Míg 2002-ben a Fidesz sokak szerint Kövér László elhíresült köteles beszédével veszítette el a választást, úgy tűnik, 2018-ban mégis hasonló taktikával, a politikai erőszak-kommunikációval (és az ezzel felhergelt tömegekre építve) kíván győzni.

Ebbe a tematikába illik a már 2015-ben berúgott, azóta is folyamatosan túráztatott migránsellenes, gyűlöletkeltő kampány éppúgy, mint a gyakorlatilag miden rossz okozójaként feltüntethető Brüsszel, vagy a legújabb kormányzati elfoglaltság, a sorosozás.


Akinek viszket, és aki vakarja

„A békés és derék keresztény embereknek is viszket már a tenyere” – jelezte nemrég  Orbán Viktor, hogy sokan nem szeretik itt a provokátorokat (akiket összemosott a Soros Györgyhöz kötött, a lex CEU és a civiltörvény ellen tüntetőkkel és a baloldaliakkal).

A miniszterelnök megértően, már-már megbocsátóan viszonyult azokhoz, akiknek esetleg ütni támad kedve, ezzel pedig akarva-akaratlanul kaput nyitott a nyílt agresszióra célzó megnyilvánulásoknak.

Nem is kellett sokat várni arra, hogy valaki közérthetően eligazítsa azokat, akiknek viszket a tenyere. A szerepet – nem először – a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa, a párt egykori szóvivője, Bayer Zsolt vállalta magára, amikor azt mondta az Országgyűlésben a civiltörvény ellen némán tiltakozó civilekről, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Hogy még egyértelműbb legyen, hozzátette: „ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat”.

De előzőleg is Bayer volt az, aki az Orbán által is szóba hozott civil tüntetőknek azzal üzent: „záros határidőn belül  utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon (…) Aztán majd nem. Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”

Fenyegető, alpári stílusért a Jobbiknak sem kell messzire mennie. Képviselőjük, Szilágyi György a parlamentben a minap azt mondta Dömötör Zoltán államtitkárnak, hogy „Gyere ki, úgy nyakon baszlak, hogy leszáll a fejed”. Míg Bayer kijelentéseit nyilvánosan nem ítélte el a kormánypárt, és Orbán Viktor miniszterelnök sem kívánta kommentálni, a jobbikos képviselő beszólására a kormány, a Fidesz és a kormányközeli sajtó gépezete rárepült.

Időközben Bayer bocsánatot kért a taknyos-véres kijelentéséért, mert – mint mondta: „Én hülye vagyok, engem tényleg lehet provokálni”. Ironizálva hozzátette: „Rettenetes rettegés is van, mert itt elszabadult az erőszak meg a gyűlölet, és én szabadítottam el”.


Pótcselekvés, bűnbakképzés

Ha Bayer Zsolt nem is egyedül szabadította el, abban igaza van, hogy elszabadulni látszik a gyűlölet – elég csak a legfrissebb esetre gondolni, amikor egy nemzeti konzultációs fórumról tudósítani akaró 444.hu-s újságírónőt az egyik fideszes szervező állítólag a karjánál fogva kirángatott, majd a telefonját elvette és letörölte róla a képeket.

Az erőszak nyelvének alkalmazása és az ellenségkép gyártása a magyar politikában  nem most, nem is 2006-ban kezdődött a Fidesznél, de még csak nem is Kövér László 2002-es köteles beszédével, hanem sokkal korábban – ezt már Csepeli György mondja, aki szerint a politika természetéből következik a harci helyzet, melynek ez a fajta politikai közbeszéd is a része. A szociológus szerint a politika a háború folytatása más eszközökkel, és minden nemzet vagy politikai rendszer más-más módon él ezzel. Az igaz – folytatta –, hogy Magyarországon az utóbbi években leépült az a kevés demokrácia is, ami volt, elsorvadt a nyilvános beszéd, megszűntek a közpolitikai problémák racionális megvitatásának fórumai, így nem maradt más, mint a bűnbakképzés, az érzelmek felkorbácsolása, amit később a verbális fenyegetés, majd a tettlegesség követ. Ez nem újdonság, hiszen az ukrán vagy a szerb parlamentben rendszeresen összeverekednek a képviselők, annak idején a magyar parlamentben Tisza István miniszterelnököt még le is akarták lőni. 

„Az ember politikai természete ragadozó és agresszív, ha pedig nincs olyan erő,  ami ezt meg tudná fékezni, akkor megjelennek a mindennapokban is ezek a jelenségek, amelyek a jövőben feltehetően még látványosabbak lehetnek, ugyanis nem látok arra esélyt, hogy elindulna valamilyen demokratikus tisztázódás, sőt ellenkezőleg” – mondta Csepeli. Úgy vélte, nem Bayer Zsoltról szól ez a történet, hiszen volt ő korábban „a liberálisok csahosa is, csak oldalt váltott, az alaptermészete maradt”. Harci helyzetben nyilvánvaló ez a jelenség, de az már magyar sajátosság, hogy csak egy csőcselékünk van – tette hozzá.


Milliók vevők a gyűlöletre

Áder János államfőnek a közbeszéd színvonalára figyelmeztető beiktatási beszédét, amit sokan a józanság hangjaként élhetnek meg ebben a helyzetben, Csepeli kétféleképpen értékelte: ez vagy színtiszta képmutatás, azaz az ellenség megtévesztése volt, vagy Áder rájött, hogy a főnöke a pusztulásba rohan, és megpróbál maga köré egy alternatív vonzási központot felépíteni. Utóbbi értelmezésre kisebb az esély, mert   „az úgy nem megy, hogy aláírom a CEU-ellenes törvényt, amivel olajat öntök a tűzre, majd arról beszélek, mennyire jó lenne egy tűzmentes világban élni”. Ráadásul Csepeli szerint az államfő nincs abban a helyzetben, hogy bármit is komolyan gondolhasson – épp ezért volt nagyon találó, hogy eskütétele alatt az PMes Szabó Tímea egy Áder-marionettbábut táncoltatott.

A szociológus szerint a politikai erőszak nyelvére széles közönség vevő Trump Amerikájában éppúgy, mint Orbán Magyarországán. „Az ilyen típusú retorika azokra hat főleg, akik nem vesztesek még, hanem rettegnek attól, hogy vesztesekké válhatnak, lesüllyednek, és ettől szoronganak.” Magyarországon ez a retorika ahhoz a mintegy négymillió emberhez nem is ér el, akiknek már nincs hova süllyedniük, továbbá ahhoz az egymillióhoz sem, akik a rendszer biztos haszonélvezőiként biztonságban érzik magukat, viszont a szavazók egy jelentős részét kitevő mintegy további hárommillió ember retteg attól, hogy elveszíti azt, amije van.

Ezt a rettegésélményt egyelőre egyetlen politikai erő tudja meglovagolni, így a Fidesz nyugodtan alhat, amíg ez a struktúra működik. Csepeli egyetért azzal, hogy ez a módszer egyszerre jó a saját tábor összekovácsolására, a mozgósításra, és az ellenfél megfélemlítésére, „egyvalamire nem jó: valós kormányzati teljesítményre, konstruktív megoldások keresésére”.

A lényegi kérdések – a versenyképesség, a bűnözési statisztikák, az ország külföldi megítélése, az egészségügy vagy az oktatás helyzete – azonban előbb-utóbb kiütköznek, és Csepeli szerint a háborús, erőszakos retorika és az ezzel járó fizikai atrocitások mindezt csak ideig-óráig képesek elfedni, tehát „ebből a konstrukcióból rövid távon lehet ugyan politikai sikert kovácsolni, hosszabb távon azonban történelmi bukás lesz belőle”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!