Mindjárt eljön a színvallás ideje - Botka László a kormányváltókról és túlélésre spekulálókról

– Nyilatkozott az utóbbi egy hétben kormánypárti, közeli médiumnak?

– Tisztázzuk: nem kormánypárti és jobboldali médiáról beszélünk.

– Hanem?

– Tegyük világossá: nem arról van szó, mint a 1990-es vagy a 2000-es években, amikor jobb- és baloldali érzelmű médiumok birkóztak egymással, de valamennyien tartották magukat a tisztességes újságírás szabályaihoz, és a valóságból indultak ki. Egy hazugsággyárról van szó. Azok a médiumok, amiket a Fidesz, Habony Árpád, Mészáros Lőrinc és Andy Vajna, azaz Orbán Viktor strómanjai segítségével felvásárolt, elvesztették sajtójellegüket, és egy hazug hatalom szócsövei lettek. Az itt dolgozók pedig nem újságírók, hanem zsoldosok. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a propaganda- és kampánygépezet részei, illetve a szabad médiumok között. Én így teszek, és természetesen nem nyilatkoztam a hazugsággyár egyetlen szócsövének sem.

– És nem adja fel a némaságát – bárhogy is alakul a kampány?

– Nem. Ezeket a médiaalakulatokat nem érdekli a valóság, hírszerkesztőségük sincs, mindent a Habony–Rogán üzenetközpontból kapnak készen. Fékevesztetten tömjénezik a kormányt és gátlástalanul hazudnak az ellenzékről. Hamisítanak, lejáratnak és megfigyelik a családtagjainkat.

– Egy közszereplőnek ezt nem kellene jobban bírnia?

– A hazugságot, a hírhamisítást és az végtelen aljasságot egy közszereplőnek sem kell és nem is lehet tolerálnia. Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy mondtam valamit, és pont az ellenkezője jelent meg. Eddig hét sajtópert nyertem a hazugsággyárral szemben az utóbbi hetekben, és még legalább ennyi folyamatban van.

– Nem fél attól, hogyha kizárja magát a hatalom médiumaiból, akkor egyáltalán nem jut el azokhoz, akik csak az állami tévékből vagy az ingyenes lapokból tájékozódnak?

– Ez egy fővárosi legenda. Vidéken sincs olyan, hogy valakit csak a központi-ingyenes média érne el, mindenhol ott vannak a kereskedelmi televíziók, az online portálok – utóbbiak zöme szerencsére még szabad.

– És ez elég?

– Nem rossz kiindulópont. Ráadásul a Fidesz lepusztítja azokat a médiumokat, amiket elfoglal: bezuhant a TV2 nézettsége és az Origó olvasottsága, kevesebbet adnak el a megyei lapokból. Az emberek elég gyorsan átlátnak a szitán. Hát nekünk eszünk ágában sincs asszisztálni a hamisításhoz, a hazugsághoz. Ráadásul a hazugsággyár bojkottja üzent a valódi újságíróknak is: különbséget teszünk köztük és a médiazsoldosok között.

– Mindenesetre önnek személyében nem sokat ártott az ellenséges média: népszerűsége egyre nő, most 44 százalékon áll. Pártja kedveltsége viszont mintha beragadt volna. Elindul-e ön után felfelé az MSZP?

– Már el is indult. A biztos választók körében most lett 20 százalék – nagyon régóta kezdődött már kettessel a szocialisták bármilyen támogatottsági mutatója.

– Két hónapja ez a szám 19 százalék volt.
 
– Ha a tábor nem is nőtt sokkal, lényegesebben aktívabbá vált. Márpedig a politika úgy működik, hogy az ember először a saját bázis hitét, lelkesedését, reményét hozza vissza, ez megtörtént. Aztán lehet bővíteni a tábort. Ami egyébként elkezdődött. Az utóbbi két hónapban bejártam mind a 19 megyét, több mint tízezer emberrel kezet fogtam, és nagyon sokan voltak mindenhol olyanok, akik kiábrándultak az MSZP-ből, de visszatérnének – ha végigvisszük az új politikát.

– És ezek a reménybeli visszatérők hol voltak 2010-ben és 2014-ben?

– Voltak, akik a Jobbikhoz pártoltak át, akadtak Fideszre voksolók, illetve természetesen sokan távol tartották magukat a politikától, és egyáltalán nem vettek részt a választásokon. És ebben a három csoportban érdemi tartalékaink vannak.

– Összejön az ön által a kormányváltáshoz szükségesnek ítélt plusz egymillió szavazó? Hol tart a megnyerési folyamat?

– Folyamatosan nő a támogatottságunk, amióta meghirdettem az új baloldali politikát, ami az igazságosságra épül. Arról szól, hogyan lépünk fel az elviselhetetlen bérkülönbségek ellen, miképp vezetünk be bérplafont, hogyan biztosítunk teljesen ingyenes jogsegélyszolgálatot a munkavállalóknak. Egy igazságos országot akarunk, mert ma az emberek igazságtalannak érzik a munkakörülményeiket, igazságtalannak tartják az egészségügyi rendszer működését, igazságtalannak minősítik az oktatási rendszert – mert ma csak a kapcsolatrendszer és a párthűség számít.

– Megélhetési minimumot biztosítana nyugdíjasoknak és dolgozóknak egyaránt. Mit jelen ez?

– Ma Magyarországon 100 ezer nyugdíjas járandósága nem éri el az 50 ezer forintot, egymillió nyugdíjasé pedig a 100 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy 1,1 millió nyugdíjas szegénységben él – jó részük a mintegy 87 ezer forintos létminimum alatt. Ahogy 1,2 millió munkavállaló is a létminimum alatt tengődik, nem beszélve arról a 200 ezer közmunkásról, aki havi pár tízezer forintért robotol. A megélhetési minimum azt jelenti, hogy aki dolgozik vagy már ledolgozta a magáét (értsd: nyugdíjas) semmiképp nem kaphat a létminimumnál kevesebbet. Hogy ez így legyen, ahhoz egy teljesen más kormányzati filozófiára van szükség, olyanra, amelyik bevezeti a többkulcsos adórendszert, és átalakítja a családtámogatást. Mert a jelenlegi szisztéma azokat sarcolja igazán, akik a legkevesebbet keresik. Az átlag alatti bérek egyharmadát elveszi a kormány az szja-val és a társadalombiztosítási járulékkal. És a szegények a családi adókedvezményt sem vehetik igénybe – miközben a családi pótlékot évek óta nem emelte a kormány.

– A nyugdíjasoknak pedig azt ígéri, visszaadja a 13. havi nyugdíjat…

– …a 13. havi nyugdíjat a szocialista kormány vezette be, és kényszerült visszavenni a gazdasági világválság miatt. Viszont hadd emlékeztessek mindenkit: a szocialisták 2009-ben törvénybe foglalták, hogy ezt a pluszhónapot vissza kell adni, amint múlik a válság. Elmúlt, a nyugdíj visszajár.

– Így végigpörgetve a szociális javaslatokat, mintegy 600-700 milliárd forintnyi többletkiadást jelentenének a büdzsének. Kitermel ennyi pluszt a progresszív adórendszer?

– Beszéljünk konkrétumokról. A 13. havi nyugdíj visszaállítása mintegy 240 milliárdot emésztene fel: 40 milliárdot a kormány már idén odaad a nyugdíjasoknak, így valójában csak 200 milliárd forintról beszélünk. Csak két tételre hadd emlékeztessek: tavaly december végén több mint 300 milliárd forintot szórt ki fölösleges dolgokra a kabinet, illetve a látványsportokra több mint 450 milliárd forintnyi tao-pénz ment.

– Azt mondja, emelné a minimálbért. A gondolat – munkavállalói oldalról – igazságos. De ki tudják termelni az ehhez szükséges pluszpénzt az alkalmazottak 56–70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások?

– Én pont fordítva csinálnám, mint a Fidesz. A kormánypárt a kis- és középvállalatokra terhelte a minimálbér emelését, én viszont a minimálbér adómentességében gondolkodom. Szeretnék megnyugtatni mindenkit: nem a középosztály terhelése a cél, épp ellenkezőleg: a középosztály kiszélesítése a cél. Én csak olyan adórendszert tudok támogatni, amelyik mintegy bruttó 600 ezer forintig (ez kicsivel több, mint a jelenlegi bruttó átlagbér duplája) nem növeli, hanem csökkenti a terheket – a jelenlegi szinthez képest is. Az egész biztos, hogy a legmagasabb jövedelmű néhány százaléknak sokkal hatékonyabban kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. És mielőtt megkérdezi, hogy miből: ehhez az adórendszeren belül mintegy 350 milliárd forintot kell átcsoportosítani.

– Május 27-én kongresszus, ami valószínűleg miniszterelnök-jelöltté választja önt. A programja társadalmi jövőképen kívül kemény személyi feltételeket is tartalmaz.Van olyan forgatókönyv, hogy miniszterelnök-jelöltté emelik a küldöttek, de a programját nem fogadják el?

– Nem hinném. Minden visszajelzés nagyon pozitív. A politikai javaslataim arra vonatkoztak, hogy az MSZP-nek kampányüzemmódba kell kapcsolnia, hiszen javában dübörög a kampány és fel kell vennünk a tempót.

– Egyik feltétele az, hogy mind a 106 egyéni választókerület jelöltje esetében egyetértési joga legyen, magyarán ön mondja meg, ki indulhat képviselőnek.

– Én természetesen azt fogom támogatni, akin egyértelműen látszik a szavazatmaximálási képesség. Nem érdekel, hogy milyen formációhoz tartozik vagy milyen tisztséget tölt be az MSZP-ben. Fontos pozitív élményem, hogy országjáráskor többször mutattak be a helyiek olyan köztiszteletben álló személynek – például polgármesternek, tanárembernek –, aki azt mondta: eddig nem gondolkodott azon, hogy politikai szerepet vagy jelöltséget vállaljon, de ha érvényesül az általam meghirdetett politika, akkor igenis vállalni fog.

– Azt mondja, szocialista miniszterelnök-jelöltsége és vétójoga nem kizáró oka sok-sok közös jelöltnek, illetve egy közös listának sem?

– Az elejétől kezdve mondom, hogy 106 közös jelöltet és egy közös listát akarok. Csak egyesek érdekből félremagyaráznak. Zárójelben: Gyurcsány Ferenc szokta azt hirdetni, hogy nem akarok közös listát. Hogyne akarnék – ebben a választási rendszerben a közös lista jelenti a legnagyobb esélyt a kormányváltásra.

– A másik peremfeltétele mintha épp Gyurcsány Ferencről szólna – többek között. Azt forszírozza, hogy ne lehessen a listán az, akinek része volt a 2010-es vereségben. A sajtónak kapásból Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila ugrott be.

– Egy világos politikai üzenetet küldtem, nem személyzeti politikát hirdettem meg. Ez illeszkedik ahhoz a gondolathoz, miszerint az új baloldali politika hitelességéhez először is új baloldali gondolat kell. Ez kikristályosodott. Az új baloldali stílushoz pedig az új politikát megtestesítő személyek kellenek. Úgyhogy amit mondtam a régi politika megtestesítőiről, az politikai hitvallás.

– És mit gondol az új erőkről, például a Momentumról?

– Én minden demokratikus ellenzéki erőt együttműködésre hívok fel. Meggyőződésem, hogy az ellenzéki pártok minden szimpatizánsa kormányváltást akar. Vészesen közeledik a pillanat, amikor kiderül, hogy melyik párt akarja megbuktatni a rezsimet, és ki akarja kizárólag saját politikai túlélését biztosítani. A választók pontosan érzik majd, kinek van győzelmi esélye, és arra fognak szavazni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!