Mire jó a magyar sereg?

Mintegy 465 ezer ember, rengeteg harckocsi és páncélozott jármű meg egy csomó bombázó- és vadászrepülőgép – ennyit tud az Egyesült Államok Nemzeti Gárdája.

Ez – a katonai kiképzésben részesült tartalékosokból álló – „formáció” ihlette meg Simicskó Istvánt, az új honvédelmi minisztert még 2001-ben. Az akkor még „mezei” képviselő egy Nemzetőrség felállítását szorgalmazta, méghozzá sikerrel. Országgyűlési határozat utasította a kormányt, hogy gründoljon egy ilyen milíciát. A hivatalos indoklás szerint azért, mert ugyan a haderőreform kicsivé és professzionálissá zsugorítja a sereget, de a honvédelemnek továbbra is össznemzeti ügynek kell maradnia – ennek első lépése, hogy minden fiatal férfi olyan katonai kiképzésben részesül, ami alkalmassá teszi szűkebb pátriája, családja, vagyona megvédésére. A 2002-es választás után a Medgyessy-kormány eltekintett a Nemzetőrségtől, ám forrásaink szerint a hadügyi tárca – immár Simicskó vezetésével – újra felmelegíti az ötletet.

És ezen a ponton érdemes megnézni, mire is jó az amerikai „előkép”. A Nemzeti Gárda ugyanis egyszerre lát el katonai, katasztrófa- és rendvédelmi feladatokat: bevethető, ha külső ellenség tör az országra, ha tornádó miatt kell kármenteni, ha a határon eldurvul a helyzet a bevándorlókkal/menekültekkel (ők ez esetben általában Mexikóból érkeznek), és bizony hadra fogható akkor is, ha civil zavargásokat kell megfékezni.

És bizony épp itt a momentum: a határra zúduló menekült tömeg egyértelműen körberajzolta a honvédség és a rendőrség válsághelyzetbeli elégtelenségét. Mindenesetre ezen csak az csodálkozik, aki nem a magyar valóságban él.

Ami a határra vezényelt honvédséget illeti: létszáma hivatalosan megközelítőleg 25 ezer fő, ebből azonban majdnem 6 ezer a honvédelmi tárca (háttérintézményeivel együtt) és a vezérkar létszáma, míg a Honvéd Kórház intézményei mintegy 3700 fős állománnyal dolgoznak. Így nem csoda, hogy a székesfehérvári Összhaderőnemi Parancsnokság hozzávetőleg 15 ezer ember felett diszponál. Azaz a „sereg” 40 százaléka ab ovo nem hadra fogható, ám a maradék sem ütőképes erő.

Hogy vészhelyzetben hány ember teljesítené „előírásszerűen” a kötelességét, arról szórnak a vélemények: a legpesszimistábbak 3 ezer, a legoptimistábbak 5 ezer tisztes harcértékű katonáról beszélnek. Nem véletlenül: hivatásosnak lenni az utóbbi években nem volt egy perspektíva, a belföldi szolgálattal kis híján 90–120 ezer forintot vihettek haza a legénységi állomány tagjai, juttatásokkal együtt. (A nettó 155 ezer forintos átlagbért pedig csak a katonai életpályamodell júliusi bevezetése után közelíti a sereg: most 120–180 ezer forintra hízott a járandóság.)

Így leginkább a piacról kihulló szakmunkások mentek a kényszerpályának tekintett sereghez, ami ezzel az emberanyaggal nem sokra képes – így esett, hogy augusztusban még kerítésépítő brigádból sem sikerült eleget kiállítani. Persze nemcsak az „élőerő” minősége hibádzott, hanem a felszerelésé is: ősrégi cölöpverő gépek, az építők mellé kivezényelt több tízéves szanitéckocsik, öregecske szállítóautók garantálták, hogy nem sikerül a miniszterelnök által kijelölt időpontban átadni a határzárat.

Ennek tudható be, hogy az új honvédelmi miniszter gyakorlatilag számolatlanul önti a katonákat a határra: közel 3800-at, illetve a Honvédkórházból 200 egészségügyi szakembert. Az ide csoportosított használható katonákat pedig a „Határozott Fellépés” nevű hadgyakorlat keretében képzi át, ugyanis semmi rendvédelmi rutinjuk nincs. Ez nem is kifogásolható: amíg a parlament el nem fogadta a rendkívüli válsághelyzetről szóló jogszabály-módosítást, addig a hadsereg semminemű belföldi konfliktusban nem volt bevethető. Így jelen állás szerint a rendőrség rendelkezik az oszlatás tudományával, de ez akut válsághelyzetekben kevésnek bizonyulhat.

Ekkor az 1200 fős TEK-et lehet bevetni, miként azt meg is tették szerdán a szerb–magyar határszakaszon. A TEK egységei hivatalosan egy óra alatt vannak a helyszínen, kisebb erőkkel, ha valami miatt az egész állománynak kellene egy helyszínre kivonulnia, az fél napot venne igénybe. Ám az elfogásra, objektumelfoglalásra stb. szakosodott TEK érdemi katonai vészhelyzetben szintén nem állná meg a helyét, már csak azért sem, mert nincs kellő fegyveres ereje: mindössze pár páncélozott csapatszállítót tud felvonultatni.

Ennél – papíron – pedig még a honvédség is jobban áll, noha a helyzete így is csapnivaló – ahogy az élőerőnek, úgy felszerelésnek is híján van. A légierő 33 gépéből 12 harci (vadászrepülő) akad, csakhogy a Gripenek nincsenek túl jó állapotban, két baleset is volt a közelmúltban, így a honvédség csak „kifeszülve” tudja ellátni a NATO-kötelezettségét, ami szerint a balti légteret védi ősszel (és persze a magyar eget egyfolytában).

Harci helikopterrel egyelőre egyetleneggyel sem büszkélkedhet Magyarország, hivatalosan zajlik a beszerzésük, ám a 2016-os költségvetésben nehéz olyan tételre bukkanni, amelyik ezt az akvizíciót fedezné. Harckocsikban (polgári nevén: tank) sem dúskál a sereg, mintegy 32 szerepel lajstromban, ám nagy eséllyel ennek csak a felekétharmada tudna szükség esetén rögvest csatába gördülni, a többit inkább egyfajta szervizautóként, azaz alkatrészként használják. De legalább páncélozott járműből akad elegendő, több mint 1100 gurul, igaz, ebben a csapatszállítók és a „jobb teherautók” is benne vannak. Ami a tűzerőt illeti, önjáró löveggel nem büszkélkedhet nagyon a hadsereg, inkább vontatott „ágyúi” vannak, csaknem 300, és pár tucat réges-régi rakéta-sorozatvetője. (Utóbbiak pontcélok eltrafálására nem alkalmasak, arra jó, hogy egy konvoj – mintegy 18 jármű – együttesen tüzeljen, és így mintegy 50 focipályányi területen tud mindent elpusztítani.)

Abban nagyjából mindenki egyetért, nem az a baj, hogy a hadsereg 30-40 éves eszközöket használ, hanem az, hogy azok is meglehetősen ramaty állapotban vannak. Így – felvetve, de meg nem engedve a gondolatot, szigorúan teoretikus jelleggel – a környező országok ellen nem lenne sok esélyünk: a 225 tankkal és a 44 repülővel bíró, háborúedzett hadsereggel rendelkező Szerbia simán eljutna Budapestig, de a 875 tankkal és 16 repülővel rendelkező Románia is nagy falat lenne. Persze nem a méret a lényeg, hiszen az 56 modern tankkal és 15 repülővel felfegyverzett osztrák hadseregnek például egyik fél sem jelentene problémát. Éppen ezért érvelhet sikerrel az új hadvezetés azzal, hogy ha érdemi baj van, akkor úgyis a NATO-haderőre van utalva Magyarország, így a hadsereg költséges fejlesztésére kár lenne költeni.

A belföldi „pacifikációt” és a menekültkérdést azonban sokkal költséghatékonyabban kezelheti egy 2-3 hónapos kiképzésben részesülő tartalékos sereg, ami évente egy-két hetet gyakorlatozik, illetve tömegesen lehet jelen belföldi katasztrófahelyzeteknél is. Ahogyan azt Simicskó István korábban elképzelte…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!