Mire megy a zsebes a terroristával szemben? Interjú Laborc Sándorral

- Robbantások az 1998-as választások előtt; terrorfenyegetés a 2006-os kampánygyűlés előtt; szögbomba a kvótareferendum előtt – véletlenek sorozata, vagy okkal gondolhatják a polgárok, hogy a politikától nem idegen az erőszak, ha a tét kellően nagy?

– Elborzaszt, hogy a Teréz körúti robbanás után széles körben terjedtek azok a képtelen elméletek, amelyek szerint ezt a kormány csinálta. Egyszerűen nem tudom elfogadni.

– Azt, hogy az emberek ilyen gondolatokra vetemedhetnek?

– Azt, hogy olyan bizalmi válság alakult ki, hogy a kényszerképzetekbe már belefér egy politikai okokból megtervezett „kormányzati merénylet” is. Ebben az a szörnyű, hogy így a „veszélyelhárítókban” sem bíznak az emberek: sem a rendőrségben, sem a szolgálatokban. Emlékezzünk vissza Körmendre, ahol a politika már migránstámadást kiáltott, és kellett egy kemény megyei főkapitány, aki kimondta, hogy nem az.

– Kevés az ilyen szókimondó egyenruhás. Sőt, a közvélekedés szerint a különböző szolgálatok és a rendőri szervek a hatalom megrendelésére dolgoznak. Mi a szolgálatok és a politika viszonya?

– Normális jogállamban a szolgálatoknak nem kell a vélt, illetve valós politikai elvárásoknak megfelelni – mert nincsenek.

– Hogy maradhat objektív a nemzetbiztonság, amikor egy pártpolitikus miniszter felügyeli?

– Most legalább három miniszter felügyeli a különböző szolgálatokat, igaz, soha nem volt ennyi titkosszolgálat sem Magyarországon.

– És ez miért baj?

– Mert hiányzik az egységes szemlélet, így a szolgálatok együttműködése egymással és a rendőrséggel finoman fogalmazva is sok kívánnivalót hagy maga után.

– Nyilván nem egy diktatúra politikai rendőrségét sírja vissza, hanem a centralizált irányítást. De hát gyakorlatilag a külföldi hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal kivételével minden szolgálat a Belügyminisztérium alá van rendelve – a TEK, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzeti Védelmi Szolgálat egyaránt. Akkor miért hibádzik az egységes irányítás?

– Ha a TEK, az NBSZ, az AH, az NVSZ és a Tibek-Szebek képtelenek együttműködni egy olyan erős vezető alatt, mint Pintér Sándor miniszter, akkor rendszerhibáról van szó. És ne feledkezzünk meg az összeolvasztott katonai titkosszolgálatról Simicskó István vezénylete alatt.

– Szakmai vagy politikai rendszerhibáról beszél? Utóbbi alatt azt értem, hogy más erős emberek is belenyúlhatnak kívülről a rendszerbe – például a TEK-et Orbán Viktor alakulatának szokták „becézni”.

– Nem tudom, hogy titkosszolgálatként mit végez a TEK. De a világon nincs arra máshol példa, hogy egy „kommandós egységre” bíznak ilyesmit – ám a jelek szerint a Hajdu János vezette terrorelhárítás különleges helyzetben van, ahogy Kövér László házelnök parlamenti, illetve Áder János államfő „palotaőrsége”, Matolcsy György bankőrsége, illetve Lázár János Információs Hivatala is. Az össze nem hangolható érdekkörök és szakmai megközelítések adják ki az egyik rendszerhibát. A terrorlehárítás ugyanis mindig a titkosszolgálati szakemberek „felségterülete” volt, most viszont kommandósok, bűnügyes, életvédelmi nyomozók és zsebesek viszik.

– Zsebesek?

– Zsebtolvajokra szakosodott rendőrök. Szóval olyanok is nem kevesen dolgoznak a terrorelhárításnál, akiknek nincs speciális titkosszolgálati képzettségük, végzettségük, tapasztalatuk, de továbbmegyek, az elhárításnál is külön szakértelmet, képességeket igényelt a terrorelhárító tevékenység. Ez a másik rendszerhiba. A harmadik pedig az, hogy a Gyurcsány-kormány 2006-ban megszüntette a határőrséget – és ezt a rossz döntést hat év alatt sem korrigálta a jelenlegi kabinet. Pedig a határőrség és a határon túl nyúló felderítési tevékenység hiánya nagyon megnehezíti a menekülthelyzet kezelését, az esetleges terrorveszély elhárítását. Három hónap „kiképzéssel” sem határőrökké, sem felderítőkké nem válnak az önkéntes jelentkezők. Az egy másik szakma, ami elég távol áll a rendőrségi vagy katonai szolgálattól.

– A TEK azt mondja, élőerővel garantálja a biztonságot.

– Nos, az, hogy gépfegyverekkel, illetve páncélozott szállító-harcjárművekkel az utcára vonul, nem terrorelhárítás, legfeljebb csak elrettentési kísérlet. Mindenképp szükség van egy nagyon komoly titkosszolgálati felderítő tevékenységre.

– Muszáj ezt saját erőből megoldani, nem lehet az EU-s, NATO-s szolgálatok adatait felhasználni?

– Nekem úgy tűnik, nincs érdemi együttműködés a külföldi titkosszolgálatokkal, és nem csak a NATO vagy az unió szervezeteire gondolok. Korábban rendkívül jó kapcsolataink voltak a balkáni, illetve a török szervezetekkel. Úgy tűnik, ez az információbázis már nincs meg. És a belső jelzőrendszer sem működik. Ékesen bizonyítja ezt, hogy a francia hatóságok jogsegély keretében voltak kénytelenek információkat kérni a magyar szolgálatoktól a brüsszeli és párizsi robbantókról. Mert ez az eljárás már a folyamat vége – a külföldi hatóságok felgöngyölítették az ügyet, és a magyar vonatkozású információkat ellenőriztették a magyar szervekkel. Akik képtelenek voltak előzőleg bármilyen információt szerezni a terroristákról, amikor azok az országban tartózkodtak. A jelenlegi szolgálatok állapotát súlyosbítja tehát, hogy úgy tűnik, nem működik a bűnügyi hírszerzés – többek között nincsenek olyan társadalmi kapcsolatok, amelyek „szólnának” szükség esetén.

– Milyen kapcsolatokra gondol?

– A világ minden rendőrségét segítik taxisok, örömlányok, pénzváltók, telefontársaságok, szállodai dolgozók, mobiltelefon árusítók, pincérek és azok az állampolgárok, akik észreveszik a lakókörnyezetükben tapasztalt változásokat. Közülük valakinél biztos beakadhattak volna például az említett brüsszeli robbantók.

– Modellezzük, hol lehetett volna lefülelni őket. Ott nyüzsög a határon több tízezer ember…

– …még nem tartunk itt. kezdjük úgy, hogy – legalábbis a 2009-es tapasztalatok alapján – a török szolgálatok jelzik az EU-nak és a NATO-nak, hogy jönnek a menekültek. Ha a törökök nem, a görögök is feltehetően hasonlóan jártak el. Ez a protokoll. Egy sor olyan nemzetközi együttműködési fórum, számítógépes adatbázis, munkacsoport, vezetői bi- és multilaterális találkozó van, ahol ezekről beszélni kell, vagy beszélni szoktak. De ha valami miatt nem, akkor ott vannak a magyar diplomaták, és persze a magyar hírszerzés, ahonnan csak keletkeznie kellett információnak arra vonatkozóan, hogy tízezer számra vándorolnak a menekültek Nyugat-Európa felé. Képzeljünk el egy tölcsért, ami Törökország felől nyílik, és a csőre a magyar határnál van. Ahol kezdetben úgy 150, később, a kerítés megépítése után plusz 350, azaz összesen 500 kilométert kellett volna lefogni. Ehhez a műszaki védelem mellett legalább háromezer ember szükséges – Papp Károly országos rendőrfőkapitány és Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó eredetileg határőrként szolgált, nekik pontosan tudniuk kellett, hogy hány ember kell és milyen biztonsági intézkedésekre van szükség. Időben ki kellett volna építeni a hotspotokat és a beléptető folyosókat, ahol technikailag rögzíteni lehet, hogy kik jönnek át. Magyarul: mindenkiről fel lehetett volna venni legalább biometrikus adatokat, továbbá az egyéb, kevésbé hiteles, általuk szolgáltatott adatokat.

– És hogy lett volna ideje infrastruktúrát  építeni a kormánynak, hiszen viszonylag gyorsan ért ide a menekülthullám?

– Már 2009-ben jeleztük, a következő tíz év talán egyik legnagyobb problémája, hogy a Közel-Keleten menekültek tömege fog akkumulálódni, és ezek egy része biztosan nem marad a menekült táborokban. Ráadásul a menekültek amúgy is az embercsempészek és a fegyverkereskedők Németországig nyúló útvonalát követték – és mivel a polgári titkosszolgálatoknak dolguk van a szervezett bűnözéssel, ezt az útvonalat már jóval korábban fel kellett térképezniük, és ki kellett volna építeni egy jelzőrendszert. Ha ez nem történt meg, akkor merülnek fel ilyen problémák.

– Ha a prevenció el is maradt, lett volna mód arra, hogy a szolgálatok sok tízezer menekült közül terroristagyanús elemeket szűrjenek ki?

– Ebben a kérdésben a politika „felülírta” a szakmát: a határzár telepítéséig az állam több százezer embert engedett „átfolyni” nyugatra mindenféle regisztráció nélkül – annak érdekében, hogy ne ide lehessen visszaküldeni őket. Sőt a szállítóeszközöket is a magyar hatóságok biztosították, ami, ha már így döntöttek, megint alkalom lehetett volna az ellenőrzésre. De ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az átutazáshoz számos logisztikai eszközre volt szüksége a menekülteknek, így a szolgálatok sok-sok értékelhető adathoz juthattak volna.

– Például?

– Azt olvasom, a brüsszeli merénylők vásároltak magyar SIM-kártyát. Ha ez az információ befut a szolgálatokhoz, a telefon segítségével bárki simán követhető. Vagy a tudósításokból láthattuk, hogy a migránsok többségénél mobiltelefon van, melyet kapcsolattartásra, tájékozódásra, információcserére használtak. Vélhetően most, a jogsegélynél is ezek segítettek rekonstruálni az eseményeket. Mi gátolta meg a hatóságokat abban, hogy előre gondolkodjanak?

– De hogy lehet több ezer SIM-kártya-vásárló közül kiszúrni a „gonoszat”?

– A SIM-kártyának van egy száma, így pontosan visszakövethető, melyik kártya kommunikál és kinek adta el a kereskedő. A jelenlegi szabályozás szerint SIM-kártya csak személyazonosító okmány felmutatásával vásárolható. Továbbá nem hiszem, hogy nagy tételben vásároltak volna a menekültek magyarországi SIM-kártyákat. Ha pedig a szolgálatok arra kérik a szolgáltatókat, hogy szóljanak, amennyiben egy frissen aktivált kártya sokat „beszél” Törökországgal vagy az arab térséggel, akkor a telefontársaságok készséggel megadnák ezeket az információkat. Ráadásul más jelet is észrevehetnek a szolgálatok: nekem legalábbis úgy tűnik, hogy a merénylők használhatták a Hawalát, a muzulmán világban használt átutalási rendszert.

– De ez a szisztéma gyakorlatilag pénzmozgás nélkül működik (lásd keretes írásunkat), így szinte semmilyen nyomot nem hagy.

– Egy jól működő titkosszolgálat tudja, kik azok a pénzváltók, akiknél ezt igénybe lehet venni, és így értékelhető nyomhoz lehet jutni. Tudom, hogy a távozásomkor mit hagytam ott. Ha a rendszer mégsem működik, akkor az – mondom még egyszer – azt jelzi, hogy baj van. Vagy azt, hogy nem vonták be a szolgálatokat. És akkor visszakanyarodunk a kompetenciahiányhoz. Mert nem ugyanaz kommandós akciókat, személy- és objektumvédelmet végrehajtani, mint szír vagy pastu nyelven beszervezni egy érdemi informátort.

– Ez persze azt is jelenti, hogyha a Teréz körúti robbanás valóban terrorista merénylet lett volna, akkor nem lenne túl sok esély a felderítésére. Mindenesetre a kormány furán kezelte az ügyet. Ön szerint volt olyan mozzanata a detonáció utóéletének, ami azt mutatta: a hivatalos szervek merényletként értékelik az eseményt?

– Lenne egy egyszerű kérdésem. Én nem találtam nyomát annak, hogy a TEK a korábbi látványos egyenruhákban kivonult volna a helyszínre. Ön?

– Én sem.

– Pedig emlékezzünk vissza: miután megtörtént a brüsszeli merénylet, a fél országot szemmel láthatóan, nagy csinnadrattával „lezárta” a TEK és a rendőrség, géppisztolyos embereket rendeltek ki az utcákra. Ha nincs ott a TEK, akkor ez számomra üzenet. Annál is inkább, mert a TEK-nek van egy csomó olyan szolgáltatása (például robbanószerkezetek azonosítása, hatástalanítása stb.) ami szükséges egy terrortámadás esetén. És az is jelzésértékű, hogy a detonáció után csak órákkal később, a helyszín „összekaszabolása” után érkeznek ki azok a „fehérruhások”, akik DNS-t tudnak rögzíteni.

– Magyarul úgy véli: tudták, hogy nem terrorcselekményről van szó.

– Úgy vélem. Az persze jogos kérdés, hogy ha tudják, hogy nem terrorcselekmény, ezt miért csak napokkal az esemény után közli a miniszterelnök. Mindenesetre óriási szerencse, hogy nem vagyunk a terroristák célországa.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!