Mit iszunk valójában? – Óriási üzlet az ásványvíz, de nekünk is megéri?

A magyar a világ öt, legtöbb ásványvizet fogyasztó nemzetének egyike. (Nem meglepő: hazánk az egyik legtöbb ásványvíz-lelőhellyel rendelkező ország.) Így ebből a szomjoltóból több fogy, mint üdítőből – ide számítva a szénsavas italokat, a gyümölcsleveket, a jeges teákat és az ízesített vizeket is. Üdítőből tavaly fejenként mintegy 100 litert ivott minden magyar, míg ásványvízből 121 litert – mondta Bikfalvi Istvánné. A Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkára szerint így nemzetközi összehasonlításban ásványvízfogyasztásban élvonalban vagyunk, üdítőből viszont kevesebbet iszunk, mint az európai átlag. Pedig nem volt ez mindig így: 1991-ben 4 liter ásványvizet csorgatott le a torkán egy magyar, azaz a fogyasztás a harmincszorosára nőtt.


Filléres vízből vagyonok

Mivel az ásványvizek átlagára 55 forint literenként, kiszámolható, hogy mintegy 66 milliárd forint megy ásványvízre egy évben.

Persze az árakban jelentős a szórás: a hipermarketek polcain a saját márkás ásványvizek másfél literes műanyag palackos kiszerelésben már 59–69 forinttól kaphatók, az ugyanekkora kiszerelésű márkás vizekért ennek a másfél-kétszeresét elkérhetik, míg vendéglátóhelyeken a 2,5-3 decis üveges változatok ára 2-300 forint. A hazai fogyasztás javát (ami a mennyiséget illeti) az áruházláncokban eladott ásványvizek adják. De egyik forrásunk szerint itt kicsi az árrés, viszonylag zárt piacról van szó, ahová bejutni (polcra kerülni) is nehéz, ráadásul „gyilkos” az árverseny is. A gyártókat azonban ebben a szegmensben vigasztalhatja az iszonyatos mennyiségű értékesítés.

Az árakat vizsgálva első ránézésre tetemes haszonnal kecsegtet, ha a palackozott, üveges vizeket hotelekben, éttermekben és kávézókban adják el, csakhogy a filléres műanyag palackokkal szemben az üvegek előállítása drága, nem beszélve a többnyire importból származó üres üvegek szállításának költségéről. (Aligha véletlen, hogy PETpalackos vízből több tucat elérhető a piacon, míg üvegesből csak fél tucat.)

Az ásványvízgyártás jövedelmezőségét nagyban befolyásolja az is, hogy egy cégnek van-e saját kútja vagy fizet a vízvételért. Emellett a munkaerőköltségek régiónként változnak, nem beszélve az eltérő gépsorok üzemeltetésének vagy a távolságfüggő szállítás költségéről – amihez márkánként eltérő marketingkiadások is társulnak. Forrásunk szerint a víz „anyagköltsége” a legkisebb tétel, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és nemzeti nagytőkés érdekeltségébe tartozó ásványvízgyártó – más mellett az állami MÁV 500 milliós megrendelését is elnyerő – Vivienvíz Kft. látványos brandépítésbe, reklámhadjáratba kezdett az utóbbi időben.

Az egyre emelkedő vízfogyasztás ellenére az utóbbi években a piaci szereplők száma gyakorlatilag nem változott, de ettől még nem volt izgalommentes az elmúlt időszak.

Tavaly májusban például összeolvadt két nagy szereplő, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. és a Kékkúti Ásványvíz Zrt., amely együtt 15 milliárdos éves árbevételt könyvelhet el, és a hazai piac csaknem harmadát fedi le. Csaknem ekkora piaci részesedése lehet az Aqua- Aquarius Kft.-nek is, amely például a hazai Tesco saját márkás ásványvizeit, üdítőit és energiaitalait gyártja. Rajtuk kívül számos kisebb, sőt egészen kicsi cég is létezik.


Trükközés kizárva?

Ha valaki ásványvizet szeretne palackozni, majd eladni, bonyolult és szigorú, az egész EU-ban egységes engedélyeztetési eljáráson kell átesnie. Csak az a víz lehet ásványvíz, amely védett vízadó rétegből származik, tehát eredendően tiszta. Egy-két fizikai eljárástól eltekintve nem szabad kezelni, nem szabad idegen anyagot, fertőtlenítővagy konzerválószert hozzáadni, nem lehet „kémiailag belenyúlni”. Feltétel, hogy a víz összetétele állandó legyen, és eredeti állapotában kell palackozni, a kútból pedig a palackozógépsorig zárt vezetéken kell vezetni a vizet, nehogy szennyeződjön.

Emellett szigorú kémiai és mikrobiológiai feltételeknek is meg kell felelni. Az ásványvíz megnevezésre vonatkozó feltételeket egy egészségügyi szervezet, a Budapesti Kormányhivatal végzi, az ásványvíz kémiai összetételét és mikrobiológiai állapotát pedig, ugyanúgy, mint minden más élelmiszerét, az élelmiszer-ellenőrző hatóság, a Nébih vizsgálja – magyarázta Bikfalvi Istvánné, hozzátéve, hogy a mikrobiológiai összetételt a gyártás során naponta többször is vizsgálják a cégek a palackozóüzemekben.

A titkár szerint fel szokott vetődni a gyanú, hogy egyes gyártók csupán csapvizet „javítanak fel” és adják el nagy haszonkulccsal, ám ez csupán „városi legenda”. A palackozórendszereket ugyanis nagy költséggel kellene „megbontani” ahhoz, hogy csapvíz kerüljön a palackokba, így véleménye szerint ennek semmi értelme, nem is találtak ilyen esetet ellenőrzéseik során a hatóságok.

Szintén csupán közkeletű tévhitnek tartja a szakember, hogy a műanyag palackokból káros anyagok oldódhatnak ki. „Ha hosszú időre ötven fokba kiteszik ezeket a palackokat, az biztosan nem tesz jót a víznek, a szénsavas termékek szén-dioxid-tartalma például csökken. Természetesen a szabályokat be kell tartani, hűvös helyen kell tárolni a vizet, de egyébként a zárt palackokban nem károsodnak.

A műanyagokat, csomagolóanyagokat felhasználás előtt nagyon szigorúan ellenőrzik, csakúgy, mint a tárolást. Ilyenkor szélsőséges körülmények között ellenőrzik, hogy mennyi anyag oldódik ki a palackokból, éppen ezért a fogyasztók ijesztgetése, hogy ilyen jellegű veszély fennállna” – tette hozzá dr. Bikfalvi Istvánné.


Szomjoltó – bubival vagy anélkül

A csapvíz és a tea mellett az ásványvizek is kitűnő szomjoltók, de annak, aki nem akar felesleges energiát bevinni a szervezetébe, a csapvíz a legjobb választás, ami ráadásul Magyarországon nagyon jó minőségű – mondta kérdésünkre Varga Zsuzsa élelmiszer-ipari mérnök. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének docense arról is beszélt, hogy az ásványvizek előnye viszont a csapvízzel szemben, hogy előbbiek eredendően tiszta, nem pedig kémiailag tisztított, kezelt vizek. Azt is érdemes mérlegelni a csapvíz kontra ásványvíz vitában, hogy a Magyarországon forgalmazott ásványvizek jelentős részében literenként 400–700 milligramm az oldott ásványianyag-tartalom, míg a csapvízben sem sokkal kevesebb – 200–600 milligramm –, csak éppen az ásványvíz több százszor drágább a csapvíz literjénél. Az amúgy a jogszabályok szerint élelmiszernek minősülő ásványvizek egy részében sokkal magasabb – akár 1800-2000 milligramm literenként – az oldott ásványianyag-tartalom, ezeknél a szakember szerint már érdemes figyelni arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig szüneteltessük a fogyasztásukat. Amire szintén érdemes figyelni – és ez a címkékről leolvasható –, hogy az ásványvíz kálium- és magnéziumtartalma haladja meg a nátriumtartalmát.

Előbbi kettőből ugyanis részint az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás miatt amúgy is keveset veszünk magunkhoz, míg nátriumból – például a tartósítószerek elterjedtsége okán – az általában magas sófogyasztás miatt amúgy is több kerül a szervezetünkbe a szükségesnél. Megjegyezte, hogy az ásványvizek védett, felszín alatti vízadó rétegből származnak, ezért eredendően szennyeződésmentesek, de nem sterilek, tehát lehetnek az előírt határérték alatt benne mikroorganizmusok, ezért – bármely más élelmiszerhez hasonlóan – ezeket sem ajánlott a lejárati időn túl fogyasztani.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!