Mítoszok a népesedés körül

– Milyen intézkedésekre lenne szükség ön szerint, hogy a születésszám emelkedjen Magyarországon?

– Egy gyerek óriási beruházás a szülőknek, nem csak anyagilag, ezt tapasztalatból mondom. A családok támogatása havi néhány ezer forinttal vagy egy egyszeri nagyobb összeg, mint a családi otthonteremtési kedvezmény, nagyon keveset számítanak ebből a szempontból. Nem gondolom, hogy bárki emiatt döntene a gyerekvállalás mellett. Ha egy-egy intézkedés hatására megnő a születések száma, általában csak előrehozzák az egyébként is tervezett gyerekek vállalását. De rövid időn belül minden visszaáll a régi kerékvágásba, tartósan nem emelkedik a gyerekvállalási kedv. Nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen támogatási rendszerrel érdemben lehessen tartósan befolyásolni a gyerekek számát. Ami valóban hatásos lehetne, az jóval nagyobb beruházást igényelne: a mentalitás megváltoztatására lenne szükség.

– Miben kellene változnia a társadalomnak?

– Ez a társadalom csak hazudja magát családbarátnak, gyerekbarátnak. Tünet- értékűnek tekintem, hogy például a mai Magyarországon az anya milyen nehezen tudja nyilvános helyen megszoptatni a csecsemőjét. Még a kérdésen is megdöbbennek a legtöbb intézményben, például a gyerekkórházakban is, legfeljebb a vécében lehet elbújni. Minden fiatal nő tapasztalhatja, minek teszi ki magát a munkahelyén, ha akár csak a „gyanúja” felmerül, hogy gyereket tervez. Mindennek a megváltoztatásához nem elegek a hangzatos szlogenek és a családok pénzügyi támogatása.

– A Fidesz az utóbbi években elsősorban a felső- és a középosztály gyerekvállalását próbálta motiválni a családi adókedvezménynyel, a családi otthonteremtési kedvezménynyel (CSOK), miközben a statisztikák azt mutatják, hogy éppen a hátrányos helyzetű területeken születik az átlagnál több gyerek. Feloldható ez az ellentmondás?

– A középosztály szüli a legkevesebb gyereket, és tényleg fogós kérdés, hogy ezen hogyan lehet változtatni egy olyan társadalomban, amely – akármit is állít magáról – bünteti a sokgyerekeseket. Az elit egy szűk rétegét leszámítva a többgyerekes családokban az anya kiesik a munka világából, ennek következtében nagyobb eséllyel vannak kitéve a szegénységnek, amit tovább is örökítenek.

– A kormány mégis demográfiai központú kormányzást ígér, Orbán Viktor pedig átfogó megállapodást szeretne kötni a nőkkel, hogy korábban és többet szüljenek.

– Már 1800-ban, amikor az egymilliárdot alulról súrolta a Föld népessége, leírták, hogy ennyi ember számára nem lesz elég élelmiszer, ezért katasztrófára kell számítani. Ehhez képest most 7,5 milliárdan vagyunk, és van elegendő élelem is, csak egyenlőtlenül van elosztva. Egyes forgató- könyvek szerint, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 100 év múlva 6 millióra csökken Magyarország népessége. Ez még mindig másfélszer több lenne, mint ahányan Mátyás király korában éltek az egész Kárpátmedencében. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez baj lenne, mégis sok embert megijeszt.

– Azért ez valóban ijesztően hangzik. A  magyar népesség hónapról hónapra csökken, erről a KSH folyamatosan hírt ad. Nehéz ezt pozitív folyamatnak látni.

– A születési mutatók az 1870-es évek óta csökkennek, az esés folyamatos volt Ferenc József, Horthy Miklós, a kommunizmus és a demokrácia korában egyaránt. Sokak szerint a diplomás nők nagyobb száma tehet mindenről, mert a felsőfokú végzettségű nők kevesebb gyereket vállalnak. Ez azonban nem magyarázza meg, hogy miért csökkent a születésszám a 20. század közepéig a felére, mikor még alig tízezer diplomás nő élt az országban. Arról nem beszél senki, hogy a korábbi évszázadokban azért született nagyon sok gyerek, mert rengetegen meg is haltak közülük. Egészen az 1800-as évek végéig a csecsemők közül minden negyedik-ötödik nem élte meg az első születésnapját, és a gyerekek fele érte csak el a felnőttkort.

– Létezik akkor egyáltalán a családoknak az az „aranykora”, ahová a kormány szeretné visszavezetni az országot?

– Nem, ilyen nem létezett. A családok is legalább annyira instabilak voltak a „régi szép időkben”, mint most, csak nem a válások miatt. Akkor sem voltak hosszúak a házasságok, mert az egyik fél jó eséllyel hamar meghalt. A helyzet ilyen szempontból a legjobb a 20. század közepén volt, amikor az emberek tényleg korábban, a húszas éveikben házasodtak, már nem haltak meg olyan korán, és majdnem mindenki szült gyereket. A Kádár-kor derekának megszépített családképét idealizálják a mostani politikusok és sok szakember is.

– A Ratkó-korszakot szokás emlegetni népesedési szempontból, amely ugyan finoman szólva sem volt egy nőbarát időszak, de legalább sok gyerek született.

– 1953 tavaszán lemondott Ratkó Anna, illetve meghalt Sztálin – a „Ratkó-korszak” csúcsa viszont 1954-ben volt. A gyerekvállalás tehát akkor volt csúcson, amikor az emberek megkönnyebbültek, hogy véget ért a korszak, amit valójában Rákosi politikája határozott meg, nem a korszak egyik legsúlytalanabb politikusa, Ratkó Anna. De még ez az 1954-es csúcs is csak azt jelenti, hogy egy rövid időre visszaállt a születések száma az 1930-as évek elejének szintjére. Ekkoriban, a világháború utáni sokkból kilábalva egyébként mindenhol több gyerek született, mint a háború előtt.

– A leendő emberierőforrás-miniszter, Kásler Miklós szerint 20 millió magyar lenne, ha nem létezne abortusz. A terhesség megszakítás korlátozásának valóban ekkora hatása lehet az eddigi tapasztalatok szerint?

– Fel kellene világosítani a politikust, hogy nem az abortusz a fogamzásgátlás egyetlen módszere. Miért csökkent például a születések népességhez viszonyított száma az 1870-es évektől az 1954-es csúcsig éppen a felére? De még jobb példát nyújt egy másik kommunista diktátor története. Nicolae Ceauşescu 1966-ban betiltotta Romániában nem csak az abortuszt, de a fogamzásgátlás más módszereit is. A következő évben csaknem kétszer annyi gyerek született az országban. A szabályozás nem változott, de folyamatos csökkenés után 1983-ra a születési mutató pontosan annyi lett, mint 1966-ban. Hosszú távon az ilyen radikális intézkedések nem sokat érnek. Az állami politikának nagyon korlátozottak az eszközei, sokkal inkább az általános társadalmi hozzáállásnak kellene változnia.

– Az aggodalom fő oka, hogy a társadalom elöregszik, és a fiatalok nem lesznek képesek „eltartani” az idősebb korosztályokat.

– Ez akkor igaz, ha a termelékenység nem növekszik tovább. Kossuth Lajos korában például 100 emberből több mint 90 földműveléssel foglalkozott, mégis épphogy elő tudtak állítani elegendő élelmiszert, és ekkor az emberek mindössze 2 százaléka volt idősebb 65 évnél. Ha valaki akkor megjósolja, hogy lesz olyan időszak, amikor a mező- gazdaságban csak az emberek 4-5 százaléka dolgozik majd, ráadásul a népességen belül az emberek csaknem ötöde 65 feletti lesz, azt gondolták volna, hogy ez katasztrófához, éhínséghez vezet. Óvatosan kell bánni a jóslatokkal.

– A kormány és az emberek jelentős része bevándorlás ellenes. Elképzelhető a helyzet megoldása migráció nélkül?

– El szokás felejteni, de az utolsó 120 évben mintegy 2,5-3 millió ember vándorolt ki a mindenkori Magyarországról, és Trianon óta majdnem egymillió ember vándorolt be az elcsatolt területekről. A bevándorlók között mindig messze felülreprezentáltak a fiatal felnőttek, akiknek az oktatására már nem nagyon kell költeni, de még nem nyugdíjasok, az egészségügyi ellátásuk sem kerül sokba, és még gyerekvállalás előtt állnak, vagyis a befogadó ország gazdasága csak nyer velük. Alig van olyan család Magyarországon, ahol a felmenők között ne lennének olyanok, akik valamikor migrálni vagy menekülni kényszerültek. Álságos dolog ez ellen uszítani.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!