküliség rémével, a gazdasági helyzettel és a terrorfenyegetettséggel magyarázható. Amerika a magánkézben lévő, becslések szerint mintegy 300 millió fegyver ellenére, vagy talán éppen azért, roppant veszélyes országgá vált. De van a félelemnek egy másik, kevésbé kézzelfogható oka. Ez pedig az, hogy az Egyesült Államok világpolitikai hegemóniája is elkezdett meggyengülni. A II. világháborúban kivívott vezető szerepnek már nincs meg a régi hatása. Amerika boldogtalan ország lett, amin Obama sem tudott változtatni.
– Sokan bírálták Obama külpolitikáját is, miközben ő volt, az, aki az amerikaiak kívánságát szem előtt tartva „hazahozta a fiúkat” Irakból és Afganisztánból.
– Ez igaz, de micsoda káoszt hagyott maga után ezekben az országokban! Az amerikai csapatok kivonása utáni vákuumba benyomult és terjeszkedni kezdett az Iszlám Állam. Az Egyesült Államok ma százötven országban állomásoztat csapatokat. Ez a katonai jelenlét nagyon sokba kerül az országnak. Ez pedig egy olyan időszakban, amelyikben iszonyatos államadósság (több trillió dollárról beszélünk) halmozódott fel, egyre népszerűtlenebb. Elfogyott a társadalmi lendület „a világ dolgainak rendbetételére”. Az emberek már nem érzik, hogy Amerika feladata lenne a globális rendcsinálás.
– Mindent egybevetve: hogyan fognak emlékezni Obama elnökre ötven év múlva?
– Meghatározó elnöknek biztosan nem fogják tekinteni, de mint első nem fehér elnök mindenképpen emlékezetes marad. Egy folyamat része lesz ő: jön majd az első női elnök és más „kisebbségek” első képviselői is, de „másságában” mindenképpen úttörő marad. Újszerű politizálási kísérletei, például az Obamacare mindenképpen hozzá fognak kötődni. Obama reformjai egy szabadabb, liberálisabb, demokratikusabb gondolkodás lenyomatai voltak és maradnak, amelyre az utókor ekként is fog emlékezni.
Frank Tibor
történész, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanára, a Tudományos Akadémia levelező tagja. Az új- és jelenkori egyetemes történelem tanára és kutatója. Korábban több amerikai egyetem (köztük a Los Angeles-i UCLA és a New York-i Columbia) vendégprofesszora. 68 éves.
Hála a hónapokig tartó tervezésnek, mindössze öt órára volt szüksége a személyzetnek arra, hogy a távozó elnök holmiját elszállítsa, és ezzel egy időben az új elnöki család igényei szerint rendezze be a házat. A munka a beiktatás napján, pénteken, fél 11-kor kezdődött, amikor a távozó elnök az Északi Kapun át elhagyja a Fehér Házat. Egy perccel később megindult a kamionbalett. A kiköltöztetők a nyugati kapukon hagyták el a terepet, keletről pedig érkeztek az új bútorok. Mindez a titkosszolgálat felügyelete alatt. Mire véget ért a beiktatási ceremónia, majdnem minden a helyére került. Van egy helyiség, amelynek azonnal tökéletesnek kellett lennie: ez az Ovális Iroda. Még nem tudni, hogy fog kinézni Trump irodája, de egy apró, ám annál beszédesebb részlet már kiszivárgott. A szobában korábban állt egy Winston Churchillt ábrázoló mellszobor, amelyet Obama Martin Luther Kingre cserélt ki. Az új elnök visszahozza a háborúban győztes brit miniszterelnököt.
A Barack Obamáról készült emblematikus Hope (remény) kép alkotója most Trump elnöknek üzent. We the people, azaz mi, az emberek. Ilyenek ők – Amerikában is. A kérdés csak az: vajon remény maradt-e?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
