Tavaly ilyenkor a menekültekkel foglalkoztak egy héten át.
- Idén a helyi szegényeknek segítenek.
- A pannonhalmi diákok átlagos érzékenységgel érkeznek az iskolába, és mire végeznek, készséggé válik bennük a segítő szándék .
„Vajon ma kit látna meg Szent Márton, akin segítene? 21 éve minden novemberben feltesszük ezt a kérdést magunknak. És a válaszról szól egy héten át minden, ilyenkor tanítás sincsen – mondja Hardi Titusz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója. – Egyszer, télvíz idején Szent Márton egy didergő, mezítelen koldust látott, akiben Krisztusra ismert, ezért beborította a köpenyével Jézus tanítását megvalósítva: Idegen voltam, befogadtatok, éhes voltam, ennem adtatok, szomjas voltam, innom adtatok. Mi is ezen tanítás mentén szervezzük a témaheteinket.”
Meggyőzés helyett megismerés
Volt már fókuszban a fiatalkorúak börtönhelyzete, a hajléktalanság, a vörösiszapkatasztrófa, de a szenvedélybetegség és a cigányság is. Tavaly a menekültek adták a témát. A vámosszabadi és a bicskei menekülttáborból érkeztek családok, akikkel tolmáccsal, illetve angolul beszélgettek. De jöttek szakértők és segítők is. Több mint 930 ezer forintot gyűjtött össze az iskola, amelyet a vámosszabadi menekülttábor kapott, játékokat és ruhákat vettek belőle.
Záróakkordként a gimnázium improvizációs csapata együtt zenélt a menekültekkel. Huszonéves szír fiú énekelt, de volt iráni is az alkalmi zenekarban, meg persze a bencés fiúk. „Meghívtuk Cécile Kyenge kongói menekültet, aki tanulói vízummal érkezett Rómába, ahol egy egykori pannonhalmi bencés atya karolta fel, majd orvos lett, aztán olasz miniszter, most pedig menekültügyi EU-s képviselő. S bár tavaly nem tudott eljönni, viszont most szeptemberben egy roppant megrázó előadást tartott. A felelősség kérdését taglalta, és az összefogás fontosságát” – meséli Hardi Titusz.
Az egyik végzős tanuló, Csapláros Dániel szerint azért hatásos a témahét, mert „nem a meggyőzés, hanem a megismerés a cél, és önálló döntésre sarkallnak”. Mindannak tudatában, amit tavaly ilyenkor megtanultak, és annak tapasztalatában, amit az elmúlt hónapokban a menekültkrízis kapcsán megéltek, három végzős fiú hosszasan, pró-kontra érveket felsorakoztatva beszélget.
Amiben egyetértenek: globális, komplex probléma, amely csak a nemzetek összefogásával oldható meg. Azt mondják, nem a szüleik és nem is a tanárok vagy a bencés szerzetesek véleményét képviselik, hanem a tőlük begyűjtött információkon elgondolkodnak, mérlegelik, majd saját álláspontot alakítanak ki.
Az igazgató azt tapasztalja, hogy a bencés diákok a „magyar keresztény átlag prekoncepcióit és a szülőktől kapott ideológiákat hozzák magukkal. Ezekkel kell megküzdenünk. Például a cigányság témaheténél falat éreztem a diákság és köztem, izgultam is nagyon, hogy mi lesz. Csodálatos volt megélni, hogyan fordult át a gondolkodásuk.
A következő évben a farsangikirály-választáskor egy cigány vajdát választottak meg királynak. Továbbmegyek: ha nincs a tavalyi menekültes témahetünk, nem tudtuk volna idén befogadni azt a szír családot egy éjszakára, akik Németországba akartak menni” – mondja az igazgató. Titusz atya szerint hiteles embereket kell meghívni, akik elsődleges élménnyel bírnak, és így korrekt, valós információkat tudnak átadni, amelyek által az idegen csoportok ismerőssé válnak. Hardi Titusz büszkén állítja, érződik a különbség a pannonhalmi diákok és az újonnan érkezők gondolkodásmódja között. „Rengeteget kell beszélgetni a srácokkal, hogy éljék bele magukat az adott kisebbség helyzetébe. Ellenszélben is a Szent Márton-i elvekhez kell ragaszkodni, azaz senki nem maradhat az utcán, átvitt és konkrét értelemben sem.”
Osztálypénzből adomány
Az idei hét a helyi szegények problémáit hozza közel a diákokhoz, és ahogy a korábbi években is, most is lehetőséget ad számukra a segítésre. Hagyományosan a 12. évfolyamosok szervezik a témahéthez kapcsolódó bolhapiacot és az árverést, amelyek bevételét az adott évben támogatandó közösség kapja. Idén a helyi, pannonhalmi szegényeknek gyógyszert, tűzifát, élelmiszert és ruhát vesz a helyi családsegítő a rekordösszegből: 1 millió 100 ezer forint gyűlt össze, ami az iskola vezetését is meglepte. „Nagyobb és ötletesebb volt a bolhapiac, több érdeklődő jött fel a faluból, így jóval nagyobb lett a bevétel” – összegez az igazgató, aki nem csak a rekordösszeg miatt tartja sikeresnek az idei témahetet. A fiúk ugyanis a projekt lezárása után is foglalkoztak a témával, több felajánlást is tettek: egy nagyon szegény nagymama nyolc unokájának osztálypénzből vesznek karácsonyi ajándékokat, a végzősök pedig egy használt, de jól működő hűtővel segítenek egy helyi, mélyszegénységben élő családot.
„Igen nehéz és összetett feladat megszervezni az árverést, a hangosítástól kezdve a tanárok személyes tárgyainak begyűjtéséig minden a mi feladatunk. Eszembe is jutott a nagy munka közben, hogy sajnos jövőre már nem fogok részt venni a programon. Jó érzés látni, hogy mennyire örülnek, akiknek segítünk” – mondja Berente Miklós, az egyik szervező diák.
Ilyenkor a két végzős évfolyam összefog, arra törekszenek, hogy az előző évnél nagyobb volumenű produkciót hozzanak létre.
Ottjártunkkor az egyik osztályteremben hamburgert gyártanak a diákok, a másikban olasz specialitásokkal próbálkoznak. A 8.a osztály Cippó csárdát üzemeltet ideiglenesen: a névnek megfelelően óriáscipókban mérik a babos-húsos ragut. Simi bőszen takarítja az asztalon hagyott ételromokat, rutinosan söprögeti a morzsákat és méri a házi készítésű limonádét. „A bevétel természetesen a helyi szegények kasszájába kerül” – teszi hozzá elégedetten. „Liszthiány lépett fel, ki tudtok segíteni?” – kiabálja be az ajtón egy langaléta fiú, kiderül, a nagy érdeklődésre való tekintettel, újabb adag palacsintát sütnének.
Bencés buli
„Szavannák, fekete nők, óóóóó, Afrika” – üvöltik mutáló hangú tizenéves srácok az ismert KFT-nótát. A folyosó másik végében Alvin és a Mókusokra rázzák a fejüket. Egy emelettel lejjebb pedig mai popslágerek szólnak. Az idecsöppenő vendég elsőre el sem hiszi, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban sétál. Az egyik teremben, ahol hetente kétszer filmvetítés zajlik, a nagy kivetítőn FIFA-bajnokságot játszanak a diákok. Az egymás elleni küzdelem roppant éles, ugyanis az iskolabajnok megnézheti a november 21-i El Classicót a széles vásznú moziteremben. A másik teremben pókerpartitól izzik a hangulat. De olyan is akad, aki a felső emeleten lévő hálóteremben húzza a lóbőrt, bár ez „nem tanácsos”.
A negyedikes fiúk készségesek, és olyan illedelmesek, hogy többszöri felajánlás után sem tegeznek. Határozott és érvekkel alátámasztott véleményük van a világról. Orvosnak, közgazdásznak, jogásznak készülnek, egyikük németországi egyetemre is jelentkezik.
Az igazgató, Hardi Titusz „csodabogaraknak” tartja saját magukat. „Nem hétköznapi felállás, hogy ez egy bentlakásos fiúiskola, és így egész nap együtt vagyunk. Van ebben – a nehézségeken kívül – egy óriási többletlehetőség is pedagógiailag. Nem a bigott szabálykövetésben, hanem a párbeszédben hiszünk. Nem biztos, hogy katonás rend van a fiúk hálóiban, azért, hogy a lényegre figyelhessünk, sok mindent elengedünk. Nem szólunk bele a fiúk hajviseletébe: vannak hosszú hajú diákok, sőt néha egyesek leborotválják a hajukat, s bár nem szeretem a bőrfej látványát, nem szólok rájuk. Tudjuk, hogy a kamaszkor érzékeny korszak” – magyarázza Titusz atya.
Igazi egyenlőség
Az iskola régi diákjai által megformált jelszava, hogy Pannonhalma „nem csak négy évre szól”, főleg a közösség erejének köszönhető, amely gyakran karolja fel az elesetteket.
„Két éve egy halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású fiút vettünk fel, olyan lemaradásból érkezett, hogy szinte elmondhatatlan. Az egyik osztálytársa korrepetálta matekból, ehhez át kellett ülnie abba a matekcsoportba, hogy tudja, mit kér a tanár Istitől, és így fel tudta készíteni. A fiú ma már 11.-es és semmi probléma nincs vele” – meséli az igazgató. De volt olyan diák is, akit anyagilag kellett támogatni, aztán évekkel az érettségi után elhozta az első fizetését, felajánlva egy rászoruló diáknak. Alapelv ugyanis, hogy az iskolából anyagi ok miatt senki nem eshet ki, tehát a legszegényebbeknek is van lehetősége idejárni. Mindenki a pénztárcájához mérten fizet hozzájárulást. Egy osztályban tanul, s ugyanazt kapja a halmozottan hátrányos helyzetű diák és a fővárosi, jómódú ügyvéd gyereke is. A diákok zsebpénze az osztályfőnököknél van. Vannak olyan adományozók – évente több is –, akik egy-egy rászoruló taníttatását, zsebpénzét állják. De működik olyan osztálykassza is, amelybe a szülők adhatnak pénzt, és ezt is a rászorulókra fordítják.
Mint például a már említett Istvánra, aki két éve jár a bencés gimnáziumba és Titusz atya nagy büszkesége. Valószínűleg, mert ő érkezett „legmesszebbről” Pannonhalmára.
Egy Hajdú-Bihar megyei faluban nőtt fel három testvérével, de miután tízéves korában elveszítette édesanyját, vizet hordott, kapált, nevelgette testvéreit. Azt mondja, hogy a sok nélkülözés közepette leginkább maga a gyerekkor hiányzott neki. „Ki akarok törni az előítéletekből. Tudom, ehhez sok kitartás és erő kell, de szeretnék továbbtanulni, és majd történelemtanár lenni. A családomon kívül szeretném, ha Nóri néni is büszke lenne rám” – mondja István, utalva arra, hogy L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője figyelt fel rá még a falusi általános iskolában, és az ő segítségével, valamint egy budapesti támogatónak köszönhetően járhat a pannonhalmi gimnáziumba.
„Eleinte nagyon nehéz volt, kilógtam innen, de az osztálytársaim rengeteget segítettek. Egyszer-kétszer volt, aki lecigányozott, de nem szóltam vissza és árulkodni sem mentem. Ma már teljesen elfogadnak, sok barátom van, a budapesti pártfogómnak köszönhetően ugyanolyan ruhákba járok, mint ők, és nagyjából utolértem őket a tanulásban is. Nyáron levendulát arattam, a pénzt pedig hazaadtam, jó lenne, ha a testvéreim is tanulnának.”
A pannonhalmi gimnázium normarendszeréhez egyesek nehezebben alkalmazkodnak, de a nagy többség jól veszi az akadályokat és egyetért a fő értékekkel: a tanulás és a közösség fontosságával. Ezt segíti a csaknem kilencvenféle szakkör is: a jogi esetek értelmezésétől a migrációs különóráig. A bentlakás előnye, hogy szoros, sokszor életre szóló baráti kötelékek alakulnak az osztályokon belül. Az útravaló batyuban pedig ott vannak a gimnáziumi évek alatt közösen és gyakorlatban megélt Szent Márton-i elvek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!