Lapzártánk után helyezik végső nyugalomra Göncz Árpádot az Óbudai temetőben. Hogy a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök búcsúztatása valóban hozzá méltó és nyugodt lesz – az előzmények ismeretében –, csak reméljük.
Gyerekeim, van erre szükség? Én megmondtam, hogy nem kell ágyútalp meg díszlövés. Minek ez a felhajtás? Ha mindenáron beszélni kell valakinek, akkor az Imre legyen, nála jobban senki se tudja, mit kell ilyenkor mondani. De az istenért, nem kell ide politika: mondjátok el, hogy szerettetek és hogy talán nem voltam egészen bolond, de ne az én koporsómnál hirdessetek forradalmat!
Nekem úgy tűnt, nem utáltak annyian, úgyhogy biztosan lesznek majd néhányan. Aki akar, jöjjön, aki nem, az meg maradjon otthon. De aki jönni akar, azt engedjétek oda. Gyerekeim, vigyázzatok a másikra, ne tapossátok agyon egymást! A gyerekek meg az unokák úgyis eljönnek, Zsuzsára ügyeljetek, nehogy megfázzon.
Legyen valami szép zene, de ne költsetek drága koszorúkra, akinek van pénze, adja inkább az alapítványnak.
A síromnál ne vitatkozzatok, arra ráértek, rengeteg még az idő. Ami volt, elmúlt, hogy ezután mi van, az már nem tőlem függ. Ne nevezzetek el rólam stadiont, de tartsatok meg jó emlékezetetekben!
Vigyázzatok magatokra, ölellek benneteket!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!