Nagy kő esett le a szívemről: nem vagyok munkamániás. S így inkább vagyok Homer Simpson, a híres kanárisárga rajzfilmfigura, mint a Microsoft cég alapítója, a világ egyik leggazdagabb üzletembere, Bill Gates. Hogy ön melyikükre hasonlít munkamánia szempontjából, arról percek alatt meggyőződhet egy norvég kutatócsoport minifelméréséből.
Elöljáróban annyit: aki izzadságtól csatakosan ébred egy fontos találkozó előtti éjszakán vagy állandóan javítgatja Excel-táblázatait, netán még a barátaira várva is bekapcsolja a laptopját, hogy lássa, történt-e valami fontos, annak nagy esélye van arra, hogy munkamániásnak bélyegezzék. A „diagnózis” felállítására, íme, egy talán megbízhatóbb módszer: a norvég Bergeni Egyetem kutatói a Notthinghami Egyetemmel közösen 25 iparágból több mint 12 ezer ember bevonásával végeztek kutatást, ahol a különböző típusú függőségek jellemzőit vizsgálták. 1-től 5-ig kell osztályozni, hogy egy-egy állítás mennyire jellemző magunkra (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig). A kutatásokat dr. Cecilie Schou Andreassen vezette, aki szerint az egyre gyakoribb munkamánia kapcsolatba hozható az álmatlansággal, egészségügyi problémákkal, a stresszel és természetesen konfliktust eredményez a munka és a család között. A munkamániára vonatkozó kérdések az alábbiak:
• Azon gondolkodik, hogyan tudna még több időt szakítani a munkára?
• Sokkal több időt tölt a munkával, mint tervezte?
• Azért dolgozik, hogy legyőzze a bűntudat, idegesség, depresszió vagy tehetetlenség érzését?
• Mondták már ismerősei, hogy dolgozzon kevesebbet, de nem hallgatott rájuk?
• Ideges lesz, ha akadályozzák a munkáját?
• Kevésbé fontosnak tartja a szabadidős tevékenységeit a munkájához képest?
• Olyan sokat dolgozik, hogy az negatívan hatott az egészségére?
A kutatók szerint, ha a hét kérdésből legalább négyre 4-es vagy 5-ös osztályzatot adott, akkor ön munkamániás.
Jó munkát!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
