VASÁRNAPI HÍREK – A KÜLÖNVÉLEMÉNY. – Nagy N. Péter vezércikke.
Volt miniszterelnökünk, aki utólag beismerte. 1909-ben báró Bánffy Dezső az általa vezetett 1896-os választásokról mondta:
„Tudom jól, hogy miként róják fel önök nekem az általam csinált választásokat. De biztosítanom kellett a kormánytöbbséget, amelyet mindenféle ellenségek támadtak (…) Természetesen, ahol erőszak fenyegetett, a csődületek veszélyesekké váltak, a hadsereget is alkalmaznunk kellett. Lőttek is. Vér is folyt. (...) De általában enyhe eszközöket alkalmaztam, amilyeneket már mások is előttem. Például hívattam egy körjegyzőt és megkopogtattam a vállát: Kedves barátom akarsz királyi tanácsos lenni? Akkor ezt és ezt kell csinálnod… Elhatározta, hogy udvari tanácsos lesz, hát én vagyok a bűnös ezért? A következő látogatónak azt mondtam: Mennyi pénzre van szükséged ahhoz, hogy a választások szép simán menjenek? Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a kérdezett zavarba jött volna, amikor ilyen vagy olyan mélyen a zsákba nyúltam, (…) mi magyarok harcias, öntudatos nép, de egyszerű eszközöket kívánó egyszerű nép vagyunk.” (Szabó Dániel, Választás és csalás Magyarországon a századfordulón c. munkájából.)
Az eszközök csiszolatlanságán az ember most sem győz csodálkozni.
A Fidesz körelőnnyel vezet kevéssel a választások előtt, mégis neurotikusan túlreagál mindent. Pedig létrehozták már rég a választási satut az ellenfelek összeroppantására. Ennek egyik pofája a tömegtájékoztatás kvázi monopolizálása, a választási rendszer átszervezése, amely megegyezéskényszerbe hozza még az ellenzék szélső pólusait is, de ezzel együtt is mandátumveszteséggel jár. Ide tartozik, hogy a kormánynak kedvező határon túli magyar szavazatok aránytalanul könnyebben leadhatók, mint a külföldön dolgozók vagy élők voksai. A választókerületeket az ellenzék kárára átrajzolták, a Fidesz-emberekkel feltöltött Nemzeti Választási Bizottság (és ha kell, az Ab) ott kedvez a kormánypártoknak, ahol tud, az állami szervezetrendszer gátlástalanul szolgálja az uralkodó pártot. Kiegyensúlyozott viszonyok mellett ezek önmagukban is elegendőek a győzelemhez. Választási szakértők szerint ebben a rendszerben 2006-ban is nyert volna Orbán.
Erre zár rá a satu másik fele. A Soros-hisztéria, illetve a földharc, az ellenfelek agresszív letámadása. Ennek jegyében az Állami Számvevőszék épp a választások közelében büntette le követhetetlen érveléssel, ámde megfellebbezhetetlenül az összes számottevő ellenzéki pártot, a Jobbikot ezen belül kivédhetetlen nagyságú összeggel.
Ez volt az a pont, amikor nyilatkozata szerint Márki-Zay Péter, korábbi jobboldali szavazó úgy döntött, igazságérzetének engedve elindul a kormánypárti jelölttel szemben a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson. A következmények az ő szavaival: „Még csak 10 napja vagyok közszereplő, de a gonosznak az az áradata, amit már ennyi idő alatt is megtapasztaltam, nem hagy aludni éjjelente.” Elvesztette munkahelyét, térfigyelő kamera került a háza közelébe, katolikus aktivista létére „kiprédikálta” a plébánosa. A munkahelyvesztés köti össze a Momentum elnökének édesapjával, akit komoly állami állásból, a Betétbiztosítási Alap éléről mozdítottak el látható ok nélkül.
Mindegyik történetben lehet esetlegesség, a tendenciában nem. Van már eredmény is: Magyarország a Freedom House szerint immár az Európai Unió legkevésbé demokratikus állama. Úgy hírlik, a Békemenet újra járni akar. Javasoljuk, menjenek a Freedom House elé, akárhol legyen is az. Nekünk pedig lassan Európán kívül kell keresnünk az összehasonlítási pontokat.
Sok délkelet-ázsiai kormány nem maszatol, hanem dicsőíti az általa bevezetett választásos önkényuralmat, írja William Case a „Miként uralják a hatalom birtokosai a választási küzdőteret?” című tanulmányában. Mások közt Szingapúrt, Malajziát, Indonéziát elemzi azzal, hogy ott a „nemzeti vezetők” ki is jelentik, a választásoknak nem a hatalomban történő változás a célja, hanem az, hogy a kormány visszajelzést kapjon, aminek figyelembevételével igazíthasson politikáján, de a hivatalától ne váljon meg. Ennek megfelelően kontrollálják a választásokat. Eszközeik számunkra is ismerősek. Tőlük sem lehetne idegen például az Állami Számvevőszék gesztusa, amellyel néhány napja a honlapján él: „Az ÁSZ nyugalomra inti a közvéleményt.”
Ideje, mert például az általuk elmarasztalt DK angyalföldi szervezete így értékelte munkájukat: „Kedves Állami Számvevőszék, kedves Domokos László, elmentek a jó büdös francba!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!