Három kisfiúnál jártunk, akik számos tekintetben szerencsésebbek, mint sok-sok gyermek az országban. Családban nevelkednek, szüleik odafigyelnek rájuk, jó iskolába járnak. Egészségesek, naponta legalább háromszor esznek és vannak saját játékaik. Rupert, Matyi és Timotej mégis teljesen más világban élnek – erről (gyerek) szobájuk árulkodik a legjobban, ahova beengedtek minket. Megmutatták nekünk kedvenc játékukat és elbeszélgettek velünk a sulijukról, a barátaikról, mindennapjaikról és vágyaikról.

Timotej hétéves. Szüleivel és két, nála kisebb testvérével a főváros egyik belső kerületében él, egy 23 négyzetméteres lakásban, ahova nemrég költöztek be az Oltalom Karitatív Egyesület jóvoltából. A lakás egyetlen szobájában épphogy elfér a két kihúzható kanapé és a kiságy, amelyen a gyerekek játékai sorakoznak. A kisfiú otthon sokat játszik a testvéreivel és nagyon szeret számítógépezni is, de még jobban focizni meg rollerezni, illetve szaladgálni a környéken lakó barátaival.

Timotej édesanyja most nem dolgozik, hiszen csak nemrég született meg a legkisebb baba, apukája építőipari munkás – jelenleg szintén állás nélkül.

Matyi másodszülöttként érkezett a családba, őt követte még négy testvére. A hat fiú igényli a teret a tomboláshoz: pomázi házuk nagy kertje tökéletes terep az energiák levezetéséhez. Hálószobáját négy testvérével osztja meg, azonban alváson kívül nem is nagyon teszi be szobájába a lábát. Helyette az étkezővel, konyhával összekötött nappaliban – ahol, ha rossz az idő, kedvükre társasozhatnak – tölti az idejét. De kötelet mászhat, birkózhat a dühöngőnek kialakított galériában is. Jó időben focizik testvéreivel, esténként a kis csapat a játszótérig fut, majd vissza – persze csak kiadós fogócska után. Matyi édesanyja óvónő, aki ezekben az években otthon tölti hivatását, édesapja gyümölcsöt termeszt.

Rupert négygyermekes budai család legidősebb gyermeke. Máriaremetén él egy kis társasház 110 nm-es lakásában, saját szobája van, amit leginkább tanulásra, olvasásra és legózásra használ. Viszonylag keveset van otthon, a család szeret programokat szervezni, gyakran látogatnak el a vidéki nagyszülőkhöz, a barátokhoz, rendszeresen járnak moziba és gyerekprogramokra. Édesapja sikeres üzletember, édesanyja ügyvéd, éppen otthon a két legkisebbel.

A három fiúban sok a hasonlóság. Például mindhárman tehetséges gyerekek, akik jól érzik magukat az iskolában.

Timotej kedvence a matematika és az olvasás. Amikor azt kérdezzük, melyik betűt tanulják éppen, az „l” betűt mondja, aminek vessző van a tetején. Merthogy a kisfiú szlovák iskolába jár. Hogy miért? Mert szlovák származású édesanyja úgy gondolja, hogy fontos a gyerek számára az, hogy mindkét nyelven jól, folyékonyan beszéljen. E mellé jön majd később a suliban az angol vagy a német, ma már elengedhetetlen ezek ismerete a boldoguláshoz. Különórákra egyelőre gondolni sem mer a család, mivel azok megfizethetetlenek számukra. Az viszont biztos, hogy a kisfiú a gimnáziumot is itt, a szlovák iskolában járja majd ki. Ennyire azonban nem lehet előreszaladni. Most az a legnagyobb gond, hogy bár Timotej szeret iskolába járni, és okos kisfiú, jövőre mégis meg kell ismételnie az első osztályt. Édesanyja elmondása szerint ő is meglepődött, amikor a tanító néni felvetette a kérdést. A probléma nem a fejével van (hosszú verseket tud kívülről és remekül számol), hanem a kezével – az óvodában ugyanis nem készítették fel őt eléggé a kisiskolások egyik legfőbb teendőjére, a ceruza helyes fogására és használatára. A szülők is belátták, csak a kisfiú érdekeit szolgálja, ha megismétli az első osztályt. Amúgy nagyon jól elvan az iskolában, elmondása szerint az osztálytársai aranyosak, viccesek. Szünetben sokat szaladgálnak, fociznak. Csak a néptánc… az nem tetszik Timotejnek annyira. Pedig édesanyja testvérei, akik szintén ide járnak gimnáziumba, már fellépésekre is járnak, ahol a hagyományos szlovák táncokat mutatják be.

Az iskolai menzával nincs gondja, legalábbis aznap, mikor nála jártunk, ízlett neki a menü. Megette a levest és a szaftos tésztát is, desszertnek pedig alma volt, amit kifejezetten szeret. Anyukája szerint ebből a szempontból szerencsés eset a fiú, mivel egyáltalán nem válogatós, a gyümölcsöket pedig mind szereti és jóízűen fogyasztja is őket minden nap otthon is.

Az első osztályos, kitűnő tanuló Matyi az életet mindig a napos oldaláról szemléli. Bár nem bánná, ha mondjuk, délelőtt tízkor kezdődne a tanítás és délben már haza is lehetne menni, ahol Anya várná az ebéddel, mert bár megeszi, az iskolai koszt nem az ő szájíze szerint való. Nem válogatós, különösen szereti a zöldséget és gyümölcsöt, amiből a suliban nem sokat kapnak, otthon viszont rendszeresen kerül az asztalra például alma vagy paradicsom – a kedvencei. Szereti az iskolát és a különóráit is. Heti kétszer jár szertornára, szolfézsórára, jövőre pedig – minden reménység szerint – gitártanulásba kezd. A nyelvtanulásról édesapja gondoskodik: kizárólag német nyelven szól csemetéihez. És bár mindent megértenek, a csöppségek sokszor lusták germán nyelven válaszolni, így sajátos kétnyelvű kommunikáció jellemző a családra. Néhány éve még gondolkodtak azon, esetleg Németországba helyezik át a család székhelyét, azonban akkor ez a terv meghiúsult, a szapora gyermekáldás után pedig már nem jön szóba az országváltás. Úgy gondolják, amire gyerekeiknek szükségük van, azt itthon is megkaphatják.

Ugyanígy vélekednek Rupert szülei is, akik nem bízták a véletlenre a dolgot: minden követ megmozgattak, hogy a kisfiú bekerülhessen a rózsadombi általános iskola azon osztályába, amelyben a kerület talán legnépszerűbb tanítópárosa oktat. Az iskolai kosztot nem igazán kedveli, sokszor otthagyja, de édesanyja bőséges uzsonnát csomagol neki minden nap, így nem marad éhen. Rupert 3. osztályos, jól tanul, nem szorul korrepetálásra, viszont az iskolai három angolórát két magán angol egészíti ki. Emellett 3 dzsúdó- és szintén 3 kajakedzés színesíti a hetét. A kisfiú szülei tudatosan építik, tervezik gyermekük jövőjét, már most foglalkoztatja őket, hogy hova vigyék 6 vagy 8 osztályos gimnáziumba. Saját tapasztalataik alapján azt gondolják, hogy az a legfontosabb, hogy Rupert otthonosan mozogjon majd a nemzetközi közegben. Szerintük a megfelelő tudás megszerzésére lehetősége van Magyarországon, de hosszú távon meg kell adni a lehetőséget gyermeküknek, hogy külföldön folytassa tanulmányait, ott építsen karriert.

Addig azonban van még pár év, amelyet minél felejthetetlenebbé szeretnének neki tenni. Legutóbbi szülinapját egy főzőiskolában ünnepelte 30 meghívott barátjával, akiket főleg az iskolából ismer.

Sokat utaznak, télen Ausztriában voltak síelni, tavaly Olaszországban nyaraltak, emellett több táborba is befizették, idén nyáron is számos izgalom várja. Rengeteg játéka és ruhája van, körülbelül kéthetente kap újat mindkettőből, ezeket édesanyja vagy egy külföldi webáruházból rendeli, vagy valamelyik plázában vásárolja meg. Leginkább legózni szeret, vagy ötvenféle építménye van, nehezen választ kedvencet közülük. Mivel rákapott az olvasásra, számos ifjúsági könyvsorozatot megtalálni a polcain. Mostanában kezdett figyelni az öltözködésre, egy igen drága deszkás márka cipőit, ruháit hordja. Egy gyerekeknek kifejlesztett okostelefont használ. Emellett több elektronikus eszköze van a testvéreivel közösen: laptop, tablet, PSP (játékkonzol). Egyetlen vágyát tudja megfogalmazni: szeretne eljutni a németországi Legolandbe, amelyre édesanyja szerint még idén sor kerülhet.

Matyi is sokat „pörög”, barátaival gyakran meglátogatják egymást. Számára az év legnagyobb eseménye a szülinapja, ilyenkor minden róla szól. Nem csak tortát és ajándékokat kap, de összejön a családi házban a rokonság, a szülinapost ünneplő barátokról nem is beszélve. A nagy nap pedig gyorsan közeledik, legjobb lenne – meséli Matyi – ha idén egy husky kutyával lepnék meg szülei. Kedvenc játéka a bicskája, amivel sokat farigcsál, szobrászkodik, no meg persze a legók, amik segítségével kiélheti kreativitását. Idén nyáron három táborba is megy, és elutazik nagyszüleihez Fonyódra, ahol szüleivel is nyaral majd pár napot. Az otthon töltött hetek alatt pedig segít nekik szedni, magozni a termést. A kisfiú családján sokszor csodálkozik környezetük, vakmerőségnek tartják ennyi gyerek vállalását. Ők azonban nem tartanak anyagi problémáktól, ami tőlük telik, megteszik, gyerek még nem maradt éhesen a családban. Ruha nélkül sem, sokszor kapnak ismerősöktől kinőtt ruhákat, nagyobb gond lehet a cipővásárlás, hiszen azt hamar elnyűvik az örökmozgó fiúk. Kell is a több pár lábbeli: iskolába, otthonra, tornára, ünnepre.

Timotej családjában is jut mindig tisztességes ételre és ruhára való, amit általában a kínai piacon vásárolnak, és sok segítséget, bútort, ruhákat kapnak az Oltalomtól is. A kisfiú nyara a városban fog telni, ahogy tavaly is, legutoljára két éve voltak nyaralni, a rokonokat látogatták meg Szlovákiában. Úgy tűnik, nem bánja, felderül, amikor a vakációról mesél: lesz foci, fogócska, rohangászás. Amikor azt kérdezzük, vajon ha egy napig azt csinálhatná, amit igazán szeret, mihez kezdene a sok szabadidejével, csak annyit mond: egész nap gépezne, még apukáját se engedné leülni a monitor elé. Persze, azért időnként kiszaladna focizni is. És hogy mi a kedvenc játéka? Kettő is van neki: két (enyhén megviselt kinézetű, tehát szeretettel dédelgetett) Pókember-figura. A születésnapjára kapta őket. Ez az a nap, amikor a pici lakásban összegyűlik az egész család a nagyszülőkkel, és a torta gyertyáját elfújva kívánhat valamit – csak mint bármely szerencsés, szerető-figyelő családban élő gyermek.

Hogyan tanulnak?

Oktatási szempontból a magyar gyerekek egyáltalán nem állnak rosszul. Bár az UNICEF éves jelentése szerint a vizsgált országok többségnél valamivel jobban teljesítettünk, bizonyos szükségletek esetében az átlagos, vagy annál rosszabb kategóriába vagyunk sorolhatóak. Kezdjük a rosszabbakkal. Az olyan, oktatáshoz kötődő szükségletek tekintetében, mint például az életkornak megfelelő könyv, a megfelelő méretű otthoni tanulósarok, az iskolai programokban való részvétel vagy éppen a tehetséggondozás, erősen le vagyunk maradva. Oktatási rendszerünk fejlettsége és általános hozzáférhetősége viszont kiemelkedőbb az átlagnál, ami azt jelenti, hogy sokan járnak óvodába, általános és középiskolába, és kevés az olyan gyerek, aki az iskolarendszerből is kiesett és munkája sincs.

A tanulmányi eredmények tekintetében is vegyesek a megállapítások. Az OECD háromévente elvégzett PISA-kutatásai ugyanis azt mutatják, hogy a gyerekek teljesítménye valamelyest javult. A felmérés azt tárja fel, mennyire tudják a gyerekek felhasználni azt a tudást, amit az iskolapadban ülve szereznek. A 2009-es adatok azt mutatták, hogy a 2000-ben az átlagnál szövegértés és matematika terén rosszabb teljesítményt elérő, és ezért a munkaerőpiacon is gyengébb pozícióban lévő magyar diákok eredményei közeledtek az átlaghoz. Legalábbis szövegértés tekintetében biztosan. A matematikaeredményeink nem változtak, itt csupán azért kerültünk be az átlagos sávba, mert csökkent a kategória ponthatára.

Mindenképpen örömteli, hogy a gyengébb képességű diákok többet fejlődtek az elmúlt években, és nőtt azoknak a tanulóknak az aránya is, akik szépirodalmat, vagy éppen újságot olvasnak. Negatív irányba billenti viszont a mérleget, hogy Magyarországon a tanulók eredményeit erősebben befolyásolta a szociális, kulturális és gazdasági hátterük, mint a legtöbb országban. Vagyis másokhoz képest nálunk kevesebb az olyan diák, aki gyenge családi háttérrel jó eredményt ér el az iskolában.

Milyen jogaik vannak?

Három magyar gyerek közül kettő nem tudja, milyen jogai vannak. Az adat beszédes: a gyerekekkel ugyanis sokan nem tartják fontosnak közölni, tehetnek az ellen, ha valaki kárt okoz nekik. Ezért lehet, hogy a fiatalok 80 százaléka soha nem kért még senkitől segítséget azért, mert megsértették a jogait. Mik tehát a magyar gyerekek jogai? Az ENSZ Gyermekjogi egyezményét figyelembe véve fogadta el az Országgyűlés 1997-ben A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt. Ennek értelmében minden gyermek egyenlő, és joga van az egészséges élethez, a méltósága tiszteletben tartásához, a családban való nevelkedéshez, a védelemhez a bántalmazástól, kizsákmányolástól és erőszaktól. Joga van az oktatáshoz, a szabadidőhöz, a játékhoz és a sporthoz, tehetsége kibontakoztatásához. Nem könnyű ennyi jog közt eligazodni, sem segítséget kérni, ha valamelyik sérül. Épp ezért kiváló és rendkívül hasznos az a honlap, amely a gyermekjogokat a gyermekek számára is közérthetően mutatja be (http://gyermekjogok. obh.hu).

Milyen családban élnek?

A 2011. évi népszámlálás alapján már lehetett sejteni, hogy a magyar családok szerkezete kezd radikálisan megváltozni. Tény, hogy társadalmunk egyre öregszik, az ország minden 10. lakosa 70 éves, vagy annál is idősebb, míg tíz év alatt csaknem negyedmillióval csökkent a 15 évnél fiatalabbak száma. Kevesebb tehát a gyerek, de nem csak ez befolyásolja a családról alkotott klasszikus fogalmaink átértékelését. Bár még mindig csaknem 5 százalékkal több a házaspár az országban, mint az élettársi kapcsolatot választó, de még így is minden ötödik kapcsolatban házasságkötés nélkül élnek együtt a párok. A magyarországi családok 20 százalékát pedig egyedülálló szülő és a vele együtt élő egy vagy több gyermeke alkotja. A gyermekeiket egyedül nevelők 87 százaléka nő, számuk meghaladta a 464 ezret. Minden nyolcadik egyszülős családban, összesen 72 ezer apa egyedülálló szülőként élt együtt egy vagy több gyermekével, számuk 14 ezerrel haladta meg a tíz évvel korábbit. 1990-ben viszont még 89 ezer olyan család volt, amelyekben az apa nevelte egyedül a gyermekeit. Ha a gyermekes családokat vesszük górcső alá, elmondható, hogy több mint felük mind össze egyetlen gyermeke t vállalt mind ez idáig, a családok egyharmadában nevelnek a szülők kettő, 9 százalékukban pedig három gyermeket. Érdekesség, hogy a házasságokban kevesebb volt az egy- és több a kétgyermekes család, az élettársi kapcsolatokban viszont jóval gyakrabban fordulnak elő a négy- és annál több gyermekes családok. Az UNICEF adatai szerint minden harmadik gyerek szülei elváltak, és csak 90 százalékuk él családban, 10 százalékuk viszont azon kívül, vagyis például gyermekotthonokban nő fel. A szervezet szerint a gyermekek nélkülözésének tekintetében a szülők alacsony iskolázottsága és munkanélkülisége mellett a legfontosabb kockázati tényező az egyszülős családmodell.

Mit esznek?

Idén lesz öt éve, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat (ÁNTSZ) az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (ÓÉTI) közös kutatást végzett az óvodai és iskolai étkeztetés terén. Akkor az eredmények nem adtak túl sok okot az örömre. A felmérésből kiderült, hogy az átlagosan egymillió tanuló zömmel fele veszi igénybe a menza szolgáltatásait. A közintézmény vállán tehát nagy a felelősség: nem csak a diákok elé rakott étel minőségében, mennyiségében, de azon túl is, hiszen a fiatalok e fontos szocializációs helyszínen az étkezési szokásaikat is kialakítják, később pedig nehezen változtatnak ezen. 3099 iskola menzáját, büféjét és automatáit vették górcső alá, és bizony kevés felelt meg az elvárásoknak. mert például bőséggel szórják a sót az ételbe, ugyanakkor megfelelő mennyiségű és minőségű zöldségre, gyümölcsre és húsra az adagonkénti 250-300 forint önköltségi árából nem futja. Az öt évvel ezelőtti felmérésből kiderült, az intézmények mindössze 15 százaléka vesz részt az iskolatej programban. A kalcium pedig kiemelten fontos lenne a fejlődő szervezet számára, arról nem is beszélve, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek nagy valószínűséggel otthon sem kapnak túl gyakran tejterméket. A UNICEF Magyarországi Bizottságának sokat hivatkozott kutatása szerint a családok fele nem engedheti meg magának, hogy kétnaponta hús kerüljön az asztalra. De sokak számára luxus a friss zöldség és tejtermék is: tíz gyerekből egy nem jut hozzá naponta. Az ő számukra jelenthetne megoldást az olyan jellegű programok kiterjesztése, amilyen egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban zajlik, ahol az óvodát szinte kizárólag halmozottan hátrányos gyerekek töltik meg. Mivel a helyi gyerkőcök otthon sem jutnak tápláló ételhez, a település vezetősége a közintézményekben igyekszik korrigálni a hibát.

A változásra tehát égető szükség van, bizonyítja ezt az egyre nagyobb teret hódító Minta Menza program. Idén újfent felméri a terepet az ÁNTSZ és az ÓÉTI: őszre kiderül, vajon jobbat esznek-e gyermekeink, mint öt éve. Meglesz-e az eredménye az újabb menzareformnak és a chipsadós termékek kitiltásának az iskolákból. Tej csak bizonyos zsírszázalékig, hozzáadott cukor nélkül kerülhet az étrendbe, tiltólistára kerül a csípős, erősen fűszeres étel, a cukros üdítő, édesítőszer, szalonna, de minden olyan élelmiszer, amit chipsadó terhel, bölcsiseknek pedig még a bő olajban sült étel sem adható. A legújabb „menütervezet” alapjaiban újíthatja meg a gyerekek élelmezését. A tervezet rögzíti, hogy egész napos étkeztetés esetén biztosítani kell legalább fél liter tejet, négy adag zöldséget, gyümölcsöt, ezekből legalább egy adagot nyers formában, továbbá három adag gabona alapú élelmiszert.

Ez a hozzáállás talán a gyermekek otthoni étkezési szokásait is megváltoztathatná. Magyarországon a gyerekeknek csupán a fele eszik minden nap reggelit, amely a Magyar Gyermekorvosok Társaságának kutatása szerint leginkább pékárut jelent, és ez sokszor nemcsak anyagi kérdés a családoknál, hanem a berögzült rossz szokás. A Magyar Dietetikusos Országos Szövetsége és az egyik multivitamint gyártó cég felméréséből az derül ki, hogy a gyerekek 82 százaléka naponta nassol. És bár pár gyümölcsöt és zöldséget kedvelnek ugyan, a vakteszten sokan megbuktak: felük nem ismerte fel a szilva, harmaduk a paprika, negyedük a körte és az uborka ízét. A napi vitaminszükségletet a megkérdezettek nagy része különböző vitaminkészítményekkel pótolja.

A legkisebbeknél sem jobb a helyzet, a Magyar Gyermekorvosok Társasága által két éve készített felmérés szerint ugyanis az 1 és 3 év közötti gyerekek nem fogyasztanak elegendő, a fejlődésükhöz szükséges vasat, kalciumot és D-vitamint. Vashiányosan táplálkozik a kisgyermekek 80 százaléka, és több D-vitaminra 90 százalékuknak lenne szüksége. Viszont sóból a megengedett 3-4-szeresét fogyasztják.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!