A pártoknak ki kell lépniük a komfortzónájukból, és el kell indulniuk a hétköznapi emberek világa felé, ha úgy tetszik, „civilisedniük” kell – legalábbis, ha sikerrel akarnak hiteles üzeneteket közvetíteni. Ezt lassanként a demokratikus ellenzék minden szereplője alapvetésként kezeli, de bénítja az egyöntetű politikusutálat. Aminek visszaszorításához egy drasztikus lépésre lenne szükség – például arra, hogy a balpártok ne egy zárt, biztonságos „elit térben” próbálják megdönteni a rendszert.
Előbb-utóbb kifelé!
Erre jut Lendvai Ildikó is, aki az MSZP volt elnökeként arra biztatja párttársait, egyik lábukkal ugyan továbbra is álljanak a parlamenti patkóban, a másikkal azonban lépjenek át a civilek térfelére, álljanak be élőláncokba, ha kell, mondjanak le mentelmi jogaikról, magyarán: érezzék az emberek, hogy a szocialista politikusok átérzik helyzetüket, velük vannak. Arra a kérdésre, hogy arra biztatja-e párttársait, „vonuljanak ki a parlamentből”, Lendvai azt válaszolta: igen, de nem most. A volt pártelnök szerint rossz időzítés lenne most odahagyni a T. Házat, hiszen egyrészt a demokratikus ellenzék pártjai kiszorulnának a médiatérből, másrészt elveszítenék a kormány érdemi kontrolljának egy részét – hiszen egy képviselő számos adatbázishoz férhet hozzá, illetve kérhet információt szó- és írásbeli kérdésben. A választásokhoz közel azonban, egy szimbolikus ügy lezárásaként érdemes lehet kivonulni az Országgyűlésből. Ez az aktus segít eloszlatni azt a képzetet, hogy egy pártpolitikusnak csak a fizetés, a benzinkártya, a biztos mandátum, no meg a megszerezhető hatalom a fontos. Önmagában ez persze nem elég, a kivonulással egy időben érdemes alternatívát is felmutatni, amit például egy – civileket is felsorakoztató árnyékkormány – személyesíthet meg.
Utálat és patthelyzet
Persze a hitelesség megszemélyesítése nem könnyű mutatvány.
„Soha nem volt ilyen rossz a politika megítélése a rendszerváltás óta, mint most, ráadásul az emberek a kormány- és ellenzéki pártokat egyöntetűen elutasítják. Ám hiába akar óriási politikai és média-erőfölényével minden problémát kitakarni a hatalom, és hiába képtelen fontos kérdéseket felépíteni az ellenzék, vannak erős ügyek, amik önálló életet élnek” – magyarázza Antal Attila. A jogász és politikai szakértő szerint egyszerűen azért, mert ezekben a kérdésekben van releváns mondanivaló. És ne tévedjünk, figyelmeztet Antal, ez azt is jelenti, hogy ezek a civilek politikaformálók, politikusok – csak épp nem az intézményesült politikai osztály részei. Ráadásul az általános politikautálat óvatoskodásra kényszeríti a civileket, egyfajta kényszerű távolságtartásra. Intézményes politikai, azaz pártkapcsolat hiányában azonban a civilek megrekednek egy köztes közéleti térben – és lassanként az átlagember is felismeri, hogy patthelyzet alakult ki: a politikautálat fojtja meg a civil kezdeményezéseket.
Azonnal karaktergyilkosság
Ugyanis a Fidesz saját privilégiumaként adja el a politikacsinálást, és jó esetben hozzá nem értő amatőröknek tünteti fel a civileket. Ám – és ez a rosszabbik forgatókönyv – a kormánypárt azonnal karaktergyilkosságot organizál. Márpedig, figyelmeztet Antal, egy ilyen támadássorozatot csak az bír ki, aki az intézményi politikában szocializálódott, vagy legalábbis akinek besegít az intézményi politika. Hiszen hogy boldogulna egy polgár azzal a gépezettel, ami például kicsinálta Gyurcsány Ferencet is? Különös tekintettel arra, mondja Antal, hogy a médiában a civilek csak akkor jutnak felülethez, ha épp akcióban vannak – napról napra csak a hivatásos politikusok tudnak sajtóérdeklődést generálni.
Ennek tudható be például, hogy megcsappant a tanárokkal egyetértők tábora: nem a támogatás veszett el, hanem az érdeklődés enyhült a mindennapi impulzusok hiányában. És így esik meg, hogy hatalmasra fújt mozgalmak viszonylag gyorsan ellaposodnak, ahogy az az Egymillióan a Sajtószabadságért Mozgalommal is történt.
A Millából egy ember élte túl, Juhász Péter, de ő is azért, mert hivatásos politikusnak állt. A probléma tehát az, hogy mivel nincs átjárás a civilek és a pártok között, nem termelődik új politikusi réteg. Hogy ez megváltozzon, ahhoz a politikai szakértő szerint egy kemény kibeszélőshow-ra van szükség ellenzék és civilek között, és a balpártoknak komoly gesztusokat kell tenniük (akár vezető politikusaikat kell hátrébb vonniuk, egyes témáikról le kell mondaniuk) annak érdekében, hogy aztán közösen találjanak egy ügyet, amit a politikai pártok és a civilek eladhatnak. Akár sikerrel is, hiszen a jelek azt mutatják, hogy amennyiben a Fidesz érdemi problémával találkozik, akkor bezárkózik, nem vállal konfliktust – és enged, ahogy ez a vasárnapi boltzár ügyében is történt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
