Egyedül nem megy – eddig a pontig eljutott már a demokratikus ellenzék, de tovább még mindig nem. A közvélemény fél éve, Bajnai Gordon október 23-i színre lépése óta azt hallja, hogy minden komolyabb ellenzéki párt híve az összefogásnak, ám a nyilatkozatokon túl leginkább a taktikázás látszik: ki kezdeményez, ki csatlakozik, ki megy el az egyeztetésekre, ki előz be kit, ki igazodik kihez – azaz: ki a miniszterelnök-jelölt, ki az erősebb, ki a centrum.
Bár a közvélemény-kutatási adatok szerint a potenciális szavazók egyre jobban unják a huzakodást, annak epizódja éppen pénteken zajlott le, amikor Bajnai Gordon javaslatot tett a szocialista pártnak a „jó együttműködés menetrendjére”. Ebben azt indítványozta, hogy az összefogás két vezető ereje, az E14 és az MSZP körül alakuló szövetségesi rendszert intézményesítsék, tisztázzák az ezzel kapcsolatos kérdéseket (kikkel terveznek választási együttműködést, kikkel közös kormányzást), egy országjárás során szólítsanak meg minél több bizonytalant, „ismertetve a pozitív fordulat reményének programját”. Kezdeményezte, hogy június 16-án kezdjék meg a kétpárti tárgyalásokat az alapelvek „kőbe vésésével”, a szakpolitikai programok összeillesztésével, majd pedig állapodjanak meg a személyi kérdésekben, köztük a miniszterelnök-jelölt ügyében. A záró dátum egy másik szimbolikus időpont, október 23-a.
Mesterházy Attila azonban június 16-a helyett már a tárgyalások hétfői elkezdésére tett javaslatot, és meghívta arra a Demokratikus Koalíciót is. A szocialista pártelnök lapunknak azzal indokolt, hogy az elmúlt hónapokban a választóktól rendre azt a visszajelzést kapta, hogy ne csak beszéljenek az együttműködésről, ne húzzák az időt, hanem tegyenek is érte. Ráadásul nyáron a szabadságok miatt döcögne az egyeztetés, és így kifuthatnak az időből. Tavaly novemberben az MSZP javasolta: a demokratikus ellenzéki szervezetek kezdjenek szakpolitikai tárgyalásokat, majd állapodjanak meg a közös egyéni jelölt- és listaállításról. Ezen a szándékukon azóta sem változtattak – jegyezte meg a pártelnök. Azzal egyetértett, hogy a programot kövessék a személyi döntések, de szerinte a korszakváltás alapelveinek tisztázását „átugorhatják”, mivel már tavaly decemberben jelezte Bajnainak: egyetértenek az Együtt–PM szövetség által megfogalmazottakkal. Mesterházy emlékeztetett arra is, hogy a szocialisták közös listát és közös képviselőjelölteket szeretnének, de az E14 még nem foglalt állást ebben a kérdésben.
Bajnai erre úgy reagált: ahogy az év végi megállapodást későinek, úgy a jövő heti tárgyaláskezdést korainak tartja. Szerinte tavasszal az a pártok feladta, hogy programjukat megismertessék a választókkal, e nélkül ugyanis nem lehet megfelelően előkészíteni a közös programról majd jelöltállításról szóló tárgyalásokat. Továbbá kitart amellett is, hogy a demokratikus ellenzék két legerősebb pártja kössön megállapodást. Ezért aztán, ha lesz is tárgyalás hétfőn, azon Bajnaiék nem lesznek jelen. Amiről tehát péntek délelőtt úgy tűnt, kimozdult a holtpontról, az estére ismét megfenekleni látszik.
A helyzet megértéséhez ismerni kell a háttérben zajló folyamatokat. Bajnai szavaiból kiderült ugyanis, hogy az Együtt 2014 májustól magasabb fokozatú kampányba kezd azzal a céllal, hogy maga mellé állítsa a még pártot nem választó bizonytalan, de kormányváltást akaró szavazókat. Ahogy pénteki cikkében fogalmazott: „Hiteltelen az a korszakváltás és hátország nélküli az a kormányzás, amely úgy kér magának bizalmat, hogy nem hallgatja meg azokat, akiknek a politika már évek óta hátat fordított. Ők, az ún. bizonytalanok fogják ugyanis eldönteni a választásokat, ők a demokratikus ellenzék tartalékai. Aki nem hagy elég időt és nem tesz elég erőfeszítést az ő megszólításukra, bevonásukra, az a kormányváltás és a korszakváltás esélyeit veszélyezteti.” Bajnaiék tehát arra törekszenek, hogy minél több bizonytalan szavazóból csináljanak Együtt 2014-támogatót, ezért kell még idő júniusig, a tárgyalások megkezdéséig. Az MSZP-ben viszont a legutóbbi választmányi ülésen vita tört ki a szövetségi politikáról, a párt második vonalában egyre erősebb azok hangja, akik a tárgyalások megkezdését szorgalmazzák Bajnaiékkal. Erről egyébként a jövő hétvégén újra tárgyal majd az MSZP választmánya. Ami távolról nézve tétovázásnak tűnik, az közelebbről szemlélve némi előrelépésként is látatható. Először is: Mesterházy Attila ismét nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretnék, egyetlen ellenzéki jelölt induljon minden választókörzetben, ez Bajnai pénteki írásában is szerepel. Az MSZP kimondta, készek közös lista állítására, e tekintetben Bajnai kérdést tesz fel már idézett írásában: „Mi szolgálja jobban a győzelem esélyét: a közös lista, vagy az, ha külön listákon indulunk, erős koordinációval?”
Bajnai kezdeményezésének figyelemreméltó eleme, hogy tárgyalást csak és kizárólag az MSZP-vel indít. Nem említi Gyurcsány Ferenc pártját, a Demokratikus Koalíciót. Mesterházy viszont azonnal asztalhoz hívta a DK-t, amely be is jelentette, ott lesz hétfőn. Ettől Gyurcsány Ferenc részvétele egy esetleges együttműködésben még mindkét félnek komoly fejtörést okoz. Azoknak a kisebb baloldali pártoknak kapcsán, amelyek hónapok óta folyamatosan egyeztetnek az MSZP-vel, Bajnai így ír: „Látható, hogy az MSZP körül is kialakulóban van egy szövetségesi rendszer. Ennek a folyamatnak vélhetően fontos állomása volt az az egyeztetéssorozat, amelyet az MSZP kezdeményezett a hozzá szorosan kötődő, vagy belőle kivált pártok főszereplésével. […] A választók számára ma még aligha világos, mi a viszonya egymáshoz azoknak a politikai erőknek és szereplőknek, amelyek az MSZP-vel egyre szorosabb együttműködésben politizálnak.” Ami viszont Bajnaiéknak például Schmuck Andor, az az MSZP-nek a Milla: egyik sem tudja eldönteni a másik szövetségeséről, hogy valójában mit és mekkora társadalmi erőt képvisel.
A fő kérdés persze a közvélemény számára a miniszterelnök-jelölt személye, ezt már egyik fél sem kerüli meg, Bajnai és Mesterházy egyaránt azt mondja: annak kell vezetnie az ellenzéki szövetséget, akinek nagyobb esélye van Orbán leváltására. Bajnai cikkében ugyanakkor van egy figyelemreméltó mondat: a miniszterelnök-jelölt személyéről szóló „döntést is a koalícióra lépő erőknek közösen, a választók akaratának minél alaposabb ismeretében kell meghozni”. Vannak, akik ezt úgy olvassák, hogy Bajnaiék bedobták az előválasztás gondolatát. Vagyis, azt, hogyan ahogyan az Egyesült Államokban döntenek az elnökjelöltek személyéről, vagy ahogy a francia és az olasz baloldal választja meg a maga vezetőjét, úgy itthon is maguk a választók dönthetnének szavazással az ellenzéki miniszterelnök- jelöltről. Ennek persze minden országban, ahol a gyakorlat létezik, alapvető feltétele, hogy a győztes mögött azonnal felsorakozik mindenki.
Dilemmák az ellenzéki egyeztetésben:
• Mi legyen a Demokratikus Koalícióval? Szükség van Gyurcsány Ferenc pártjának szavazóira, de vajon szükség van magára Gyurcsányra?
• Mi legyen a két nagy párt kisebb szövetségeseivel? Milyen szerepet játszhatnak az együttműködésben azok, akiknek társadalmi támogatottsága jelenleg nem mérhető?
• Melyik választókerületben ki legyen az az egyetlen jelölt, akit a két ellenzéki tömb választási koalíciója indít?
• Mi szolgálja jobban a győzelem esélyét: a közös lista, vagy az, ha külön listákon indulnak?
• Közös lista esetén hogyan osszák el a megszerzett mandátumokat?
• Mivel egyidőben lesz az országgyűlési és az európai parlamenti választás, az együttműködés kiterjedjen-e az EP-re is?
• Ki legyen a miniszterelnök-jelölt, és hogyan válasszák meg?
• Hogyan osztozzanak az esetleges közös kampány költségein?
• Összeegyeztethetőek-e a programok? Lehet-e közös kormányprogramot alkotni?
Alakuló tér
Folytatódik a pártalapítási dömping: újabb jól ismert arcok bukkannak fel a múltból, hogy választási alternatívát kínáljanak a politikából kiábrándul széles tömegeknek. Ma Bokros Lajos uniós képviselő, egykori pénzügyminiszter elnökletével egy konzervatív szabadelvű irányzatot követő pártot hoznak létre. A párt elnöksége valószínűleg Pálfy G. István egykori tévés személyiségből, Pusztai Erzsébetből, az MDF, az MDNP és a Centrumpárt egykori politikusából, Kajdi Józsefből, az Antall-kormány közigazgatási államtitkárából, valamint Cselényi Lászlóból, a Duna Televízió volt elnökéből áll majd. Már megtörtént a Magyar Liberális Párt bejegyzése, Fodor Gábor elnökletével. Az SZDSZ volt elnöke korábban azt nyilatkozta: mindenkinek magának kell őszinte számvetést végeznie múltjával kapcsolatban; ő ezt már elvégezte, és másoknak is ajánlja, ha a hitelesség kérdésével el kívánnak számolni. Fodor nem tekinti Bokros pártját konkurensének, mert biztos benne, hogy akikre ő számít, azok sosem szavaznának egy „efféle alakulatra”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!