Miután feldolgozták a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultációs kérdőívek első adagját, a kormány úgy érezte, sürgősen cselekednie kell. „Egy ország legelemibb joga, hogy eldöntse, kit enged be a határain” – mondta Orbán Viktor még a múlt héten, szokásos rádióinterjújában. A menekültkérdés valóban Európa egyik legsürgetőbb gondja, amelynek megoldásán Brüsszeltől Rómáig politikusok és szakemberek tízezrei dolgoznak.

 
Kerités a török-bolgár határon - Fotó: Dimitar Dilkoff, Europress/Getty Images

Lássuk, mit tett vagy tervez tenni a magyar kormány az ügy megoldása érdekében:

- Óriásplakátkampány – magyar nyelven. (Ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa megjegyzése volt a legmeggyőzőbb, aki azt mondta: a bevándorlóknak érteniük kell a plakátok üzenetét, mert azt a kép is egyértelművé teszi. Láthatóan meglepődött, amikor megtudta, hogy az óriásplakátokon csak szöveg van.)
- A déli határ lezárása.
- A menekültek visszatoloncolása oda, ahol először az unió területére léptek (a miniszterelnök szerint ez főként Görögország).
- A menekültek visszaküldése az utolsó „biztonságos államba” – ez leginkább Szerbiát jelenti.
- A menedékjogról szóló törvény módosítása a jövő heti, rendkívüli parlamenti ülésen.
- A leglátványosabb megoldást egyébként Nógrádi György találta meg, aki szögesdrót kerítést építene a déli határon. A biztonságpolitikai szakértő szerint a kerítés jó szolgálatot tesz a bolgár–török határon is, hiszen ott jelentősen csökkent a Szíriából érkező menekültek száma.

Hogy Magyarországnak pontosan hány menekültről kell(ene) gondoskodnia és főleg mennyi ideig, arról minden érdekelt mást állít. A belügyminiszter évi 100 ezer menekültről beszélt, akiknek az elhelyezése rendkívüli terhet ró az országra, egészen pontosan napi 4300 forintot. Kósa Lajos viszont egy tévéműsorban már 160-200 ezres tömegről vizionált, amelynek jelentős része úgy jönne ki, hogy a nyugati országok hozzánk toloncolnák vissza mindazokat, akik itt léptek be az unióba.

Erre valóban létezik uniós jogszabály, csak nem úgy, ahogy azzal Kósa riogatott. Ha ugyanis a menekültnek élnek rokonai abban az országban, ahol fennakadt az ellenőrzésen, már nem küldhető vissza, és akkor sem toloncolható vissza adott esetben Magyarországra, ha már hat hónapnál hosszabb ideje él az általa kiválasztott célországban. Márpedig a Magyarországon eljárás alá vont menekültek többségének esze ágában sincs nálunk maradni, mennek tovább Nyugat-Európába. Ahonnan tavaly mindösszesen 827 embert küldtek vissza. Idén négy hónap alatt 522 bevándorlót „kaptunk vissza”.

A menekültek elhelyezése és az ezzel kapcsolatos infrastruktúra kiépítése valóban nem kevés pénz. Tudta ezt az Európai Unió is, amikor Magyarország 2007-ben csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. Éppen ezért fizettek nekünk összesen több mint 222 millió eurót (több mint 65 milliárd forintot) a külső határok és a határvédelem megerősítésére, a menekülttáborok kialakítására, a menekültügyi rendszer kiépítésére és fejlesztésére. Ami pedig a magyar munkahelyek elcsaklizását illeti: 2014-ben összesen 849 EU-n kívüli európai és Európán kívülről érkezett munkavállalót jelentettek be a foglalkoztatóik.

Hiába akarjuk bezárni az országot, a menekülők jönni fognak, hiszen mindig lesznek háborúk, üldöztetések, éhínség – mondja a Vasárnapi Híreknek Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint falat húzni vagy kerítést építeni ostobaság. „A nemzetközi jog szabályaiból az következik, hogy ha van fizikai akadály, akkor is be kell engedni azt, aki a hatóságoknál jelentkezik, és a kérelmét ki kell vizsgálni. Egy olyan országnak, amely tagja az Európai Uniónak és a Genfi Konvenciónak, ez a kötelessége.” A jogvédő szerint Görögországba azért sem szabad visszaküldeni a menekülteket, mert a görög menekültügyi rendszer gyakorlatilag nem működik, és ezt az unió is pontosan tudja. Szerbia álláspontja az, hogy ezt a kérdést európai keretek között lehet csak megoldani. Ezt már Ivica Dačić külügyminiszter mondta újságíróknak. „Ezt a problémát láthatóan az EU sem tudja megoldani, nemhogy Szerbia” – jelentette ki Dačić.

A határok megerősítése, egy fal – kerítés, vizesárok, farkasverem – építése kecsegtethet ugyan eredménnyel (lásd keretes írásunkat), de mindenképpen növeli az embercsempészek jövedelmét és emberéleteket követel. „Úgyis jönnek majd, legfeljebb veszélyesebb utakon, hatalmas kockázatokkal” – mondja a brit Independentnek Alev Scott, a kérdéssel foglalkozó újságíró. A látványos határzárak ma Európában a saját szavazóknak küldött üzenetek. Ez Kalypso Nicolaidis, az Oxford Egyetem tanárának véleménye. „Valóban sokkal nehezebb megmagyarázni a választóknak, mi zajlik ezer kilométerre a határaiktól, mint felhúzni egy kerítést. Sajnos a választók nem mindig értik a cinizmust” – teszi hozzá a professzor.

A függönyök velünk élnek
Ne higgyük, hogy a berlini fal és a magyar–osztrák határon épült vasfüggöny lebontásával Európa egy életre megszabadult a kerítésektől és falaktól. Bulgária épp most húz fel a török határ mentén egy csaknem 160 kilométer hosszú, 3 méter magas kerítést. A cél a Szíriából Törökországon át érkező menekültáradat megfékezése. Állítólag eredményesen: a kerítés megépítése óta jelentősen csökkent a Bulgáriába bejutó menekültek száma. A lengyelek falat építenek az Oroszországhoz tartozó Kalinyingráddal határos szakaszon (egyébként ugyanabból az uniós alapból, amelyből mi is költöttünk Schengen előtt). Ukrajna pedig a komplett orosz–ukrán határt kívánja kerítéssel védeni. Spanyolország az észak-afrikai partokon, Marokkóban építette ki erődítményrendszerét, a Ceutát, hogy megnehezítse az afrikai embercsempészek dolgát.

 

A színházi legenda szerint az egyszeri rendező így instruálta kedvenc komikusát, amikor az megkérdezte, hogyan legyen az esti előadás: „Bemész, kérlek szépen jobbról, jókat mondasz, és kimész balra.” Valahogy így képzelem a miniszterelnök felkészítését is a szokásos pénteki rádióinterjúkra. Ezen a héten elemében is volt. Nyitott egy görög viccel (az abszurd, hogy a menekültek számára nem biztonságos hely Görögország, miközben fél Európa oda jár nyaralni), majd folytatta a plakátkampánnyal, ami szerinte azt mutatja, hogy „Magyarország egy nyitott, barátságos ország”. Amikor úgy találta, hogy nem jön a várt vastaps, hozzátette: a plakátok elsősorban az embercsempészeknek szólnak. A vége poén előtt kis hatásszünetet tartott, majd ezt mondta: „ha baloldali kormány lenne most hatalmon, akkor menekültek százezrei lennének az országban, és három év múlva már nem tudnánk, hogy Párizsban, Londonban vagy Budapesten vagyunk”.
Döbbent csend, néhányan tapsolni kezdenek, de nem értik. Hogy van ez? Ha balra szavazunk, Párizs és London leszünk, ha nem, akkor maradunk az, ami eddig voltunk? Ezek szerint mégis igaz, amit suttognak: Orbán is Gyurcsány kottájából játszik?
(kp)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!