1. Az érettségire vonatkozó módosításokat halasszák el!
A tiltakozók ezzel a követeléssel azt akarják elérni, hogy az érettségi feltételei ne módosuljanak a felkészülési időszak alatt. Azaz a gyerekeket ne állítsa a kormány az utolsó pillanatban váratlan és éppen ezért gyakorta teljesíthetetlen vagy idegborzoló követelmények elé. A legutóbbi ilyen eset a kéttannyelvű gimnáziumokat érintette: a minisztérium két héttel az érettségi jelentkezési határidő előtt módosította a szabályokat, úgy, hogy azzal számos gyerek több éves munkáját lehetetlenítette el. A kormány rendszeresen figyelmen kívül hagyja azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az ilyen és ehhez hasonló változtatásokat felmenő rendszerben kell bevezetni.
2. A középfokú szakképzési rendszerben a kormány által tervezett minden változtatást azonnal függesszenek fel! Biztosítsák mindenkinek a lehetőséget a középfokú végzettség megszerzésére!
Az Orbán-kormány az iparkamara fennhatósága alá helyezte a teljes szakképzési rendszert, amely azóta saját birodalmaként kezeli annak intézményi hálózatát és az ott tanuló diákokat. A Parragh László vezetette kamara szakított azzal a korábbi – Európa-szerte elismert – gyakorlattal, amely a szaktudás megszerzése mellett az általános ismeretek minél szélesebb körű megalapozását is követendőnek tartotta. Az úgynevezett közismereti órák számát a kormány drasztikusan csökkentette már 2011-től, ami szakemberek szerint azzal a következményekkel jár, hogy a fiatalok képtelenek lesznek alkalmazkodni az elkerülhetetlen munkaerő-piaci változásokhoz.
Ezzel egyidejűleg az intézményrendszer sorsa is bizonytalanná vált, mivel a hálózatot kiszedték az oktatás tárca alól, és a nemzetgazdasági minisztériumhoz sorolták. Az intézmények azóta is bizonytalanságban működnek, évről évre meg kell küzdeniük a késve kijövő és teljesen értelmetlen szakmaszerkezeti döntés következményeivel, amelynek legfőbb vesztesei a diákok.
3. Csökkenteni kell a tanulói terheket!
Minden gyakorló szülő tudja, hogy milyen súlyos teherrel kell reggelente útba indítani gyermeküket – legyen hat- vagy tizennyolc éves. A 10-15 kilós táska tartalma nemcsak fizikailag megterhelő, hanem szellemileg is: a rengeteg tananyag következménye a telezsúfolt Nemzeti Alaptantervnek, amely tele van olyan lexikális tartalmakkal is, amelyek elsajátítása egyáltalán nem szükséges a munkaerő- piaci boldoguláshoz. A tiltakozók azt követelik, hogy a sikeres oktatási rendszerekhez hasonlóan Magyarországon is inkább az alapkészségek fejlesztésére koncentráljon az oktatási rendszer, illetve a tanulás megtanítására, hiszen a folyamatos munkahelyi alkalmazkodáshoz elengedhetetlen az alapkészségek magabiztos alkalmazása. Ráadásul a fontos dolgok elsajátítására fordítható időt folyamatosan csökkentik olyan szimbolikus tárgyakkal, mint a mindennapos testnevelés – akár tornaterem nélkül is – és az erkölcstan/hittan.
4. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek méltányos és eredményes ellátásáért azonnali, kármentő intézkedések szükségesek!
Rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az Orbán-féle oktatási rendszerben azok a gyerekek, akiknek tanulási, beilleszkedési zavarai vannak, sajátos nevelésű igényűek. 2010 óta ugyanis a kormány lényegében leépítette – a korábban sem zökkenőmentesen működő, de mégiscsak létező – iskolai pszichológus-, szociálismunkás-hálózatot. Ezt követően apránként számolta fel a pedagógiai intézeteket, amelyek a szakmai támogatást, tanácsadást adták a tanároknak. Ezeken a szolgáltatásokon keresztül kaphatott módszertani segítséget az egyes pedagógus például a beilleszkedési zavarokkal küzdő kisgyermek integrált oktatásához. A kormány ezt a szolgáltatást betolta az Oktatási Hivatalba (OH), a szaktanácsadókat hivatalnokká silányította. Az OH mamuthivatallá vált: a szakszolgálat egy a számtalan sok feladat közül. Totális nonszensz alakult ki: az állami iskolák pedagógusai csak az állam által adott szakmai tanácsokhoz juthatnak hozzá egy olyan hivataltól, amelyik ellenőrzi és minősíti őket. Ki a vesztese mindennek? A szülő és a gyerek.
5. A kormányzat tegyen azonnali intézkedéseket a roma tanulók növekvő szegregációjának visszaszorítása, a diszkrimináció minden formájának hatékony tilalma érdekében!
Annak ellenére, hogy az EU soros elnökeként az Orbán-kormány színvonalas roma stratégiát alkotott, hamar kiderült, hogy ezen a téren is a szokásos kormányzati kettős beszéddel állunk szemben: mást mondanak idehaza és mást külföldön, más van a papíron és más a valóságban. A kormány semmit nem tett a szegregáció felszámolásáért. Éppen ellenkezőleg: intézkedéseivel tovább rontotta az amúgy is drámai helyzetet. A KLIK elvileg azt a célt hivatott szolgálni, hogy csökkentese az iskolák – és ezzel a gyermekek közötti – különbséget, de a gyakorlatban még arra sem volt képes, hogy megrendszabályozza azokat az iskoláit, amelyeket bírósági döntés marasztalt el a törvénysértő elkülönítés miatt. Arra is volt példa, hogy szegregáció miatt bezárt iskolát indítottak újra és az onnan máshová beiratkozni kívánó cigány gyerekeket nem engedték másik iskolába felvenni. Az elmúlt években kezdett általánossá válni, hogy a szegregáló iskolát egyházi fenntartásba veszik, amit ma már legálisan tehetnek meg, hiszen kúriai döntés mondja ki, hogy a szabad vallásgyakorlás joga előrébb való, mint a származási elkülönítés tilalma. A tanári ellenállás egyik legpozitívabb fejleménye, hogy a roma gyerekek integrációja bekerült a követelések közé, így elmondható, hogy ez a kérdés nemcsak az Európai Uniót érdekli, amely várhatóan kötelezettségszegési eljárást indít emiatt Magyarország ellen.
6. Követeljük a tankönyvválasztás tényleges szabadságát!
A kormány a tankönyvpiac államosításával próbálja átnevelni a gyerekeket, hogy megfeleljenek a Nemzeti Együttműködési Rendszer ideájának. Első lépésként felszámolta a tankönyvterjesztési piacot, monopolhelyzetbe hozva az addig a legrosszabb mutatókkal rendelkező KELLO-t, odaültetve a 2010-es esztergomi önkormányzati bukás után munka nélkül maradt kádereit. Azóta is folyamatos gondok vannak a tankönyvterjesztéssel. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy Orbán Viktor uniformizálja a tankönyveket, ma már minden tanárnak és diáknak ugyanazt a tudást és ugyanúgy kell közvetíteni. Az államosítás rontott a tankönyvek minőségén, amelyek hűen tükrözik az Orbán-kormány történelemszemléletének vadhajtásait. Az állam által fejlesztett tankönyveket három hónap alatt készítették el. Azért volt ennyire szűkös határidő, mert uniós pénzekből fejlesztették a tankönyveket, amelyek így hemzsegnek a hibáktól. Több százezer gyereken kísérletezik újfent a kormány. Ha a tanárok visszakapnák a tankönyvválasztás szabadságát, akkor újra azokból a kiadványokból taníthatnának, amelyeket már korábban jónak tartottak.
7. A pedagógus-életpályához kapcsolódó minősítés és a pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét azonnal fel kell függeszteni, a folyamatban levő eljárások befejezésének kivételével!
Az egyik legnagyobb feszültségforrás az iskolákban a 2013-ban bevezetett tanári életpályamodell, amely minden gyakorló pedagógust az 1. kategóriába sorolt, innen a minősítési eljáráson való részvétellel lehet továbblépni. Az intézkedés rövid távon elsősorban bérfeszültségeket szült, az idősebb, sok pluszfeladatot vállaló tanároknak sok esetben fizetéscsökkenést jelentett, de a fiatalok helyzetén valóban javított. Az előrelépéshez szükséges portfólió kitöltése sokakat hatalmas kihívás elé állított, elsősorban az enélkül is jellemző leterheltség és a követelmények átláthatatlansága miatt. A legutóbbi Köznevelési Kerekasztalról kiszivárgott információk alapján a kormány is érzi, hogy ez lehet az egyik pont, amiből engedve talán maga mellé állíthatja a tanárok egy részét.
8. Azonnali hatállyal teremtsék meg a nyugdíjas pedagógusok továbbfoglalkoztatásának jogszabályi kereteit! Szüntessék meg a létszámstopot!
„Számomra teljesen vállalhatatlan volt, ahogy a nyugdíjasokkal bántak. (…) Olyan kollégákat hoztak megalázó helyzetbe, akik az életüket áldozták a tanításra és a gyerekekre, mégis nekik kellett kérvényezni, hogy tovább dolgozhassanak. (…) Ilyet nem lehet csinálni emberekkel, pláne nem olyanokkal, akik hosszú évtizedek óta kiválóan végzik a munkájukat, és rajonganak értük a gyerekek” – indokolta lapunknak Somogyi László, a Berzsenyi Dániel Gimnázium korábbi igazgatója külföldre távozásának okát tavaly nyáron. Az iskolákban rengeteg kellemetlenséget okoz, hogy egy 2012-es kormányhatározat értelmében a nyugdíjkorhatárt elért tanárokat kizárólag külön engedély esetén lehet tovább foglalkoztatni, a helyeiket pedig nem lehet betölteni. Sokan a nagy tudású és tekintélyű tanárok közül úgy döntöttek, nem fognak „könyörögni”, hogy tovább dolgozhassanak, ezért inkább visszavonultak a tanítástól. A legutóbbi kormány közeli kerekasztalon, úgy tűnt, most ebben az ügyben is a korábbinál engedékenyebbnek tűnik a minisztérium.
9. A pedagógusok kötelező óraszámát 22 órában kell rögzíteni, el kell törölni az ezen felüli kötött munkaidőt!
Az életpályamodell bevezetése előtt a pedagógusok heti kötelező óraszáma 22 volt, ez emelkedett meg legfeljebb 26 órára. Egy háttérbeszélgetésen ugyan Palkovics László államtitkár azt mondta, hogy a KLIK-es iskolákban a tanárok átlagosan 24 órát tanítanak, sok helyről azt hallani, hogy a pedagógusok a maximális óraszámot kénytelenek megtartani. Mint arra egy igazgató korábban felhívta a figyelmünket, heti plusz négy óra egy heti kétszer tanított tárgy esetében két osztályt, akár több mint 60 gyereket jelent – ennyivel több diákkal kell szívvel- lélekkel és a legjobb tudásuk szerint foglalkozni egy ilyen, külső szemmel minimálisnak tűnő munkateher-emelés következtében. Tovább rontja a túlterhelt pedagógusok helyzetét, hogy heti 32 órát kötelesek bent tartózkodni az iskolában, még akkor is, ha ott nincs elég működő számítógép és megfelelő hely, hogy készülhessenek az óráikra, dolgozatot javíthassanak és a munkájuk szempontjából hasznosan töltsék az idejüket.
10. Követeljük az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását!
Nem kell szakértőnek lenni annak a belátásához, hogy az iskolák problémáinak jelentős részét a pénzhiány okozza. Elég csak a héten vírusszerűen terjedő képet megnézni a tarnazsadányi iskola mellékhelyiségéről, vagy a KLIK folyamatosan növekvő adósságállományára, kifizetetlen közüzemi számlákra, beszállítókra, úszósulikra gondolni. Emellett minden pedagógusszervezet egyetért abban is, hogy elengedhetetlen lenne a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő kollégák bérének azonnali jelentős emelése, az ő fizetésükhöz ugyanis jó ideje nem nyúltak hozzá a kormányok. A civilek szerint ahhoz, hogy a közoktatási intézmények dologi kiadásainak, fenntartásának, a szükséges státusok betöltésének feltételeit megoldja a kormány, 90 milliárd forintos azonnali átcsoportosításra lenne szükség. Hosszabb távon az lenne a cél, hogy az oktatásra fordított költségek érjék el a mindenkori GDP 6 százalékát. Összehasonlításképpen: az állam tavaly a GDP 3,9 százalékát költötte erre a célra, ebben benne van minden az óvodától a felsőoktatásig.
11. Elvárjuk az oktatással kapcsolatos őszinte és nyilvános kommunikációt!
A köznevelési törvény 2011-es elfogadása gyakorlatilag mindenféle szakmai egyeztetés nélkül zajlott le. A szakértők akkoriban főleg a médián keresztül igyekeztek megfogalmazni aggályaikat, de a pedagógusok és a szülők egyáltalán nem láthatták előre, hogy milyen gyakorlati változásokat hoz majd a törvény. Most a felháborodás hatására az oktatási kormányzat többet ad legalább a látszatra: a Köznevelési Kerekasztalon a „sajátjaival” egyeztet, miután azok a szervezetek is kiléptek, amelyeket egyébként meghívtak a „másik oldalról”. De még így sem zökkenőmentes az együttműködés, a héten több résztvevő is cáfolta Palkovics László államtitkárt, aki azt mondta: a kerekasztal úgy foglalt állást, hogy az állami intézményfenntartóra szükség van. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete úgy tájékoztatta a Népszabadságot, hogy amíg a képviselőjük jelen volt, biztosan nem született ilyen határozat. A minisztériumtól való függetlenséggel aligha vádolható Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szintén megerősítette: formális szavazás vagy döntés ilyesmiről nem volt.
12. Új alapokra helyezett, az elért eredményekre építő közoktatási rendszer kidolgozását kell azonnal elkezdeni!
„Már tegnap késő lett volna” – nyilatkozta lapunknak egy tanár, amikor arról kérdeztük, mikor kellett volna elkezdeni az oktatás átalakítását annak érdekében, hogy a ma az iskolákban tanuló gyerekek olyan 21. századi tudást kapjanak, amellyel boldogulhatnak a jövő ma még kiszámíthatatlan munkaerőpiacán. Egyre több szakértő beszél arról is, hogy digitális tanulás-módszertani eszközöket kellene beépíteni az oktatásba, a magyar diákok digitális szövegértésben a nemzetközi átlag alatt teljesítenek. Ahhoz, hogy az oktatási rendszert új alapokra lehessen helyezni, biztosan nem lesz elég a tanulói terhek kis mértékű csökkenése és a tantervek óvatos átgyúrása. A diákok már most arra panaszkodnak, olyan anyag bebiflázására vannak kényszerítve, amit az interneten néhány másodperc alatt bárki elér, miközben a tudás élményszerű elmélyítésére nem marad idejük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
