Mint késbe a malac - Interjú Szalma Botonddal, a KDNP volt budapesti elnökével

– Visszamenne, ha hívnák?

– Hova? A KDNP-be? Dehogy! Inkább a Normális Emberek Pártját kellene megalapítani – kapásból kétmillió tagja lenne.

– Hát, a KDNP-nek soha nem volt annyi. Ön az ország egyik legnagyobb állami vállalatát, a Mahartot irányította, majd prosperáló logisztikai-hajózási cégeket alapított. Mi csábította a kereszténydemokratákhoz?

– Mindkét nagyapám a Mahartnál szolgált, a hajózás az életem, de nem csak az a dolgunk, hogy együnk, igyunk, dolgozzunk – tennünk kell az országért is. Így barátaimmal, akik keresztények – én magam római katolikus vagyok –, eldöntöttük: csinálunk egy kereszténydemokrata sejtet Újpesten.

– Nem volt nehéz a KDNP-nek toborozni?

– Nagyon könnyű volt összeszedni a jóakaratú embereket – és komolyan mondom, az itteni KDNP-ből egy kormányt ki lehetett volna állítani. De aztán nyolc év alatt kénytelenek voltunk belátni: a politika nem a mi terepünk.

– Mitől ábrándult ki?

– Nem tolerálták, hogy másképp gondolkodunk. Már az idegesítette a pártpolitikusokat, hogy nem veszem fel az önkormányzati képviselőségemért járó pénzem.

– Zavarta őket, hogy nem függ?

– Pontosan. Nagyon fontos számomra, hogy politizáljak, de nem a politikából akarok megélni, nem a közéleti kapcsolataimat akarom felhasználni, hogy három forinttal többet keressek. Maga hányszor szokott vacsorázni?

– Egyszer, általában.

– Én se tudok kétszer. Mert egy gyomrom van. És egyszerre nem tudok két autót hajtani, és nincs ötven pár cipőm, mert nem vagyok százlábú. Lehet, hogy ehhez meg kell érni, lehet, hogy el kell érni egy életszínvonalat ahhoz, hogy az ember azt mondja: ha kijövök a béremből, nem akarok folyton többet. Igaz, pályakezdőként se loptam el a hatos csavart. Így szerintem az önkormányzati testületek, bizottságok, céges igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok ne kifizetőhelyeként működjenek. Elképesztő pénzeket kapnak a pártkatonák a semmiért. Amikor bizottságokban valaki vitatkozni próbált velem, mindig azt figyeltem, hogy az előtte levő papírok füle meg van-e törve vagy nincs. Azaz lapozott-ebenne vagy sem. Hát, szinte senki nem olvasott bele az anyagba.

– A pártsemmittevés zavarta annyira, hogy elhatározta: elindul függetlenként a Fidesz jelöltje ellen?

– Ilyen egytollú indiánnak éreztem magam. Engem nem érdekelt, ha valaki fideszes, MSZP-s, LMP-s: mindenki mondja el, amit gondol, aztán tegyünk együtt valami jót a kerületért vagy az országért.

– Mintha a pártja még önmagával is kevésbé törekedne a konszenzusra: évekig háborúzott önnel a KDNP vezérkara.

– Elindultam a budapesti elnöki posztért, de a párt nagyjai a KDNP ifjú titánját, Rétvári Bencét akarták. Aki nyugodtan kampányolhatott volna a „fiatal vagyok, sose dolgoztam, de karriert akarok” szlogennel is. Én nyertem, majdnem kétharmaddal. Pedig előtte elmondtam Semjén Zsolt elnöknek is, hogy Rétvári veszíteni fog, mert az emberek mást akarnak. Valószínűleg hitt nekem, mert maga helyett rutinosan Harrach Pétert küldte akkor a budapesti választmány ülésére.

– És a jelek szerint utána is maradt a távolságtartás: például fegyelmit akartak indítani ön ellen, mert a Schmitt Pál volt államfő doktori dolgozata kapcsán bocsánatkérésre és lemondásra szólította fel azokat, akik el akarták kenni a plágiumügyet. Ráadásul mindezt az ATV-ben tette.

– Azzal piszkáltak, hogy miért mentem el Kálmán Olgához. Egyrészt azért, mert az övé a legnézettebb politikai műsor, és a politikusnak az a dolga, hogy válaszoljon. Különben miért ül benn a parlamentben sok százezerért? Másrészt Kálmán Olga nem azért hívott meg, mert szeret, hanem mert én voltam az, aki megharapta a kutyát. De ezt nem nekem kellett volna megtennem: Semjén Zsoltnak és a KDNP-frakciónak kellett volna elhatárolódni a köztársasági elnöktől, mert ha valaki az ország első embere, akkor ne lopja a doktoriját. Aztán a tévészereplés után rengetegen hívtak, hogy igazam van, de mi lesz így a KDNPvel. Hát mi lenne, gyerekek? Lesz színünk, szagunk, becsületünk! – mondtam.

– De nem lett. Gyakorlatilag képtelenség meghúzni a vonalat, hogy meddig tart a Fidesz, és hol kezdődik a KDNP. Például a kettős tagság…

– ...na ez az, mindenki döntse el, melyik csapatban játszik. Az nem megy, hogy délelőtt fradista vagyok, délután utés.

– Szóval a kettős tagságról azt mondják, arra jó, hogy a Fidesz egyrészt életben tarthassa a pártot, másrészt biztosítsa a jelenlegi vezetés többségét.

– Egyedül akkor volt értelme a kettős tagságnak, amikor a '97-es pártszakadás után a Fidesz tartotta életben a KDNP-t. Utána nem volt semmi teteje. Na, egy dologra mégis jó volt a kettős tagság: a párton belüli viszonyok alakítására. Miután budapesti elnök lettem, Semjén biztatott, hogy induljak el alelnöknek is. Eggyel több jelölt volt, mint ahány alelnöki poszt, és hirtelen megjelent – szervezetten, csoportosan – az összes kettős tag fideszes, és szavazott. Mégpedig úgy, hogy mindenki lehet alelnök, csak a Szalma Botond nem. Azt viszont alaposan megnehezítette a kettős tagság, hogy bárki elmagyarázza az embereknek, mi is az a KDNP.

– Mégis, mi az a Kereszténydemokrata Néppárt?

– Most? Tisztelet a kivételnek, de se nem keresztény, se nem demokrata, se nem néppárt. Egy oldalága a Fidesznek. Nem tudom pontosabban definiálni, mert nincs. Nem csoda, hogy olykor maguk a KDNP-sek sincsenek tisztában a pártjukkal. Engem például rossz pártból zártak ki.

– Ezt hogy érti?

– Ülök a saját fegyelmi tárgyalásomon, kézhez kapom az ítéletet, amiben az szerepel: kizártak a Kereszténydemokrata Pártból. Nekem kellett szólni Rubovszky György pártügyésznek, hogy én a Kereszténydemokrata Néppárt tagja vagyok.

– És azt tudja a párt, hogy ki a főnök? Egy fideszes mondás szerint Semjén Zsolt díszfigura, és a Harrach Péter, Latorcai János (országgyűlési alelnök) és Rétvári Bence hármas gyakorolja a hatalmat.

– Ebben nem vagyok teljesen biztos, néha együtt vannak, néha nem. 2010-ben például Rétvári szeretett volna frakcióvezető lenni, már a sajtót is riasztotta, aztán valahogy az utolsó pillanatban megfúrták a tervét, és Harrach lett.

– Mégis, mi tartja a helyén a KDNP országos vezetőségét, ha ön, az ellenlábasuk majdnem kétharmaddal húzta be a budapesti elnökséget már sok évvel ezelőtt?

– Az emberek nem olyan tökösek, mint gondolnánk. Tudomásul kell venni, és el kell fogadni, hogy nagyon erős a megélhetési félelem. Pedig ennek nem kellene így lennie, a KDNP nyugodtan lehetne saját jogán egy 8-10 százalékos párt. Az országban él 8 millió megkeresztelt ember, tíz százalékuk templomba is jár, meggyőződésem, hogy őket meg lehetne nyerni a kereszténydemokráciának. Ha látják, hogy jó és erős a pártunk. De nem látják: például egy csomó tisztességes jobboldali ember szavaz a Jobbikra is, mert mérges a Fidesz–KDNP-re.

– Igazából melyikre?

– Ma a KDNP-t nem tekintik önálló pártnak. És még így is sikerült hülyét csinálnia magából, amikor beleszaladt a vasárnapi boltzárba, mint késbe a malac.

– És ha nem is önálló erő, de a pártszövetségen belül mi a KDNP hozzáadott értéke: az egyházi kapcsolatok, belső erőviszonyok fenntartásához hasznos?

– Ma nem tudnám megmondani.

– Régen mi volt?

– Egy fontos néppárti alkotóelem. Hisz mégiscsak Szent István országa vagyunk, a rendszerváltás után több mint 10 százalékon állt a KDNP. Onnan sikerült idáig leküzdenie magát.

– És a két párt szövetségét szabályozó szerződés sem árulja el, miért fontos a KDNP a Fidesznek, és milyen formában működnek együtt?

– Ez a szerződés olyan, mint Columbo felesége. Mindenki beszél róla, de senki se látta, pedig többször kértem budapesti elnökként. Hiszen állítólag a KDNP a Fidesz bajtársa. Kíváncsi voltam erre a bajtársi viszonyra, mert a bajtársamat viszem a hátamon, de nem vagyok a csicskája senkinek.

– Nem fogalmaz túl óvatosan.

– Baj is volt néha belőle, például, amikor a Fidesz újpesti frakcióvezetőjét csicskáztam le. De hát mit mondjak neki, ha egy csicska? Nem hívhatom szép szőke hercegnek. Beküldtem az újpesti vagyonkezelőhöz egy két nyelven beszélő közgazdászt felügyelőbizottsági tagként. Talált ezt-azt, feltett egy-két kérdést, én is feltettem egy-két kérdést az önkormányzat gazdasági bizottságában, erre testületi ülésen föláll a Fidesz frakcióvezetője, letesz egy papírt a polgármester elé, erre a következő napirend Szalma Botond visszahívása a gazdasági bizottságból. Állítólag Fidesz–KDNP koalíció volt. Kérdezem is: emberek, mindenki megbolondult itt? Majd odafordultam a fideszes frakcióvezetőhöz: Erdélyben mindenkinek van egy ragadványneve, a magáé csicska lenne. Na, ez is baj volt.

– Talán a pártközi szerződés szerint járt el a frakcióvezető. És mit mondott a KDNP vezérkara, miért rejtegeti a dokumentumot?

– Nem volt indoklás. De az biztos, hogy ma bármit nézek, olvasok, nem érzem sehol a volt pártomat. A pártélethez párt kell, de mi összementünk, mint a Samu kimosott gatyája. A KDNP némelyik vezetője olyan, mint a férfimellbimbó, teljesen felesleges. Kéne már egy rendes jobboldali párt.

– A Fidesz nem az?

– Nem.

– Mi lenne a program?

– Vissza a gyökerekhez, és a tízparancsolat. A kőtáblákon ott van minden.

 

Szalma Botond
közlekedés-üzemmérnöki és tengerészsegédkapitányi oklevelet szerzett. A Mahartnál tanuló matrózként kezdte, tiszti rangig vitte. Később, 1991 és 2001 között a Mahart vezérigazgatója. A Plimsoll Kft. ügyvezetője és tulajdonosa. A Hajóbérlők és Hajózási Ügynökök Szakmai Szervezetei Világszövetségének (FONASBA) első alelnöke. A KDNP újpesti, majd budapesti szervezetének elnöke. 2014-ben kizárták a pártból, miután az önkormányzati választáson független jelöltként indult a Fidesz emberével szemben. Miután kizárták, gyakorlatilag az egész újpesti szervezet kilépett a KDNP-ből.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!