Ideológiák harca dúl az Európai Unióban, kivált azóta, hogy Olaszországban populista kormány alakult. A jobbra tolódást jelzi, hogy Matteo Salvini belügyminiszter már a Mussolini-éra jelképeivel kacérkodik. Az olasz jobboldali radikális Liga elnöke – Orbán Viktor kormányfő elképzeléseihez hasonlóan – bevándorlásellenes, populista tömböt hozna létre, s ez a tömb egyre erősebbnek tűnik. Angela Merkel azonban nem hagyja magát.
A populisták térnyerését Berlin sokáig mintha némi bénultsággal szemlélte volna. Angela Merkel energiáit lekötötte a menekültkérdésről folytatott vita a Keresztényszociális Unióval (CSU), amely megoldódott ugyan, ám felmérések szerint a testvérpártok nyílt ellenségeskedésével mindenki csak vesztett – elsősorban a CSU.
Merkel azonban felvette a kesztyűt. Salvinihez hasonlóan szövetségeseket keres, amit múlt hétvégi, spanyolországi vizitje is híven illusztrál. Láthatóan jól megértette magát vendéglátójával, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökkel. A menekültpolitikát illetően hasonló álláspontot képviselnek, igyekeznek humánusan bánni a bevándorlókkal, közös európai megoldást szorgalmaznak és elutasítják a tagállamok egyéni döntéseit, a határellenőrzés önkényes visszaállítását.
„Voksizmus”, populizmus
Az EU két részre szakadása folyamatának lehetünk tanúi. Az egyik oldalon Berlin áll, a másikon Salvini, Orbán és a többiek. Josep Borell spanyol külügyminiszter így összegezte a kialakult helyzetet a Handelsblattnak adott interjújában: „Az olyan országok, mint Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Ausztria új falakat emelnek határaikon, minél magasabb, annál jobb” – fejtette ki. A Berlin–Madrid-tengelyhez sorolható még Franciaország és Portugália, ezek az államok az „erkölcsi realizmus” politikáját képviselik, nem kívánják lezárni határaikat, jóllehet szabályozni akarják a bevándorlást.
A két tábor erősségének egyfajta fokmérője lesz a 2019. májusi EP-választás. A „brüsszeli centralizmus” ellenfelei úgy vélik, eljön az ő idejük, mert e voksolásokon alacsonyabb a részvétel, mint az országos parlamenti választásokon, így a szélsőségeseknek is több babér teremhet. Jörg Meuthen, a német Alternatíva (AfD) társelnöke szerint a jó szereplés lehetővé teszi, hogy „megakadályozzuk az általunk rossznak tartott kezdeményezéseket”.
Teljesen kizárt, hogy a nacionalista-populista pártok többséget szerezzenek a következő EP-ben, hiszen az EU többi országában nem a NER rendszere működik, de rosszabb esetben akár a harmadik legnagyobb frakciót alakíthatják az EP-ben, s elérhetik azt, hogy csökkenjen a tradicionális politikai erők, a kereszténydemokrata Európai Néppárt, a szociáldemokraták, a liberálisok és a Zöldek politikai súlya, ráadásul időnként figyelembe kelljen venniük a radikálisok követeléseit. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke a Handelsblattnak elmondta: „Minél jobban szerepelnek a radikális bal- és jobboldali pártok a voksoláson, annál nehezebb lesz konstruktív uniós politikát folytatni.” A tét nagy, hiszen jövőre kell betölteni az EU legfontosabb posztjait, meglehetősen kellemetlen lenne mindenki számára, ha e fontos döntéseknél a szélsőségesek befolyása is érvényesülne.
Schengen is veszélyben
A radikálisok megerősödése a gazdaságra is hatással lenne. A cégek lételeme a szabad gazdaság, a nyitott határok, és ha ez megváltozna, annak beláthatatlan következményei lennének. A menekültválság kapcsán több ország is megerősítette határai védelmét, a schengeni vívmányok is veszélybe kerültek. A határellenőrzés visszaállítása a szabadkereskedelmet is veszélyeztetné. Ebből is látszik, milyen messzemenő hatásai lennének annak, ha egy ország bezárkózna, ha a populisták szakítanának mindazokkal a vívmányokkal, amelyek egykor erőssé tették az EU-t.
Ezt ismerte fel Angela Merkel is, amikor szövetségeseket kezdett keresni. Azért is szükséges ez, mert már most biztos, hogy valamelyest átrajzolódik Európa politikai térképe. Az EP-voksolás nagy vesztesei a szociáldemokraták lehetnek. Egész Európában rosszul áll a szénájuk, meggyengültek Németországban, Franciaországban és Hollandiában. Sok voksot vehet el tőlük Emmanuel Macron Európa-párti mozgalma, a francia elnök egy tömbbe verbuválhat szociáldemokrata, liberális és környezetvédő tömörüléseket.
Nincs azonban egyszerű helyzetben az Európai Néppárt sem. Orbán Viktor kormányfő belülről bomlasztja a konzervatív pártcsaládot. Ő is azzal fenyeget, ha kizárják a Fideszt a frakcióból, radikális európai mozgalom élére áll. Weber azonban a néppárton belül tartaná a magyar kormánypártot. „Természetesen több pontban nem értünk egyet Orbán Viktorral, de úgy vélem, hidakat kell építenünk a kirekesztés helyett.” Meuthen viszont komoly fegyverténynek tartaná, ha az euroszkeptikusokhoz édesgetnék a magyar kormányfőt. A szélsőséges erők azonban nem egységesek, a voksolás után sem lesz könnyű egy zászló alá terelni őket. Még a menekültkérdésben sem értenek egyet, nemhogy például a gazdaságpolitikában.
Udo Bullmann, a szociáldemokraták frakcióvezetője szerint az EP-ben nagykoalíciót alkotó Európai Néppártnak és a szociáldemokratáknak jobban el kellene különülniük egymástól, mert így „hely keletkezik a jobboldalon”. Szavait a német belpolitikában végbemenő változások is alátámasztják.
Ellenzéki bénultság
A CDU/CSU és az SPD alkotta nagykoalíció nem tud magára találni. Ennek több oka van. A német uniópártok között a menekültválság miatt kialakult vitát nagyon megsínylette mindkét párt, kivált a CSU. Az uniópártokat már több iroda 30 százalék alatt mérte. Ugyanakkor a szociáldemokraták nemhogy nem tudnak profitálni az uniópártok gyengeségéből, az SPD megrekedt a 17-18 százalék szintjén. A jobboldali radikális Alternatíva megerősödése azonban egyértelmű, irodától függetlenül 14-17 százalékon mérik. A párt nemcsak az uniópártok radikálisait nyerte meg magának, hanem sok olyan választót is, aki a társadalom kirekesztettjének érzi magát, s eddig nem is igen élt szavazati jogával.
A nagykoalíció gyengélkedése azonban a Zöldek malmára is hajtotta a vizet. A Forsánál például már csak 3 százalék választja el a környezetvédőket az SPD-től. Manfred Weber szerint nem a tradicionális pártok egymás közötti harca jelenti a megoldást, hanem az, hogy még a választás előtt kifogják a szelet a szélsőségesek vitorlájából, már ami a menekültpolitikát illeti. „Ha nem sikerül egyetértésre jutni a migránskérdésben, akkor a populisták még jobban megerősödhetnek” – vélekedett a CSU politikusa. Egy fontos első lépésnek tartják e tekintetben júniusi uniós csúcsot, amelyen a német kancellár megpróbálta közös nevezőre hozni az uniós tagországokat menekültkérdésben. Igaz, volt is utána vita arról, ki mit ígért Merkelnek.
A kérdés az, meddig profitálhatnak a populisták a menekültválságból. Olaszországban a koalíció például megengedhette magának azt a luxust, hogy a bevándorláson kívül alig ejtsen szót olyan kérdésekről, mint a költségvetési deficit, a választási ígéretek finanszírozása és így tovább. Bár már most nyilvánvaló, hogy az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga egy sor ígéretét nem képes valóra váltani, az ellenzék egyelőre bénultan szemléli az eseményeket. Merkel szövetségének ez lehet a nagy esélye: rámutatni arra, hogy a populisták kártyavárat építettek fel, amely bármikor összeomolhat.
BANNON KÉTES KILÁTÁSAI Mennyire befolyásolhatja az európai folyamatokat Steve Bannon? Eddig nem fogadták nagy lelkesedéssel Európában, Alexander Gauland, az AfD elnöke nem kíván együttműködni Donald Trump egykori főstratégájával, nem akar az amerikai jobboldali populisták által létrehozott tömegmozgalom részesévé válni. Bannon nem titkolt célja az EU szétverése a belga, a francia (Marine Le Pen segítségével), az olasz (Matteo Salvini), a lengyel, a spanyol, a svéd, a svájci, a cseh, az osztrák és magyar barátja, Orbán Viktor révén. Az amerikai főideológus azonban nincs könnyű helyzetben, mert a populisták körében sincs mindenki elragadtatva Trump izolacionista politikájától. Másrészt az európai szélsőjobb inkább Putyin-párti, s bár az amerikai elnök láthatóan rokonszenvez orosz kollégájával, a két ország viszonya rég volt annyira feszült, mint most.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
