Miután a kormány felszámolta az érdemi érdekegyeztetést, az érdekérvényesítés lehetősége jelentősen gyengült. Az új Munka törvénykönyvéről mára kiderült, hogy sem a munkavállalóknak, sem munkáltatóknak nem „jött be”. A munkavállalók jogait visszanyeste, a beígért versenyképesség-javulás elmaradt.
A törvényt támogató szakszervezetek felelőssége elvitathatatlan: már a támogatók egyike, Gaskó István – Orbán Viktor kedvenc szakszervezetise – is arról beszél, hogy 256 ponton kellene átírni az újsütetű törvénykönyvet. Ráadásul a kormány közfoglalkoztatási programja tovább torzítja az átalakuló magyar munkaerőpiacot, magyarázza Kordás László, a Közmunkás Szakszervezet főtitkára.
Két év után kimondható, mintegy 200 ezer ember ragadt bele a közmunkáslétbe – ezzel az a baj, hogy míg eddig az önkormányzat vállalkozókkal építtetett például vízelvezető árkot, most közmunkásokkal teszi ugyanezt. Ez pedig komoly versenyelőny: az önkormányzat egy hónapra – a központi költségvetés pénzéből – mintegy nettó 50 ezer forintot fizet egy munkásnak, a vállalkozónak viszont legalább a minimálbért vagy az úgynevezett szakmunkás-bérminimumot, illetve a különböző járulékokat kell megfizetniük. Azaz a polgármesteri hivatalok egyre gyakrabban eltekintenek a helyi vállalkozók munkájától – akik így (munkásaikkal egyetemben) maguk is közmunkásként végezhetik. És míg 2010-ig mintegy 60 200 ezer forintot kerestek a közmunkások – ám most 10 ezer forinttal kevesebbet költhetnek el a települések boltjaiban, szolgáltatóinál. És a helyzet csak fokozódik, figyelmeztet a Közmunkás Szakszervezet főtitkára, hiszen tavasszal sok tízezer közmunkást készül elbocsátani a kormány – azaz egy-egy szegény ember ismét több tízezer forinttal vásárol majd kevesebbért. Ennek következtében újabb vállalkozások forgalma csökken, ami újabb foglalkoztatáscsökkenést eredményezhet.
Nem véletlen, hogy a közfoglalkoztatási rendszert a munkavállalók és a munkáltatók egyaránt szeretnék megreformálni, ám a kormány beszélgetni sem hajlandó a kérdésről. Az, hogy a kormányzat kíváncsi-e a szakszervezetekre, az társadalmikulturális kérdés. Ha nincs az érdemi párbeszédre kormányzati igény, akkor a szakszervezeteknek új utakat és eszközöket kell keresniük, állítja Kordás. A főtitkár úgy látja, hogy az érdekegyeztetés „kirakatosodását” segíti elő a karok és kamarák létrehozása. Amelyek az illetékes minisztérium felügyelete alatt állnának, az adott tárca biztosítja a működési feltételeiket – így nyilván nem mennek érdemben szembe a kormánnyal. Ez a tendencia az 1930-as évekre emlékeztet, amikor is a hatalom a hivatásrendi állam meghonosításán fáradozott.
Terjed egy pletyka érdekvédői körökben, miszerint létrejönne egy munkáskamara, ahova az összes magyar munkavállalót – aki nem szakszervezeti tag – besorolnák. Tehát a jövőben a dolgozók zöme attól a kormánytól várhatná munkakörülményei jobbítását, amelyik a szakszervezeteket is negligálja. Kordás szerint: aki munkáskamaráról álmodik, az a saját érdekvédő képességeiben sem hisz. A munkáskamarát viszont csak úgy tudják a szakszervezetek überelni, ha helyreállítják a presztízsüket – érdemi segítséget és szolgáltatást biztosítva tagjaiknak.
A szakszervezeti mozgalom a társadalom önvédelmi eszköze, a munka világának immunrendszere, amit életben kell tartani, mondja Kordás. Például azért, mert a kormány épp most vett ki egy csomó munkakört a szakmunkák közül. Azaz a szakmunkások pénzt veszítenek, hiszen több kategória alapján fizették a dolgozókat: a betanított munkások a minimálbérre voltak jogosultak, míg a szakmunkások szakmai bérminimumra. Ráadásul a kvalifikált szakikra „vadásznak” Európában, nagy pénzt kereshetnek, úgyhogy a kormány biztosította, hogy a kékgallérosok is „meneküljenek” az országból.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
