A légi járatokon utazó ebolás betegek híre visszavetheti a repülőtársaságok forgalmát, s a szektor részvényeinek árfolyamán már érződik is az aggodalom. Ugyanakkor ezen a héten a tőzsdék még nem a világjárvány rettenetes víziója és az Afrikából érkező utasok hőmérsékletét mérő reptéri berendezések telepítése miatt vergődtek mélyrepülésben. Annál is kevésbé, mert a gyógyszergyárak még profitálnak is az Ebola-pánikból.
Befektetői szemmel sokkal aggasztóbb, hogy október végén végleg leszáll az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed „pénzszóró helikoptere”, amely a hét szűk esztendőben ezermilliárd dollárokkal árasztotta el a piacokat. Mostanáig az egymást követő válsághullámok láttán, mindig csak addig pánikolt a piac, amíg a szereplők ki nem számolták, hogy „ezt is meg tudjuk venni”. És meg is vették, mertválságkezelés címén szinte korlátlanul áramlottak az adódollárok. Nos, az amerikai jegybankárok a gazdasági kilábolásraés az Egyesült Államok egekig emelkedő államadósságára tekintettel elzárják a pénzcsapot. Az Európai Központi Bank pedig egyelőre csak ígérgeti, hogy a következő években hasonló nagybevásárlásokkal éleszti fel a kontinens gazdaságát.
A hongkongi tüntetések az elmúlt hetekbenelterelték a figyelmet arról, hogy Kínának a városállamocska politikai berendezkedésénél sokkal nagyobb gondja a növekedés lassulása. A „világgazdaság motorja” egyre hajlamosabb a lefulladásra, amit legalább két okból komolyan kell vennünk. Az egyik, hogy az Európában meghatározó, s a magyar vállalatok termelésének javát felszívó német ipari gépezet is akadozni kezdett, miután legfontosabb piaca Kína. A másik nyilvánvaló hatása az ázsiai megtorpanásnak az olajár esése. Amire még külön ráerősít az olcsó amerikai palaolaj termelésének felfutása. Ennek akár örülhetünk is, ha tankolni akarunk, de azt is észre kell venni, hogy már a mostani, 90 dollár körüli olajár is olyanglobális jövedelmi átrendeződésekkel jár,amelyek könnyen visszaüthetnek.
A többiekhez képest drágán termelő„olajországok” egy részének – köztük Oroszországnak is – az eddig kényelmes többletet mutató költségvetése jelentős hiánnyal fog küszködni, ha szinten maradvagy tovább csökken az olaj ára. Kínálja magát a párhuzam a nyolcvanas évekkel, amikor az olajár több mint 50 százalékos esése néhány év alatt szétzilálta a Szovjetuniót.
Most is választaniuk kell majd némely olajexportőröknek, hogy fegyverkeznek vagy élelmeznek. A kettő együtt már nem fog menni. Elemzők szerint a putyini Oroszország „keménykedése”, így az ukrajnai válság is abból táplálkozik, hogy Moszkva már a korábbi magas olajár mellett sem tudja pénzelni a szövetségeseit.
Az olajbevételek apadásával még kiszámíthatatlanabbáválhat az orosz „birodalmi” politika.
Nos, amikor befektetők mindezeket a kockázatokat árazzák, nem csoda, ha kitör a pánik, s újra népszerűek lesznek az olyan hagyományos menekülő eszközök, mint a svájci frank vagy a tömbarany.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
