Az Orbán-kormányt talán meglephette, hogy Putyin elnök lemond a Déli Áramlat gázvezeték megépítéséről. Valójában az elemzők már régóta mondogatják, hogy Moszkva bajban van. Nagy bajban.
Az orosz gazdaság az utóbbi években még a 110 dolláros olajár mellett is stagnált, ami súlyos szerkezeti válságra utalt. A költségvetés legfontosabb bevételi forrását a kőolaj és a földgáz eladása jelenti. Ám a szárnyaló nyersanyagárak időszakában is recsegett-ropogott a gépezet. A mostani olajáresés pedig már a Szovjetunió felbomlását idézi. Nem az a gond, hogy a 70 dolláros szint alá is benézett a kurzus, hanem a piaci várakozás, amely még 50 dollárnál sem látja a „padlót”.
Emlékezhetünk, mi történt a nyolcvanas évek közepén, amikor Szaúd-Arábia megelégelte, hogy a többi OPEC-tagország nem tartja magát a termelési kvótához. Kinyitották az csapokat, s az akkori 25 dollárról 10 dollárra nyomták le egy hordó olaj árát. A rendszeres gabonaimportra szoruló Szovjetunió egyre kevesebb amerikai búzát kapott a szibériai olajért. Néhány évig hitelből etették a lakosságot, aztán összeomlott a szocializmus.
Az iparági elemzők modelljeiben azóta is szerepel egy „halovány vonal”, az az olajárszint, ahol az orosz birodalom megroppan. Ha az akkori és a mostani árak arányait nézzük, azt lehet mondani, hogy 50 dollár alatt a putyinizmus napjai már meg lennének számlálva. De még a mostani árszinten is beköszönthet a pangás. Amikor Oroszország már nem tud egyszerre háborúzni és jólétet finanszírozni. A paksi méretű baráti beruházások pedig végképp nem férnek bele a szűkülő büdzsébe.
A piacot most is a termelés egytizedét adó szaúdiak mozgatják. Nekik, azon az összeesküvés-elméleten túl, hogy az Iszlám Állam térhódítását fékező amerikai katonai támogatásért cserébe térdre kényszerítik az orosz gazdaságot, számos egyéb érdekük is fűződik az olcsó olajhoz. Egyrészt, ha továbbra is visszafognák a termelésüket, egy idő után többet veszítenének a piaci részesedésük olvadásán, mint amit a magasabb árral nyerhetnek. Másfelől, az alacsony olajárral hosszú évekre kiiktathatják a drágán termelő hagyományos, s a szintén drágán termelő nem konvencionális olajtermelő projekteket. A tengeri platformok tehát éppúgy veszteségesek lesznek az egyre alacsonyabb olajár mellett, ahogy a sarkkörön túli kutatásokba sem érdemes most túl sokat invesztálni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
