Nagy-Britanniában 4,2 millió, s ezen belül Londonban legalább félmillió kamera segítette az olimpia nyugalmát, a sportolók és a nézők biztonságát. Külföldön a bűnmegelőzés és a bűnüldözés hatékony eszköze, nálunk a rendőrség nem is nagyon foglalkozik a köztéri kamerarendszerekkel, bár az utóbbi időben a kameráknak köszönhetően javultak a felderítési adatok. A napokban villámgyorsan elkapta az olasz rendőrség azt a férfit, aki vasrúddal támadt egy sebességmérő kamerára, de ezt rögzítette egy másik – térfigyelő – kamera. Budapesten egy erősen ittas fiatalember békében elkötötte a dunai vízirendészet motorcsónakját, pedig kamerarendszer védte. Magyarországon egymillióra tehető a kamerák száma, ezek fele ad használható minőségű képet, de azokat is gyakran az autósok kreatív büntetésére, a gördeszkázó gyerekek megfigyelésére használják. Technikai lemaradásunk 20 éves – mondja a főleg választási szakértőként ismert dr. Tóth Zoltán, akinek néhány éve tevékeny szerepe volt a Közterületi-Térfelügyeleti Tanácsadó Testület életre hívásában a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutatóintézetének keretein belül. De vajon nem sérti-e mindez szabadságjogainkat? Hiszen akkor is lát, ha nem akarjuk. Segítség vagy veszély?
– Hogyan is állunk ezekkel a kamerákkal? Mit lát a mi vaksi „Nagy Testvérünk”?
– Körülbelül 300 városban működnek szabályos, hálózatba épített kamerarendszerek. Mintegy ezer községben a falu be- és kijáratánál, a főtéren és akár másutt is vannak kamerák. Ezen kívül nagyon fellendült a közintézmények védelme: a nyolcezer iskola, a szociális, egészségügyi és más intézmények, a bíróságok, ügyészségek, zömét kívülről – és sokat belülről is – kamerákon át figyelik. Az állami kamerák 90 százaléka az önkormányzatoké, a többi a nemzetbiztonságé és más állami szerveké, például a rendőrség a saját épületeit kívülről így figyeli. Ma az önkormányzati és állami szervek döntő része a közterület felől kamerákkal védett. De az üzleti és a magánszféra sokkal fejlettebb; nincs Magyarországon olyan nagy készpénzforgalmú benzinkút, bank, posta, bevásárlóközpont, üzlet, nagy értékű magáningatlan, amelyet ne védenének így. Ha mindet összeadjuk, akkor akár az egymilliót is eléri a hazai térfigyelő kamerák száma.
– Ez nem tűnik kevésnek.
– Valaki mozgásának folyamatos követése vagy egy bűncselekmény dokumentálása nem csak a kamerák számától függ, hanem elsősorban attól, hogy a kamerákat hálózatba szervezzék, és a számítógépes szerverről online módon kövessék a rögzített képeket. A bejáratot, a kerítést vagy egy közterületrészletet mutató egyedül álló kamerák bűnözés elleni védelmi értéke jóval kisebb.
– És milyen képet ad ez az egymilliónyi kamera?
– Használható minőségű képet körülbelül a fele. A régebbi kamerákkal, akár egy hajdani Pajtás fényképezőgéppel, egy szűkebb tartományban lehetett rögzíteni „valamit”, ezen kívül csak homályt. Ám a legújabbak tudják azt, amit a ’80-as évek amerikai filmjeiből ismerünk: az űrből is látni, mennyit mutat az utcán ácsorgó főhős karórája. Roppantul megnőtt a közelítési – zoomolási – képességük, a felbontásuk.
– A jobbak nyilván drágábbak.
– Mégis futotta rá az önkormányzatoknak. Biztosan alkalmasak a személyazonosításra azok, amelyek a város főterét, a polgármesteri hivatalt és a szökőkutat mutatják, hogy láthassák, melyik gyerek gördeszkázik a márványon. És azok is, amelyeket az útkereszteződésekbe telepítettek a rendszám felismerésére és a tilosba hajtó vezetők arcának rögzítésére. Költségvetési játszma volt, hogy az önkormányzatok feladatává tették: telepítsenek és üzemeltessenek kamerákat és építsék ki az ehhez szükséges számítástechnikai rendszert – a rendőrségnek. Merthogy az használja, így tulajdonképpen burkolt költségvetési támogatást kapott és kap.
– Mégis, mibe kerül a működtetés?
– Ma 50-100 kamera számít elegendőnek egy szűkebb városközpont hatékony videomegfigyeléséhez, és a rendszerből pont a pár ezer forintos kamera a legolcsóbb. De meg kell oldani az áramellátását, ha nem internetes, akkor ki kell építeni a vezetékes kapcsolatot vagy beépíteni memóriát. Egy 50 végpontos kamerás rögzítő rendszer központtal, memóriával jó 20 millió forint. A szoftveres rendszerek ma már ott tartanak, hogy ha a kameraképen nem történik semmi, akkor a rendszer elrejti a háttérbe, ha viszont bármi megmozdul, a kép azonnal megjelenik. Így lehet, hogy egy ember csak 6-10 képernyőn ugyanennyi kamera képét figyeli, de a háttérben még másik száz kamera képe „él”, s automatikusan megjelenik, ha van rá ok. Például, ha egy csomagot arrébb tesznek, ha egy ember belép a megfigyelt körzetbe, akkor ezt a szoftver érzékeli, sőt, képes szöveggel is megjeleníteni, hogy milyen veszély van, mit kell tenni. Például, ha az adott kameraképhez az a beállítás, hogy ott tilos nyílt lángot használni és valaki meggyújt egy gyufát, akkor a figyelő előtt azonnal megjelenik erről a kép, és az üzenet: „nyílt láng használata, értesítsd a tűzoltókat!”
– Bűnüldözési szempontból mire képesek a hazai közterületi rendszerek?
– A bűncselekmények bő 70 százalékára teljesen használhatatlanok, egyrészt mert azokat nem köz-, hanem magánterületen, zárt helyiségben követik el, ahol nincs kamera. A működő kamerákon pedig csak a nagyobb mozgással járó cselekmények látszanak. Ha valaki egy helyben áll és mozog a szája, nem lehet tudni, hogy épp bűncselekményt követ-e el, mondjuk, drogdílerként tárgyalva, míg a mellette sétáló lányok jól látszanak, s ezt szeretik is nézni, akik figyelnek. A mozgással járó bűncselekmények általában vagyon, és egészen kivételesen: élet elleniek. A banki betörésekről vannak felvételek, az utcai rablásokról alig, s az összes hasznosult közterületi képet átnézve talán néhány tucat lehet, amelyen durva verekedés, testi épség, tán élet elleni cselekmény látszik. Ez sem véletlen: ahol kamerák vannak, onnan az efféle látható tettek elkövetői eltűnnek.
– Alkalmas-e a rendszer a villámgyors beavatkozásra?
– Igen. A rendőrség szívesen eteti is vele a közvéleményt. Ha súlyos bűncselekmény történik vagy nagy ritkán épp sikerül kifogni egy nagyobb „halat”, akkor mutatja, hogyan követték az illetőt a kamerák. De ez évente egyszer-kétszer fordul elő és a többi 364 napon nincs semmiféle online üldözés. Viszont van sokféle közlekedési szabálysértés, száguldás, tilosba hajtás. Persze másra is alkalmas, ami inkább visszaélésnek számít, mint a kukkolás és a békés adófizető polgárok kreatív szívatása helyszíni bírsággal. Az egyik pesti kerületben rendszeresen megtörtént, hogy a kamerákon azt figyelték: rááll-e az autó a parkolási sáv határára, s a vezető még el sem ért az utca végére, mikor a közterület-felügyelők már a kerékbilincset szerelték.
– A 2005-ös londoni metrómerénylet után a kameraképek követése segített elfogni a gyanúsítottakat.
– A tízmilliós Londonban félmillió kamera van, és úgy vannak hálózatba állítva, hogy a kameraképek átfedik egymást, így online követhető bárkinek a mozgása. A magyar kamerarendszer döntő része ezt még nem tudja, és nincsenek felkészült szakemberek sem, akik képesek lennének a kamerarendszerrel a bűnelkövetők forró nyomos online követésre. Ahogyan nincsenek a járőröknél a mozgásra kevéssé érzékeny és a központba az intézkedésről jó minőségű online közvetítést adó mikrokamerák sem. Úgy 20 évvel lehetünk elmaradva. Azt tudjuk ma, amit Londonban 20 éve tudtak.
– Ők ma már azt is tudják, hogy a kamera mellé szerelt hangszórón át figyelmeztessék a bűncselekményre készülőt: látjuk, mire készülsz…
– Na, itt sem tartunk még. A magyar közterületi rendszer nemhogy hangos figyelmeztetésre nem alkalmas, de még a fordítottjára sem, amit több önkormányzat szeretett volna, hogy legalább zajszintmérésre alkalmassá tegyék.
– Mi az oka, hogy a sajtóban, a médiában látható kameraképek oly életlenek?
– A lemaradásunk. A kamerák zömmel 5-6 évesek vagy még öregebbek. És nincs elég pénz, ha vesznek újat, az is régi típus, mert az már olcsóbb. A szoftver még csak a kezelő utasítására reagálva képes követni a mozgást vagy nagyítani képet. A korszerű szoftver a legdrágább ma, ami tud elemezni, feldolgozni. Ha például piros autót keresnek, akkor a program az elmúlt hét kameraképeit pillanatok alatt átfutja, és kiválasztja azt a két percet, amikor három piros autót lehetett látni, azt is közli, hogy hol. Ehelyett ma a magyar rendőr odaül a képernyő elé, és hosszas munkával átnézi a kamerák többnapi felvételét. A lemaradásunk ugyan nagy, de 20 évnél hamarabb is behozható. Ez nem is annyira műszaki, mint társadalmi kérdés: lesz-e rá pénz, lesz-e hozzá elég képzett szakember és lesz-e rá társadalmi szándék? És ha lesz szándék, akkor milyen? Ugyanis ha a kamerarendszerek egy diktatórikus állam kezébe kerülnek, egy olyan rendőrséghez, amely nem tiszteli a jogállamot, a törvényt, akkor a diktatúra kőkemény eszközeivé válhatnak. Egy demokratikus, jogállami társdalomban viszont a célhoz kötöttség elve szerint csak arra használhatják a kamerákat, hogy a bűnözőket üldözzék és a bajba jutott embereknek nyújtsanak gyors segítséget.
Amikor 2002. május 9-én a móri bakrablás tettesei végeztek a biztonsági őrrel, egyikőjük rákiáltott a másikra: „kamera, ajtó!” Nagy László útközben ismertette Weiszdorn Róbert feladatait. A biztonsági kamerát kellett lefújnia és így hatástalanítani.
A térfigyelő kamerák képeit elemezték, amikor Budapesten eltűnt Ophélie Bretnacher, akinek holttestét a Dunában találták meg. Követték a mozgását, megállapították, hogy a Portside szórakozóhelyről a Roosevelt térig egészen biztosan eljutott, s mivel a képeken látszott, hogy a francia diáklány nem viselt kesztyűt, a nyomszakértők átnézték az egész Lánchidat.
Bándy Kata rendőrségi pszichológus meggyilkolásának nyomozását is azzal kezdték, hogy a családtagok, barátok, ismerősök meghallgatása közben végignézték a térfigyelő kamerák képeit.
A honlapján tette közzé a rendőrség a térfigyelő kamera felvételét tavaly áprilisban, amellyel igazolta: azután tört ki a „szebbjövős” masírozásba torkolló verekedés Gyöngyöspatán, hogy egy ittas petőfibányai férfi könnyített magán a Bem utcánál, ezt pedig az ott lakó romák szóvá tették, mire a férfi kiprovokálta az összecsapást a romákkal.
-
„A kép- és hangfelvételek készítéséről mindenképp tájékoztatni kell azokat, akikről a felvétel készül. Ez a Társaság a Szabadságjogokért álláspontja a BKV és a MÁV járműveinek bekamerázásával, és általában a térfigyelő kamerák elhelyezésével kapcsolatban” – mondja dr. Baltay Levente ügyvéd, a szervezet ügyvivője. Nyilvánosnak kell lennie az információnak, hogy ki készíti, tárolja, esetleg használja fel az így nyert információt és milyen célra. Ugyanis a felvételek készítése szabadságjogokat korlátoz: a szabad mozgás és a személyes adat feletti rendelkezés jogát. S az állampolgá roknak tudniuk kell, hogy miért rögzítenek adatokat például a mozgásukról. A kamerák elhelyezői, a rendszer működtetői az mondják, hogy az ok a bűnözés visszaszorítása, megelőzése, és bűnüldözés elősegítése. Ám arra nincs adat, arról nincs előzetes hatástanulmány, hogy milyen eredmények várhatók a kamerarendszer felállításától. Nem tudni, hogy mekkora a vélelmezhető haszna egy ilyen korlátozásnak. A TASZ ügyvivője elmondta, a szervezet több pert is indított, hogy hozzájusson az ilyen személyes adatot kezelők nevéhez, s ahhoz, hogy mennyibe kerül a kamerarendszer telepítése, fenntartása, működtetése. Ezek nélkül nem is lehet állást foglalni, hogy a bűnözés ellen ez a módszer hatékony-e, elfogadható-e, többet ér-e, mint a közterület jobb megvilágítása vagy a fokozott rendőri jelenlét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
