Miért mennek tönkre a kapcsolatok?

Ki kezdte a veszekedést? Ki kezdeményezte a békülést? Melyikünk nem csavarta vissza a tubusra a kupakot? Ki áldoz többet a másikért? Ki vett szívhez szólóbb ajándékot a másiknak karácsonyra? – kérdések, amelyek nap mint nap felvetődnek egy kapcsolatban, és konfliktust okoznak, szerencsés esetben csak kicsit, de ha semmiben nem jutnak dűlőre a pár tagjai, akár szakításhoz, váláshoz is vezethetnek. A nők és a férfiak különböző szempontjaira, a kapcsolat kétféle vetületére épít Kiss Angéla és Gaál Viktor Feketén fehéren című könyve is, amelyben a nő és a férfi szemszögét váltogatva tárul elénk kettőjük története, szórakoztatóan bemutatva, mit tart fontosnak egyikük és másikuk, hogyan értelmeznek egy-egy életeseményt sokszor teljesen különbözően. A két szerző nem egy pár, de mindkettőjüknek jelentek már meg könyvei, mikor az élet Londonban (ahol a könyv szereplői is megismerkednek) egymás mellé sodorta őket.

Nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor közös munkára vállalkoztak, a szerzőpárosok nagyon ritkák az irodalomban, különösen, ha férfiról és nőről van szó. Mint mesélik, néha-néha ők is megszenvedtek a közös munkával, ami nem zajlott mindig egyetértésben. „Viktor szakmailag tudatos, én viszont spontán vagyok. Ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Viktor a megbeszéltek alapján írt egy vázlatot, én pedig rábólintottam. Aztán az általam írt női főszereplő, Anna minduntalan eltért ettől a vázlattól, a maga útját akarta járni. Így Viktornak nem maradt más választása, neki is el kellett térnie a vázlatától, és rám kellett reagálnia. Így születtek a történet váratlan fordulatai. Olyannyira váratlanok, hogy néha még egymást is sikerült meglepnünk” – meséli Angéla.

Ezt Viktor is megerősíti, aki szerint a munka során folyamatosan csiszolódtak össze, de néha ő is elcsodálkozott, hogy Angéla mennyire másképp értelmezett valamit, és komolyan vette, amit csak viccnek szánt. Legtöbbször az okozott gondot, hogy az általa felvetett problémát, történetszálat Angéla túl hamar lecsapta. „Az emberek alapjáraton a konfliktusok megoldására törekszenek, de ezt az alapvető ösztönt a regényírásnál ki kell kapcsolni, hogy a történetben nőjön a feszültség. Volt, hogy meglapoztam egy konfliktust, de Angéla problémamegoldóként gondolkodott, és három bekezdésben elintézte az egészet. Máskor meg az a paradox helyzet állt elő, hogy túl nagy lett az egyetértés a két karakter között, ezért át kellett írnia valamelyikünknek a fejezetét” – teszi hozzá Viktor.

A párkapcsolatok dinamikáját tekintve volt miből ihletet meríteni, Gaál Viktor ugyanis pszichológusként, párterapeutaként dolgozik, így munkája során gyakran szembesül azzal, hogy mennyire másképp mesélnek egy válságban lévő pár tagjai kapcsolatuk mindennapjairól. Viktor szerint a leggyakoribb különbség a felek narrációjában, hogy honnan számolják, hogyan értelmezik az elköteleződést. „A férfiak számára az együttélés már egy nagy lépés, maga az elköteleződés, a nőknél gyakran még csak a kezdet. Nekik ez önmagában nem elég, hiányolják a közös programot, a romantikát, az odafigyelést” – mondja Viktor. Párterapeutaként éppen azon dolgozik, hogy a hozzá járó felek története, a kapcsolatukról alkotott narratíva közeledjen egymáshoz, míg végül aztán kialakul a konszenzus.

Abban mindkét szerző egyetért, hogy a nem megfelelő kommunikáció az egyik leggyakoribb probléma a kapcsolatokban. Sarkalatos kérdés, hogy ha rövid távon teljes is az egyetértés, vajon hosszú távon is ugyanazt akarja-e a férfi és a nő, a közös tervekért ki mit hajlandó tenni, esetleg feláldozni. És az sem mindegy, hogy hányan élnek a párkapcsolatban; az ideális kettőn kívül belelógnak-e barátok, rokonok, netán valamelyikük le nem zárt múltja. „A két főhős, Anna és Olivér történetének számomra az a tanulsága, hogy lehet bármilyen őrülten jó is a szex, vagy lehet bármekkora a szerelem, ha a férfi és a nő nem tud őszintén kommunikálni egymással az érzéseiről, a vágyairól vagy éppen a sérelmeiről, abból a kapcsolatból soha nem lesz felnőtt párkapcsolat” – mondja Angéla.

Ezen a véleményen van Baktay Zelka és Baktay Miklós terapeuta házaspár is, akik együtt segítenek a párokon. Úgy gondolják, az, hogy a párok hogyan mesélik el és értelmezik a kapcsolatuk egyes pontjait, nagyban függ attól is, hogy éppen kivel beszélnek. „Nem nehéz belátni, hogy a fociöltözőben a férfiak egészen máshogy beszélnek egy-egy eseményről, mint mondjuk az anyukájuk ebédlőjében. Nem mindegy, hogy milyen szerepből értelmezem vissza a történetet, és milyen elvárásai vannak velem szemben a beszélgetőpartneremnek” – állítja Miklós.

Ha lehet különbséget tenni férfi és női narratíva között, akkor az az, Zelka szerint, hogy míg a férfiak gyakorlatias szempontból közelítenek a problémákhoz, a nők inkább a szociális mozzanatokra fókuszálnak, vagyis arra, hogy az adott helyzetben ki hogy reagált, milyen volt az arckifejezése, milyen érzelmeket élt meg. A Baktay házaspárral is előfordult már, hogy amikor egy pár tagjaival külön-külön beszélgettek, olyan érzésük volt, mintha nem is ugyanazt a történetet hallották volna. Tapasztalataik szerint egy problémás kapcsolatban a felek gyakran úgy mesélik el a történetüket, hogy a másik viselkedését szörnyűnek állítják be, így a saját szempontjaikat igazolják. „Ilyenkor nem tudjuk pontosan, hogy hol van az igazság, de abban biztosak lehetünk, hogy van min dolgozni” – fűzi hozzá Zelka. A terápia, és végül is minden jó párkapcsolat célja az, hogy a két narratíva végül összeérjen, és egy közös történetté álljon össze. Ide pedig a konfliktusokon, a problémák közös megoldásán keresztül vezet az út. „Soha ne higgyük el, ha valaki azt mondja, hogy az ő kapcsolatukban minden rendben van. A cél nem az, hogy ne legyenek gondok, hanem az, hogy azokat közösen képesek legyenek kezelni, mert minden megoldott probléma végül a kapcsolat tartópillérévé válik” – mutat rá Miklós.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!