Alig több mint három perc. Körülbelül ennyi időre van szüksége Mészáros Lőrincnek, hogy annyi pénzt keressen, amennyivel a magyarok szerint már gazdagnak számít valaki – derült ki a Publicus Intézet által a Vasárnapi Hírek megrendelésére készített felmérésből. Hogy ezzel összefügg-e a kutatás egy másik eredménye, jelesül, hogy a többség szerint az igazán tehetősek túlnyomó része tisztességtelenül, politikai kapcsolatok révén szerezte vagyonát, azt már önökre bízzuk.

 

Kezdjük azzal, hogy kit tekintünk egyáltalán gazdagnak? A Publicus Intézet mostani kutatása kétféleképpen is megközelítette a kérdést: egyrészt a havi jövedelem, másrészt a meglévő megtakarítások felől. Ami utóbbiakat illeti, a válaszadók átlagosan 39 millió forintnál húzták meg azt a határt, ami felett valaki már jómódúnak számít – mindezt úgy, hogy ebbe a háza vagy lakása értéke nem számít bele. Ez tehát az átlag, ám a kérdés megítélésében óriási különbség van a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között. Az MSZP- és a Jobbik-szimpatizánsok már 14, illetve 18 milliós „tartalék” esetén is gazdagságról beszélnek, míg a Fidesz-támogatók szerint ennyi még jócskán kevés: szerintük csak 47 milliós megtakarítás felett nevezhetünk valakit pénzesnek.

Abban viszont – kétszázaléknyi válaszmegtagadót kivéve – minden megkérdezett egyetértett, hogy havi egymillió forint feletti jövedelem esetén már jómódúnak számít valaki, de 43 százalék már azokat is gazdagnak tartja, akiknek 500 ezer forintnyi bevételük van egy hónapban. Ez azt jelenti, hogy Mészáros Lőrincnek például a válaszadók majdnem fele szerint két perc sem kell, hogy újra és újra gazdaggá váljon. Bő három perc alatt pedig annyit keres, amennyivel idehaza már vitán felül módosnak számít az ember. (Az egykori felcsúti polgármester ugyanis a Napi.hu által májusban összeállított 100 leggazdagabb magyar listáján a 2. helyen szerepel 280 milliárd forintos becsült vagyonnal. Tavaly ugyanebben a rangsorban 120 milliárd állt a neve mellett, ami egy év alatt 160 milliárdos gyarapodást jelent: vagyis kerekítve napi 440 milliós, óránként 18 milliós, percenként 300 ezres növekményt.)

Kötelező a becstelenség?

Hét számjegyű jövedelem, jelentős tartalékok: az emberek szerint tehát valami ilyesmi jelenti az anyagi értelemben vett gazdagságot. A kérdés csak az, vajon milyen út vezet odáig. A felmérés készítői kíváncsiak voltak arra, a megkérdezettek egyetértenek-e azzal, hogy „Magyarországon az igazán gazdagok többsége tisztességtelen módon szerezte a vagyonát”. Úgy fest, idehaza nem túl jó a milliomosok „imidzse”, ezt a véleményt ugyanis 65 százalék osztja – az arány a Fidesz-táborban is 51 százalék. Politikai vizekre evezve, a kutatásban részt vevőknek szintén mintegy kétharmada (66 százalék) véli úgy, hogy „az Orbán-kormány alatt csak egy szűk, a politikához közel álló rétegnek volt lehetősége meggazdagodásra”. Nem meglepő módon e téren a kormánypártra voksolók a legmegengedőbbek, de még közülük is 44 százalék kénytelen volt bólintani a kijelentésre – vagyis még a Fidesz-szimpatizánsok egy jelentősnek mondható része is úgy látja, az utóbbi években kizárólag a kormány holdudvarához tartozók tudtak megtollasodni.

Az, hogy a közvélekedés szerint a tisztességtelenség és a kormány közeli kapcsolatok szerepet játszanak a meggazdagodásban, talán nem annyira meglepő: annál ijesztőbb lehet viszont, hogy úgy néz ki, lassan ezek a legfőbb „elvárások” a pénzügyi siker felé vezető úton. Amikor a Publicus Intézet arra kérte az embereket, ítéljék meg, hogy az általuk ismert gazdagok felemelkedésében mik játszottak leginkább szerepet, a gátlástalanság és a politikai beágyazottság is a lista élmezőnyében végzett. Némiképp megnyugtató, hogy az első két helyen még a „rátermettség, szakértelem”, valamint a „jó ötletek és jó döntések” szerepelnek, ám közvetlenül utánuk következik a 2010 utáni, azaz a Fidesz-kormánnyal ápolt jó kapcsolat. Ez egy 0-tól 100-ig terjedő skálán, ahol a 0 jelenti azt, hogy egyáltalán nem számít, a 100 pedig, hogy nagyon számít, 64 pontot kapott, de még a fideszesek körében is 56 pontot. Ez azt jelenti, hogy még kormánypárti szavazók esetén is, ha csak egy hajszállal is, de afelé billen a mérleg, hogy az Orbán-kormánnyal való összeköttetés meghatározó a vagyongyarapításban.

Orbán > szerencse

A regnáló kormányhoz fűződő szoros köteléket 62 pontos átlaggal a „szerencse” követi a rangsorban, csak 1 ponttal megelőzve a „gátlástalanságot”. Érdemes felidézni, hogy Mészáros Lőrinc még 2014-ben fogalmazott úgy, a „Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor” játszik szerepet abban, hogy odáig jutott, ahol most tart. Pedig akkor, szigorúan a jelenből nézve persze, jóformán még sehol sem tartott. A hajdan volt gázszerelő vagyona 2014-ben „mindössze” 7,7 milliárd forint volt, majd rakétaszerűen kilőve ma már dollármilliárdosnak számít. Az általa megnevezett három tényező mellett egyébként azóta még egy adalékot kaptunk, miért ilyen sikeres: „lehet, hogy okosabb vagyok” – mondta, mikor arról kérdezték, nem furcsa-e, hogy a Facebook-alapító Mark Zuckerbergnél is gyorsabban gazdagodik. Ami pedig az eredeti, Isten, szerencse, Orbán Viktor triót illeti, a sorrendet már akkor is sokan vitatták, és a mostani felmérés is a miniszterelnököt és kormányát, ha kevéssel is, de a szerencse elé rangsorolta, ha a mesés meggazdagodást elősegítő tényezőkről van szó.

Ha azt hinnénk, csak tévhit, hogy a politikai kapcsolatoknak ekkora súlyuk van, nem árt egy pillantást vetni a már említett 100 legtehetősebb magyar listájára. Miközben a rangsor szereplői egy év alatt összesen mintegy 890 milliárd forinttal lettek gazdagabbak, nem kis részben a „NER-lovagok” folyamatos előretörése miatt, a top 50 között ketten is vannak, akik tavalyról idénre nem tudták növelni a vagyonukat: Simicska Lajos és Spéder Zoltán. Úgy tűnik, aki „kegyvesztetté” válik, annak hamar csökkenőre fordul a bankszámlája.

Csak álom a középosztály

A „Dagobert bácsik” világából térjünk vissza a hétköznapi emberekhez, a Publicus ugyanis lapunk részére készített kutatásában azt is megtudakolta, a megkérdezettek hogyan látják saját vagyoni helyzetüket a társadalmon belül.

A válaszadók több különböző kategória között dönthettek, de a jókora többség, egész pontosan 60 százalék a „középosztályba” sorolta magát. A sokat hallott kifejezést tehát az emberek nagy része magáénak érzi, ám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által meghatározott definíció szerint valójában csak a népesség egyharmada tartozik oda. A G7 gazdasági portál elemzése szerint a középréteg 2008-ban még csaknem 40 százalékot tett ki, ám azóta jelentősen szűkült, 2016-ban már csak 33,7 százalék volt. Az Orbán-kormány évei alatt a középosztály két irányból is fogy, egy része „felkapaszkodik”, míg mások – és a számok alapján ők vannak többen – „lecsúsznak”. Ez csak tovább növeli a jövedelemkülönbségeket, vagyis éppen az ellenkezője történik a középosztály megerősítésének, mint amelyről a szlogenek szintjén hallunk. Így tehát hiába szeretnének a jelek szerint sokan ebbe a bizonyos középrétegbe tartozni, a valóságban ezt egyre kevesebben mondhatják el magukról.

A társadalom „szétszakadásának” az utóbbi időszakban több olyan kormányzati intézkedés is utat engedett, amely végeredményét tekintve a szegényektől a gazdagokhoz csoportosította át a jövedelmeket. Ilyen a 2011-ben bevezetett egykulcsos adórendszer is, amivel a magas keresetűek terhei mérséklődtek jelentősen.

A szóban forgó felmérés kitért ennek a lépésnek a megítélésére is, az eredmények alapján pedig az emberek 62 százaléka inkább a többkulcsos adó mellett tenné le a voksát, mondván, igazságosabb, ha a magasabb jövedelműek a fizetésük, bevételük magasabb hányadát fizetik be adóként. Hatszázaléknyi titkolózó mellett 32 százalék ért egyet a jelenlegi rendszerrel. Az ellenzéki szavazók körében elsöprő (az MSZP és a Jobbik támogatói között is 71 százalékos) a többkulcsos személyi jövedelemadót preferálók aránya, ám a kérdés minden másnál jobban megosztja a Fidesz-tábort. A vizsgálat során a kormánypártiak 48 százaléka tett hitet a mostani egy kulcs mellett, de 47 százalék változást szeretne.

Egy esetleges luxusadó fogadtatása viszont – a felmérés szerint legalábbis – nagyrészt kedvező lenne. Abban persze már sokkal kisebb az egyetértés, hogy milyen vagyon felett kelljen fizetni a sarcot – kis rosszindulattal hozzátehetjük, alighanem mindenki egy kicsivel a saját anyagi helyzete fölé állítaná be a lécet. Valami fajta, a legtehetősebbek által fizetendő luxusadót az összes megkérdezett 77 százaléka támogatna, a magukat MSZP-seknek vallóknak például egyenesen a 100 százaléka. Ebben a témakörben kivételesen a fideszesek is csak egy kevéssel elnézőbbek a gazdagokkal szemben: 69 százalékuk látná szívesen ezt a különadót. És, ahogy arra már utaltunk, az egész kutatás egyik legmegosztóbb kérdése az volt, a bevezetés esetén milyen vagyonnal rendelkezőknek kellene luxusadót fizetniük – méghozzá úgy, hogy abba a lakás vagy ház értéke is beleszámít. Ekkor 31 százalék bizonyult kimondottan szigorúnak, ők már 20 millió forint felett kivetnék az adót, míg 25 százalék 50 milliónál, 27 százalék pedig 100 milliónál húzná meg a határt.

Hogy egy lehetséges 100 millió forint felett kivetett luxusadó mennyi embert érintene, jó kérdés, hiszen az már rengeteg pénz. Annyiért már Mészáros Lőrincnek is majdnem 6 órát kellene dolgoznia…

Címkék: Publicus Intézet

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!