Egyedülálló eset történt nyár elején az ELTE doktoravatásán. Egy fiatal nő, Kende Judit szociálpszichológus nem volt hajlandó felesküdni az Alaptörvényre, ezért nem kapta meg a diplomáját, amelyet korábban a doktori tanács neki ítélt. Most a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezettel közösen azon dolgozik, hogy az egyetem ne kötelezhesse doktorait olyan eskütételre, amely lelkiismereti szabadságukkal ellenkezik. Az ügy kapcsán újra felmerülnek az Alaptörvénnyel szembeni alapvető aggályok, Judit döntése nyomán pedig új terepe nyílhat a tiltakozásnak. Kende Judittal és Szabó Máté Dániellel, a TASZ szakmai vezetőjével a precedens értékű ügy lehetséges következményeiről beszélgettünk.
– Mi a szűkebb és tágabb célja a közös fellépésnek? Gondolom, itt már nem „csak” egy doktori címről van szó.
Kende Judit: A diplomámmal kapcsolatban azt szeretném, ha az egyetem anélkül odaadná, hogy le kelljen tennem az esküt. Mindezt viszont ne méltányossági alapon tegyék, mert az csak az én helyzetemen segítene, az utánam jövő diákokén nem. Ezért az a célunk az ELTE rektorának írt levéllel, hogy megváltoztassák a doktori szabályzatot, amely az eskütételt, pontosabban az alkotmányra vonatkozó esküt a doktorrá avatás feltételéül állítja.
Szabó Máté Dániel: Nagyon fontos lenne, hogy az ELTE jogsértő gyakorlata a doktori diploma megszerzésével kapcsolatban megszűnjön – de ez csak egy az érveink közül, amellyel azt szeretnénk elérni, hogy a szabályzat opcionálissá tegye az eskütételt.
– Miben áll a jogsértés?
Sz. M. D.: A kötelező eskütétel egészen egyszerűen ellentétes a felsőoktatási törvénnyel. Ugyanis az nem teszi lehetővé egy ilyen pluszfeltétel előírását a doktori fokozat megszerzésében. Ráadásul egy már megszerzett doktori fokozatról beszélünk, amelyet Juditnak hónapokkal korábban odaítélt a megfelelő tudományos tanács, miután megállapította, hogy mindazokat a feltételeket teljesítette, amelyeket a felsőoktatási törvény és a doktori szabályzat előír. Így még azok számára is elfogadhatatlan lehet ez az eskütétel, akik egyébként az Alaptörvényt helyesnek tartják, tudnak azonosulni vele. – Judit, ön mivel nem tudott azonosulni, mely részek nem voltak összeegyeztethetőek a világnézetével – olyannyira, hogy sokéves tanulás és kutatómunka veszhet így kárba?
K. J.: Sok mindenért lehet kritizálni az Alaptörvényt és több mindent bele is írtunk a levélbe, de amiket igazán személyes ügyeknek érzek, az, hogy a családot nagyon diszkriminatívan definiálja, kizárja a nem házasságban élőket, az azonos nemű párokat, és azokat is, akiknek nincsen gyerekük, így a privilégiumok csak egyfajta családot illetnek meg. A pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek egy jelentős részét megfosztja a szavazati jogtól, és ami számomra a leginkább húsbavágó, hogy a negyedik módosítással a hajléktalanság kriminalizálását is beemelték.
– Minden magyar állampolgárra kötelező érvényű az Alaptörvény, akár tudunk vele azonosulni, akár nem. Mitől válik fontos és vállalhatatlan gesztussá a rá vonatkozó eskü?
K. J.: Az, ahogy felesküszöm valamire, legyen az épp az Alaptörvény, azzal az adott dolgot legitimálom, elismerem a létjogosultságát, egyetértek azokkal az értékekkel, amiket hordoz. Ez túlmutat azon, hogy érvényes-e rám nézve. Olyan lojalitást vár el, amit én nem tudok vállalni.
Sz. M. D.: A jogász válasza ettől nem nagyon különbözik. Itt nem a jogszabályok érvényességének kérdéséről van szó, hanem a plusz lojalitás kifejezéséről. A demokratikus hatalomgyakorlásnak egyik jellemző módja az, hogy a különböző többségek – egyszerű többség vagy akár parlamenti kétharmad – döntéseket hoznak, amelynek a kisebbségi akarat alá van vetve. De az alkotmány esetében nem ennek kellene érvényesülnie, hanem egy közös, mindenki számára elfogadható minimumot kellene szabályoznia konszenzust feltételezve. Juditnak ez az egyik legfontosabb, a rektornak írt levelében megfogalmazott kritikája az Alaptörvénnyel kapcsolatban. Hogy nem közös minimumszabályokat fogalmaz meg, hanem olyan előírásokat a „jó”, a „helyes” életre, amelyek egy alkotmány szabályozási lehetőségein szerintünk messze túlmennek. De ezzel jogi értelemben nincs most mit tenni, lehet vitatni az Alaptörvény érvényességét, de az eskü megtagadásával Judit nem ezt vitatja, hanem azt mondja ki, hogy nem lehet lojalitást kizsarolni belőle egy doktori címmel.
– Az eskü megtagadása lehetőséget teremt a kormány által lezártnak tekintett alkotmányvita újraélesztésére?
K. J.: Az Alaptörvény felülbírálatára sajnos nincs lehetőségem, de talán elérhetjük azt, hogy ennek a diszkriminatív Alaptörvénynek az elismerése ne legyen kötelező eleme annak, hogy valaki doktori fokozatot szerezzen.
Sz. M. D.: Nagyon faramuci helyzet, hogy egy társadalomtudós számára előírják, lojalitást vállaljon az Alaptörvénnyel, hiszen neki a hivatásának megfelelően pont a kritikai attitűdöt kell képviselnie a társadalmi kérdésekben, így az Alaptörvénnyel szemben is. Sokan indokoltnak gondolják, hogy az Alaptörvényre esküdjenek, én egy jogtudós esetében is megkérdőjelezhetőnek tartom. Éppen azért, mert a jogtudomány feladata a mindenkori társadalmi viszonyokhoz képest vitatni akár egy alaptörvény helyességét vagy helytelenségét.
– Sokan gondolkoznak Judithoz hasonlóan az esküvés vállalhatatlanságáról: más szöveget mondanak az avatási eseményen vagy hallgatnak a vonatkozó szövegrésznél – elegendőnek érzik így elkerülni az értékütközést. És jócskán vannak olyanok, akik aztán az esküjükkel ellentétesen cselekednek – például hajléktalanokat segítenek vagy kiállnak az LMBTQ emberek jogai mellett.
Sz. M. D.: Ez is egy legitim megoldás, de az a helyzet, hogy esküt meggyőződésnek megfelelően kell tenni, ha komolyan vesszük. És ha valaki megteheti azt, hogy erre nemet mond, és Judit ezt most megtette, akkor ez nagyon jó lépés.
K. J.: Szerintem is többféle megoldása van ennek a helyzetnek, én kivételezett helyzetben vagyok, és van szabadságom visszautasítani az esküt. A rendszer szerintem csak az ilyenfajta teljes elutasítással változhat.
Sz. M. D.: Az alkotmány kapcsán az esküszegésnek az elmúlt években nagy gyakorlata lett Magyarországon. A 2010-ben felálló parlament tagjai a Magyar Köztársaság Alkotmányára tettek esküt, amelyet aztán lecseréltek. A Magyar Köztársaság Alkotmányát kiirtották a jogrendszerből és létrehoztak egy annak nagyon nem megfelelő Alaptörvényt. Elég sok olyan ismert embert látunk, aki megszegte az esküjét. Én például együtt tettem doktori esküt egy jelenlegi alkotmánybíróval, 2011-ben ő még a Magyar Köztársaság Alkotmányának fogadott hűséget, most pedig nem azt védi, hanem Magyarország Alaptörvényét.
– Milyen érvekkel próbálják meggyőzni az ELTE-t, illetve, ha ez nem sikerül, mi lehet az alapja egy esetleges pernek?
Sz. M. D.: Három párhuzamos érvelést vázoltunk fel: az egyik – mint már említettem –, hogy a szabályzat ütközik a felsőoktatási törvényben foglaltakkal. A másik, hogy általában az eskü előírása egy indokolatlan beavatkozás a lelkiismereti szabadságba (vannak olyan vallások, amelyek kifejezetten tiltanak bármilyen esküt), a harmadik pedig, hogy konkrétan az Alaptörvényre hivatkozó eskü szövege is indokolatlan beavatkozás a lelkiismereti szabadságba. Ez a két utóbbi érv azért fontos, mert ez teszi világossá, hogy nem oldaná meg a problémát, ha beleírnák a felsőoktatási törvénybe azt, hogy esküt is kell tenni a doktori fokozatot szerzőknek.
– Miért ragaszkodhat az ELTE ehhez az avatási gyakorlathoz?
Sz. M. D.: Ez egy hagyomány, az egyetem életét pedig a hagyományok nagymértékben befolyásolják. Rengeteg olyan tradíció van azonban, ami idővel már nem elfogadható. És az az érzésem, hogy az alkotmányhoz való lojalitást kifejező eskü is azon hagyományok egyike lesz nemsokára, amit felesleges beavatkozásnak, sőt jogellenesnek fogunk tartani. Ahogy az első éjszaka joga is sokáig hagyomány volt, de már nem elfogadható. Én borzasztó sokáig jártam abba az épületbe, ahol ezeket az esküket szervezik, és soha nem hallottam olyanról, hogy valaki megtagadta volna az esküt, sem amikor a Magyar Népköztársaság Alkotmányára kellett tenni, sem amikor a Magyar Köztársaságéra. Az, hogy az Alaptörvény ilyen ellentmondásos, felszínre hozza ezeket az eseteket.
K. J.: Ahol én most tanulok Belgiumban, a nagy múltú leuveni egyetemen sokáig Istenre kellett esküdni, mivel katolikus intézményként működött. Az is egy harc eredménye volt, hogy befogadóbb szellemű legyen, és az is, hogy ne kelljen Istenre esküdni, mert sok embernek lelkiismereti problémát okozott. Most már nem kell, ahogy szekularizálódott a belga társadalom, ők is haladtak a korral. A szintén nagy múltú ELTE pedig egy olyan Alaptörvényre tetet esküt, ami nem halad a nemzetközi jogfejlődéssel, sőt kifejezetten visszalépő. Én pedig szeretnék haladni, és ha ilyen alaptörvényre kell esküdnöm, akkor inkább itt kiszállok.
"Az Alaptörvény felülbírálatára sajnos nincs lehetőségem, de talán elérhetjük azt, hogy ennek a diszkriminatív Alaptörvénynek az elismerése ne legyen kötelező eleme annak, hogy valaki doktori fokozatot szerezzen."
Kende Judit
szociálpszichológus, jelenleg a leuveni egyetem doktorandusz hallgatója. Mint mondja, szerencsés helyzetben van ezáltal, hiszen nemzetközi, így Magyarországon is érvényes doktori diplomája lesz, és nem kell attól tartani, hogy magyar doktorijának hiánya megakasztja a pályáját. Doktoriját az ELTEn az óvodáskorúak etnikai előítéleteinek kialakulásáról írta. „Arról, hogy az ovisokat mennyire befolyásolja társaik véleménye a romákkal, kínaiakkal, afrikaiakkal kapcsolatban. Ez azért fontos, mert ha a szülők nem beszélnek erről otthon, hiába jön a gyerek egy olyan családból, ahol senki nem előítéletes, rasszista, eltanulhatja kortársai viselkedését. Számomra a legerősebb élmény az volt, hogy azok a gyerekek, akikkel a magukat romaként azonosító szülei nem beszélgettek arról, hogy romák, eltanulták a csoporttársaik negatív véleményét a cigányságról. Jó hír volt viszont, hogy nem befolyásolja az egymáshoz való viszonyukat, barátkoztak egymással a származást egyébként figyelmen kívül hagyva” – mondja Judit. Belgiumban is hasonló témákat kutat. Legutóbbi cikkében azzal foglalkozik, hogy milyen belga muzulmánként felnőni, amikor a közbeszéd gyakran az európai és muzulmán értékeket ellentétben állóként mutatja be. A belga muzulmán fiatalok így maguk is sokszor is ellentétben állónak élik meg kétféle identitásukat, ám a diszkriminációtól mentes iskolákban megélhetik egyszerre a belga és muzulmán csoporthoz tartozásukat is.
Szabó Máté Dániel jogász, adatvédelmi szakértő, a TASZ szakmai igazgatója.
Jogászként végzett 2000-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Első munkahelye az Adatvédelmi Biztos Irodája volt, 2003-tól 2013-ig pedig az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatójaként dolgozott. Különböző jogi karokon éveken át tanított alkotmányjogi és alapjogi tantárgyakat. Szűkebb kutatási témája az információs önrendelkezés, valamint a nyilvánosság és a bizalmasság alkotmányjogi vetületei.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!