Jelenet: 1

Évente 5 milliárd forintból (a hatos lottó bevételének 80 százalékából) gazdálkodik a Magyar Nemzeti Filmalap, amely a vétójogot fenntartó közös munka után adja a támogatásokat a forgatókönyvek fejlesztésére és filmgyártásra. Vagy nem. A szervezet az elmúlt három évben 8,5 milliárd forinttal támogatott filmeket – nagyjából tucatnyi el is készült. Ugyanakkor vannak rendíthetetlen „ellenállók” is: a Magyar Filmművészek Szövetsége kiáll véleménye mellett, miszerint a Filmalap antidemokratikus. Szomjas György, a szövetség elnökségi tagja és Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója ugyanakkor egy barátságos beszélgetés során már közelítették véleményeiket egymáshoz.

Jelenet: 2

„Két éve volt az a pillanat, amikor mindenki beláthatta, hogy ez a rendszer van és kész, egyébként úgy tűnik, működik is. Irracionális azon sápítozni, hogy mi lett volna, ha… Aki nem fogadja el, az elzárja maga elől a filmkészítés lehetőségét” – mondja Török Ferenc filmrendező, akinek szerdán mutatták be legújabb, Senki szigete című filmjét. (Lapunk október 19-i számában olvasható a kritika a filmről.)

„Annyira leszűkült a mozgásterem, hogy ha a Filmalappal rosszban vagyok, esélyem sincs. Magánpénzből szinte lehetetlen, akkor marad az, hogy reklámfilmből élünk. A médiahatóság pályázatain hiába próbálkoztam olcsó és jó munkákkal, visszadobták mindet, pedig nemzetiszínű szalaggal is átkötöttem a pályázataimat.” Török az „ellenállókra” utalva még hozzáteszi, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA) visszasírók közül voltak olyanok, akik anno a miniszterelnök irodájába jártak pénzt kérni. Ő még soha nem volt politikusnál, és meg is akarja tartani ezt a jó szokását. Andy Vajna más: „ő szakpolitikus, ért a filmhez”. Osztja ezt a véleményt Pusztai Ferenc producer, a KMH filmstúdió vezetője is. Szerinte Vajna volt a legjobb választás a konszolidálásra, ugyanis ő függ legkevésbé a politikai és kulturális érdekcsoportoktól, ezért tudta simán véghezvinni terveit. Vezetői képessége jó és ért a pénzhez. Úgy hírlik, az Amerikában edződött producerről lepattannak a különalkukért sorban állók: Szőcs Gézát, Fekete Györgyöt és az MTVA-t is elhajtotta.

De íme a „másik oldal”. Hiszen Szomjas György, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökségi tagja szerint azért van feszültség a Filmalappal, mert a szisztéma antidemokratikus: „Volt egy demokratikusan működő rendszer, amit a Filmtörvény legalizált, létrejöttében kulcsszerepet játszott a szövetség. 2010-ben mindezt eltörölték, és jött egy teljhatalmú kormánybiztos, aki nem sokat tud a magyar filmről.” Azzal nincs baja, hogy a szövetség tagjai pályáznak a Filmalaphoz – hiszen csak ott van pénz.

Jelenet: 3

Török Ferenc szerint a lényeg, ha egy rendező dolgozhat, ezért kezdeti ellenszenve a Filmalap iránt mára konszolidálódott. „Pályázom és együttműködöm a Filmalappal, amiért akár le is fideszesezhetnek, de attól még nem leszek az.” Szerinte szolgálni kell a színészeket és a nézőket. Ő három területen, két éven keresztül dolgozott együtt a Filmalappal a Senki szigete kapcsán: a forgatókönyv fejlesztésekor, a gyártás periódusában és a forgalmazáskor. „A Filmalap szinte semmibe nem szólt bele, a forgatókönyvet átírhattam a helyszínen, improvizáltam, ahogy szoktam. Nem tapasztaltam politikai ráhatást, pedig tudják, hogy liberális csávó vagyok. A Senki szigete Sándor Pál producernek köszönhetően nagyon hamar elkészült, flottul ment a munka a Filmalappal, amely gazdaságilag sokkal erősebb szervezet, mint amilyen az MMKA volt.” A rendező ugyanakkor hibát lát a forgalmazás területén, amit a Filmalapnak orvosolnia kellene.

Ezzel egyetért Pusztai Ferenc producer is, aki kétszer kapott produceri díjat az előző filmes éra rendezvényein, a Magyar Filmszemlén, de a Filmalappal is jó a viszonya. „Jelenleg szájhagyomány útján terjednek a filmek, vidéken szinte nincs is mozi, a jegyár viszont magas. A kormányzatot rá lehetne venni, hogy a magyar filmekre legyen olcsóbb a jegy.” A nyomozó és a Friss levegő producere áll az idei Karlovy Vary Filmfesztiválon a nagydíjat és a legjobb rendezői díjat elhozó Szabadesés és az Utóélet című filmek mögött is. A Toldit leszámítva minden projektjével kapcsolatban pozitív a filmalapos tapasztalata. Szerinte ez a szervezet sokkal filmkészítőbarátabb az előzőnél, szakmaibb alapon dönt, mint anno az MMKA. „Most mindegy, ki honnan jön, hány éves, ha tehetségesnek ítéltetik és jó a forgatókönyv, akkor kap pénzt és megvalósulhat a projektje. Az MMKA több filmnek, de kevesebb pénzt adott az igazságosság jegyében, emiatt azonban a produkciók finanszírozási problémával küzdöttek, és ez sokszor minőségi problémákhoz vezetett.”

Jelenet 4:

Pusztainak van egy, a filmesek körében egyedinek számító elmélete: „Nekünk nem jár ez a pénz, az államnak nem kötelessége, hogy a filmeseket támogassa, tehát ha ezt teszi, akkor ezt értékelni kell. Ha ezért a pénzért többször kell bejárnom forgatókönyvet fejleszteni, precízebb gyártási terveket és költségvetéseket kell írni, akkor megcsinálom.”

Azt mondja, ha szakmai alapon adják a pénzt, akkor büszke, de nem fog csak azért jót mondani a pénzosztó szervről, hogy mindenképpen nagy összeghez jusson, s azt állítja, hogy a forgalmazás megújításán kívül szükség van egy komplex audiovizuális fejlesztésre is. Ezért rövid időn belül beszélgetést kezdeményez a kormánybiztossal, ugyanis vannak ötletei, hogyan lehetne a filmes kultúrát közelebb vinni a fiatal generációkhoz: „Mozgókamion mozik működnek sikeresen Írországban és máshol is, de az oktatási rendszerben is helyet kell találni a hazai alkotásoknak.” Elképzelése szerint minden évben célzott pályázatokat kellene kiírni történelmi és korosztályos, a mindennapi életünkről szóló magyar filmekre. Segítségükkel felnőne egy generáció, amely értené a magyar film nyelvét, megszeretné a magyar színészeket, s jegyet venne a hazai filmekre.

Jelenet 5:

Szomjas Györgynek azért vannak ellenérvei. Mivel a filmek nagy része állami támogatásból készül, elengedhetetlen a társadalmi és szakmai kontroll, ez az MMKA idején megvolt. Szerinte nem kormánybiztosnak való feladat egy ilyen művészeti terület irányítása. De a fő baj azzal van, amit a Filmalap nem csinál: „A felhasználható összeg felét-kétharmadát el sem költi. Nem pályáztatnak rövid-, animációs vagy dokumentumfilmeket, ezeket kiszervezték a Médiatanácshoz, nem működik a folyóirat-kiadás, a forgalmazás és az oktatás támogatása sem.” Említ azért pozitívumot is, például a filmhetet, de szerinte a mostani alkotások egy részének elkészítése még a korábbi rendszerben kezdődött, például az Aglaja vagy A nagy füzet, de sajnálja, hogy nem egyeztettek velük a filmhétről, mert akár közösen is megrendezhették volna azt. A szövetség most a Filmalap gesztusára vár, konstruktív tárgyalásokra, kompromisszumkötésre, hiszen ahogy Szomjas György mondja: „Nem vagyok senkivel haragban, ezek elvi dolgok. Nagyjából úgy néz ki, hogy a pénz náluk van, az emberek meg nálunk.”

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST
KRAUSZ VIKTÓRIA
KÉSZÍTETTE

Lásd még: Sándor Pál: Mindig az elkészült mű igazol; Toldi elbukott; Rágalomra hallgatás a válasz - Villáminterjú Grunwalsky Ferenccel

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!