Mitől lesz itt több gyerek?

A szombaton tárgyalt népesedési programmal a középosztály gyermekvállalási kedvét lendítené fel a kabinet. A jelenlegi 64 ezer forintos anyasági segély helyett 228 ezer forintot folyósítanának az első gyermek születésekor. Amennyiben valaki az egyetemi tanulmányai alatt vállal gyermeket, akkor a minimálbér után, ha az egyetem elvégzése után szül, akkor a diplomás minimálbér összegét figyelembe véve kaphat gyedet, azaz 40-50 ezer forinttal magasabb összegre számíthat a család. Rugalmas lenne a gyed, azaz kiszámolnák, hogy egy gyermek után mekkora összeg járna egy kismamának, majd a szülő nyilatkozhatna arról, hogy a pénzt hány év alatt szeretné felvenni. Arról már született döntés, hogy aki ma gyedről vagy gyesről visszatérő kismamát foglalkoztat, az 2 évig mentesül a 27 százalékos úgynevezett „szociális hozzájárulási adó” alól, és további egy évig 50 százalékot kell fizetnie 100 ezer forintos fizetésig. Most a kedvezményezett kétéves időszakot emelnék tovább.

A javaslatcsomag szerint másfél-kétszeresére nőne a szociálpolitikai támogatás, vagyis a szocpol összege. A jelenlegi 800 ezer forint helyett 1,6 millió forintról indulna, és – a gyermekek számától és a lakástól függően – elérhetné az 5,6-5,8 millió forintot is. A javaslatcsomag része a családi adózás kiterjesztése a járulékok egy részére, ami 100 ezer forintos nettó fizetés esetén 7 ezer forintos emelkedést jelentene.

Az egyelőre még csak „lebegtetett”, elvileg a demográfusok bevonásával, javaslataikkal készült csomag az elképzelések szerint a munkavállalást és a biztonságot teremtené meg a gyermekvállaláshoz. Valójában tényleg ez lehetne az alapja annak, hogy kikecmeregjünk a demográfiai gödörből, nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanis ott magas a termékenység, ahol magas a nők foglalkoztatottsági rátája is. Mindez pedig nem a karrierépítéssel függ össze, hanem azzal, hogy a bizonytalan munkaerő-piaci helyzetben a család fenntartása szempontjából fontos, hogy mindkét szülőnek legyen munkahelye. És a kérdés égető. A többszörös kísérletek úgy tűnik eddig legfeljebb látszatmegoldást hoztak. Magyarország Törökország mellett a legalacsonyabb kisgyermekes anyák foglalkoztatási rátájával bír az OECD országok közül. A 15 évnél fiatalabb gyermeket nevelő anyák körében, ha egy gyermeket nevelnek a foglalkoztatottság még 60 százalék, két gyermek esetén az anyukák fele, míg a 3 vagy több gyermekesek esetében már csupán minden ötödik anyuka tud elhelyezkedni. Jóllehet: a gyesen, gyeden lévő nőknek 49 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni.

Vajon miért? Hiszen korlátozott a munka és magánélet összhangjának megteremtését támogató, diszkriminációtól mentes munkahelyek száma, a gyermekfelügyeleti férőhelyek száma, a gyermekgondozási ellátások rendszere drága és kontraproduktív, a gyes, gyed melletti munkavégzés korlátozása, a most tovább bővülő családi adózás pedig csökkenti a nők munkavállalási motivációját, növeli a háztartáson belüli kereseti egyenlőtlenséget, az egyedülállók, alacsony keresetűek csekély mértékben tudják érvényesíteni. A Tárki friss vizsgálata szerint az egyetemeket végzettek 92 százaléka szülés után vissza tud térni a munkaerőpiacra, míg az alacsony végzettségűeknek csak a töredéke.

A nők foglalkoztatását segítő JÓLÉT Alapítvány vezetője szerint a szemlélet ma csak látszólag nőtámogató. Keveházi Katalin saját tapasztalataik mellett az országos jelenségeket sorolja. „A diszkrimináció a toborzástól az elbocsátásig folyamatos, ez ma az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál a második leggyakoribb panasz. Megszűnt az esélyegyenlőségi terv fogalma, a felmondási védelem csak a szülési és fizetés nélküli szabadság alatt érvényes. Ugyanakkor él a várandósság kötelező bejelentése, terhességi teszt engedélyezése a személyiség védelmére tekintettel” – mondja a vezető.

A vészharangokat ugyan hosszú évek óta kongatjuk, úgy tűnik, az egészen nagyvonalúnak hirdetett, kimondva is leginkább a jobb módúak gyermekvállalását célzó kormányprogramok még náluk sem hoztak eredményt. A tavalyi hurráoptimizmus alaptalannak bizonyult: az év első 5 hónapjában ugyanis 5,6 százalékkal csökkent a születések száma. A tervezett gyermekek jelentős része nem jön a világra, rövid távú gyermekvállalási terveit az érintettek harmada tudja megvalósítani.

Pongrácz Tiborné demográfus, a Népesség Kutató Intézet igazgatóhelyettese szerint ezért jó volna, ha a minél fiatalabb korban történő gyermekvállalást is ösztönözné a kormány. Mindent összevetve igen nagy a valószínűsége, hogy a két gyermeket vállalók aránya a jövőben csökkenni fog, egyre többen maradnak majd gyerek nélkül, és feltehetőleg nőni fog az egy-, illetve a háromgyermekesek aránya – legalábbis ezt mutatják a tendenciák.

Ebben pedig a munkavállalási lehetőségek szerepe kulcskérdés: nem véletlenül tolódik ugyanis a családalapítás ideje mind későbbre, amit az utóbbi időszak kivándorlási hulláma csak tovább erősít.

„Az utóbbi tíz évben jelentős változás történt: míg 2000-ben 75 százalékkal a család vezetett a munkával szemben a fontossági sorrendben, addig mára a munka fontossága 50 százalékra nőtt. Pedig a magyar nők tradicionálisan gondolkodnak, elvben kevésbé tartják fontosnak a munkát, fő feladatuknak a háztartás vezetését, a család összetartását tekintik. Viszont, ha azt kérdezik, hogy a családnak szüksége van-e a nő keresetére, 95 százalékuk igennel felel. Tehát nem a belső indíttatás vagy a karriervágy miatt mennek dolgozni, hanem anyagi okokból. A munkaerőpiacon pedig jelenleg zavaró tényező a gyerek” – mondja demográfus, aki szerint a munkaadók hozzáállását csak erősíti, hogy valóban megoldhatatlan probléma ma a gyerekek napközbeni elhelyezése: jó, ha a harmaduk be tud kerülni az így is túlzsúfolt bölcsődékbe.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!