Szóban verhetetlenek, mítoszteremtésben, szómágiában ma senki sem jobb idehaza a Fidesznél. Arra kértük Szilágyi Anna kommunikáció kutatót, hogy egy-egy mondaton keresztül mutassa be, milyen eszközökkel hat hallgatóságára a kormány.
Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítani gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat, ahogy 2010-ben tettük... (Orbán Viktor, Hősök tere, 2013. október 23.)
Szilágyi Anna: Orbán hadi metaforával élt ebben az idézetben. Kommunikációjában ez korántsem új elem. A miniszterelnök az elmúlt tíz esztendőben is előszeretettel használt hasonló katonai metaforákat. Ebben az esetben a fideszes választók metaforikusan hadseregként vannak megjelenítve. Azaz: nem a versengő demokráciákban bevett módokon juttatják kifejezésre politikai véleményüket, hanem valamilyen ellenséges külső erővel folytatnak elszánt, történelmi horderejű küzdelmet. Orbán hadi metaforái sikeres eszközei lehetnek a mozgósításnak. Igencsak hízelgő önképpel ajándékozzák ugyanis meg közönségét: a hősiesség hamis látszatát keltik. Mindeközben Orbán retorikájában egy olyan világ is megelevenedik a hadi metaforáknak köszönhetően, amelyben merev, hierarchikus, katonás rend uralkodik, a csúcson az erős kezű vezetővel. Ez láthatóan sokaknak imponál. Gondoljunk csak arra az elhíresült jobboldali publicisztikára, amelyben Orbánt „Vezénylő Tábornok Úrnak” titulálta a szerző.
Aztán 2010-ben végre fölocsúdtunk, összefogtunk, és fölvettük a kesztyűt. Itt, Magyarországon szinte mindenki megértette, hogy másfelé kell elindulni. Új eszközökkel, új frontokon kezdtünk küzdeni. (Orbán Viktor, beszéd a Polgári Magyarország Alapítvány gáláján, 2013. december 13.)
Szilágyi Anna: Az idézet jó példa arra a kommunikációs módszerre, amelyet a Fidesz, szemben a baloldali, zöld és liberális ellenzékkel, remekül használ. Akárcsak Orbán valamennyi megszólalása, ez a szövegrészlet is jól körülhatárolható világszemléletet elevenít fel. Ennek nincs sok köze a politikához. Inkább a családi élet, a nemi szerepek, az erkölcsiség hétköznapi sémái határozzák meg. Orbán beszédei egy olyan férfi-központú világszemléletet idéznek fel, ahol a testi erőnek, a fizikai küzdelemnek központi szerep jut. Szövegei hemzsegnek az olyan hívószavaktól, szófordulatoktól, amelyek ehhez a világszemlélethez kapcsolódnak. A kommunikációs szakemberek ezeket értelmezési kereteknek nevezik. Ilyen keret például a fenti idézetben az, hogy „fölvettük a kesztyűt” – ez is a kemény, férfias helytállás eszményére játszik rá. A Fidesz kommunikációs sikerében e keretek igen fontos szerepet töltenek be. A világszemlélettel, amelyet a fideszes keretek szinte észrevétlenül felidéznek, sokan tudnak azonosulni.
Nagyon sajnáljuk, hogy a bankok oldalára állt a Kúria. (Rogán Antal, 2013. december 16.)
Szilágyi Anna: Érdemes felfigyelni a szóhasználatra. Rogán tálalásában a Kúria nem saját hatáskörében jogi döntést hozott, hanem erkölcsi, sőt, érzelmi és politikai döntést: a „bankok oldalára állt”. A fogalmazásmód azt a helyzetet idézi, amikor valaki a hétköznapokban próbál vitás felek között igazságot tenni. Rogán a személyközi viszonyok nyelvét használta a bírói testület kapcsán. Ezzel a Kúria tárgyilagosságát kérdőjelezte meg és az intézmény tekintélyét rombolta. Az idézet jó példa a sugalmazásra is. Ez szintén népszerű eljárás a politikában. „Nagyon sajnáljuk” – így kommentálta a Kúria döntését Rogán. Szavai nem pusztán sajnálkozást fejezhettek ki. Fenyegetést is sugalmazhattak, hiszen Rogán befolyásos politikus, a hatalom birtokosainak képviselője. A sugalmazott mondanivaló azonban számon kérhetetlen, minthogy nem ölt testet. „Én ilyet nem mondtam”, „ezt csak belevetítik szavaimba” – ilyen és ehhez hasonló érvekkel bármikor leszerelhetőek a kritikusok.
„...ha kell, akkor egy szigorúbb törvénymódosítással, de előzzük meg azt, hogy még egyszer ilyen felháborító eset előfordulhasson.” (Rogán Antal a Rezesová-ügy kapcsán, Facebook-videó, 2013. december 3.)
Szilágyi Anna: Nyilvánvalóan aggályos, hogy a végrehajtó hatalom egyik vezető képviselője egy folyamatban lévő perről sarkos, nyilvános véleményt fogalmaz meg. Igaz, ha politikai szempontból nézzük a dolgot, a videós szereplés bizonyára népszerűséget hozott Rogánnak. Bár megszólalása joggal sérthette sokak demokrácia-érzékenységét, talán többen voltak azok, akik semmi kivetnivalót nem találtak szavaiban. Ebben a konkrét esetben ugyanis jelentős volt a társadalmi felháborodás. Rogán ezt kommunikálta stratégiailag a videóüzenettel.
„A bukott baloldal elvenné a GYED extrát.” (Selmeczi Gabriella, 2014. január 10.)
Szilágyi Anna: A Fidesz-kommunikáció erősen központosított. Ennek egyik markáns jele, hogy ugyanazokat a hívószavakat használja mindenki a pártból. Ezeket addig-addig ismételgetik, hogy egy idő után már szinte objektív, leíró kategóriáknak tűnnek. Jó példa erre a „bukott baloldal” szlogen, amelyet a politikai riválisok kapcsán hallhatunk egy ideje rendszeresen. Vagy az „elmúltnyolcév”. Lehet, hogy az elején még felkapják az ilyen hívószavakra a fejüket az emberek, később azonban sokan egyszerűen hozzájuk szoknak, a valóság részeként tekintenek rájuk.
„Reális veszély lett a Gyurcsány-korszak visszatérése is". (Rogán Antal, 2014. január 11.)
Szilágyi Anna: A Fidesz kommunikációjában kitüntetett szerepet játszik az ellenségképzés. Orbán, versengő demokráciákban meglehetősen szokatlan módon, saját táborát a magyar nemzet egészével azonosítja retorikailag. A társadalmat pedig különféle veszedelmes, fenyegető ellenségekkel ütközteti beszédeiben. 2010 előtt a baloldali kormány, a választásokat követően egy darabig a multik, a nemzetközi cégek, az EU, és általában véve a nyugati világ testesítette meg a Fidesz retorikájában az első számú ellenséget. Most, a 2014-es választások közeledtével, e két csoport együtt, egymással mintegy cinkosan összefonódva alakítja az orbáni szövegvilágban az ellenség szerepét. Amint a fenti idézet is példázza, velük kapcsolatban gyakran előkerül az a retorikai beállítás, amelyet a szakirodalom a veszély, a fenyegetés toposzaként emleget. Ez a beállítás, amelyet egyébként a szélsőjobb is előszeretettel használ, mozgósító erejű, a veszély, a fenyegetés elhárítására ösztönzi a közönséget. Ebben az idézetben a beállítás közvetlenül jelenik meg, Rogán „reális veszélyről” beszél. Más esetekben, a korábbi GYED-extrával kapcsolatos szövegrészlet jó példa erre, a veszélyt, a fenyegetést inkább sugalmazzák.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!