A Trianon-emlékmű útbaigazítja az Érpatakra tartót. A Nagy-Magyarországgal körbevett és a „Hiszek egy” kezdetű verssel díszített út menti kompozíciót 2010. június 4-én állította a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közösség. Harminc Celsius-fokot mutat a hőmérő, mikor megérkezünk a településre. Az utcák szinte üresek. A Hajlika óvoda kerítését a közmunkások festik, némán.
Az idillinek tűnő 1800 lelkes falu iskolájába igyekvő gyerekek előre köszönnek az idegeneknek is. Az őket kísérő szülők azt mondják, kevesen koptatják itt a padokat, mert sokan inkább a szomszédos település iskoláját választották, hiába működik újra az érpataki, mégsem hozták őket vissza. A féltucatnyi közért mindegyike vásárlókra les.
Míg várunk a polgármesterre, élettársa avat be a falu életébe, mesél például a cigányok fenyegetőzéseiről, de örömmel újságolja, hogy a legrenitensebbek is képesek javulni. A darutollas kalapban és a hagyományos érpataki viseletben (fehér bő ing, bricsesznadrág, fekete csizma, bicska, láncos óra, Nagy-Magyarország-fityegő a kulcstartón) érkező Orosz Mihály Zoltán könnyedén szájon csókolja az eddig minket szóval tartó hölgyet. Velünk kezet fog, de nem akárhogyan. Érpatakon a kézfogás is egyedi és persze mindenkinek jár: összekulcsoljuk a hüvelykujjainkat és az egész karunkat összeérintjük.
A polgármesteri ajtót Szabadságot Budaházynak feliratú matrica díszíti. Nem lepődünk meg: Orosz Mihály Zoltán több rendezvényen is dicsőítette Szálasit, a Magyar Sziget nevű hungarista rendezvény szorgos látogatója, gyakori fellépő a Jobbik rendezvényein is. A hivatalban mindenfelé árpádsávos zászlók, trianoni jelképek. Többórás sétára indulunk a faluban, méghozzá a falu első embere vezetésével. Szürreális időutazás következik a velünk élő múltba.
Első megállónk az iskola, pontosabban a hagyományőrző általános iskola, ahogy azt errefelé hívják. Negyvenkilenc gyerek jár ide, csak alsó tagozat működik, a harmadik és a negyedik osztály összevonva. Az elsősök termében rovásírásos abc lóg a falon és a Horthy-korszak „nemzeti imája”, a „Hiszek egy” háromsoros szövege. – Na, gyerekek, mit nem hozunk Érpatakra? – Szégyent! – zúg kórusban a válasz a polgármesteri kérdésre. Nyilván mindegyikőjüknek ez jutott először eszébe. Az osztály, mint minden csütörtökön, hagyományőrző lovaglásra készül a szomszédos Újfehértóra. De előtte még egy közös éneklésre gyűlnek össze az aulában a diákok: félkörben állnak, a polgármester velük szemben, mint afféle karmester. A Magyarországot és a nemzeti múltat dicsőítő népdalok után súgja, hogy jól figyeljünk, most a Szent István-himnusz következik. És tényleg. „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga!” Az egyik tanár néni papírlapról követi a szöveget. Zárásként Rajmund, a sok versszakos „Hiszek egy”-et szavalja. Jutalma nagy taps – a polgármester elégedett, büszke a tekintete.
Orosz Mihály magát kísérletező típusnak tartja, saját ötlete a média által „érpataki modellnek” elnevezett rendteremtő stratégia. „Ez elsősorban a teológiai üdvrendből származik, az üdvözülés elérésnek a rendjét is magába foglalja, és ebből fakad az erkölcsi meg az általános együttélési szabályok, az illem, a Büntető törvénykönyv és az alkotmány betartása is.”’
Próbáljuk követni. Orosz Mihály a polgármesterséget eszköznek tartja, hogy felkészüljön az üdvösségre, de addig még rengeteg a teendője. Például be akarja fejezni a szegedi jogi egyetemet, a másod- és harmadév között tart. Teológiai doktor: a Sophia Perennis Egyház kétéves teológiai képzésének elvégzése után kapta neve elé a két betűt. Az atlatszo.hu szerint a polgármesternek teológiai doktorátust adó egyház székhelye Debrecenben van, míg ügyfélszolgálati irodája Érpatakon, a Napfény-major utca 1.-ben, ami megegyezik a polgármester címével, aki maga az egyház alapítója is.
Szakdolgozatáról, kisdoktorijáról nincs információnk.
A szótlanul fóliasátrazó közmunkások felé sétálva sorolni kezdi a pozitív példákat: az egyik cigány család több férfi tagja is évtizedeket töltött börtönben, a gyerek mégis jó tanuló. Megtudjuk, hogy a már hosszabb ideje működő modellnek hála, sokkal több az „építő”, mint a „romboló” lakos. Ma már csak 10-15 ember tartozik a polgármester által létrehozott második kategóriába, többségük azért kapja a romboló címkét, mert a modell ellen ágálnak. Orosz Mihály állítja: hetek alatt eredményt lehet elérni, ha következetesen betartjuk a három alappillért: meggyőzés, példa, jutalmazás. S ha mindez nem vezet netán eredményre, akkor marad a szankció. A polgármester szerint az érpataki modell eredményei: „100 milliós felzárkóztatási támogatások nélkül és 20 milliós liberális szociológiai tanulmányok segítsége és az uszító liberális jogvédelem alkalmazása nélkül a megélhetési bűnözés és az etnikai feszültségek, a gettósodás felszámolása, a hátrányos helyzetű családok esetében is a gyermekveszélyeztetés megszüntetése, a tudatos családtervezés igényének felerősödése, a tetvesedés, rühesedés, a rossz higiéniai állapotok, az áramlopás felszámolása.” Orosz Mihály magát homo viatornak, azaz szellemi úton járó embernek tartja. A túldemokratizált, liberáldemokratikus közösséget nem szereti, mert ott a hozzáértő és a nem hozzáértő is egy szinten van, e helyett a funkcionálisan és hierarchikusan tagolt, központi emberrel bíró közösség lehet sikeres. „Aki nem ért hozzá, az kövesse a hozzáértő szavát, tanítvány legyen.” Aki nem érti, magára vessen.
Régen 3-400 bűncselekményt regisztráltak a községben évente, de ennél jóval több volt, csak be sem merték jelenteni, mert „féltek az emberek”, most 50-60-ra csökkent és sokkal kisebbek – folytatja Orosz Mihály. A polgármester szerint a megélhetési bűnözés például teljesen eltűnt. Az eddigi húszszázalékos munkanélküliségi átlagot javítja a közmunka- program, amely 50 embernek ad elfoglaltságot és havonta körülbelül 48 ezer forintot, heti lebontásban. A közmunkások takarítják az utcákat, és zajlik a főtér bővítésének előkészítése is, bár konkrét tervekről senki nem tud még. A Wass Albert teleház és a trianoni kereszt is közmunkaprogrammal épült meg. Cigányok, nem cigányok vegyesen dolgoznak, akad néha probléma, de „megoldják”. „Legalább társaságban vannak, a közösségi munka a lényeg elsősorban, nem gazdasági haszon” – hangzik a summázat. Az önkormányzat a romos, elhagyott telkeket próbálja megvásárolni, és azokon gazdaságokat létrehozni: burgonya, paprika, paradicsom, uborka lesz majd a gaz helyén. A német és angol nyelven folyékonyan beszélő Péter Tamás gépészmérnök fél éve dolgozik itt, egy budapesti, légkondis irodát cserélt el azért, hogy az érpataki közmunkaprogram vezetője legyen. „A polgármestert régóta ismerem, azonosulok szemléletmódjával, meg akartam tapasztalni az itteni életet, le is fogytam az egészséges életmódnak köszönhetően” – magyarázza.
A mezőőr két éve lakik a faluban, de 13 éve űzi a szakmát. Ketten őrzik a falu külterületeit, összesen 2300 hektárt. „Télen ötvenezer forint alatt volt az összkárérték, ami nagyon jó, mert régen többhektáros erdők tűntek el. Az elején megtámadtak, bírósági ügy is lett belőle, de jogtalanul egy pofon sem csattant el. És hát egy férfi nem férfi száz kiló alatt” – véli a tetovált Bakti Péter. Primőr árut nem is termeltek a kertekben, mert úgyis ellopták, meséli, de „most, hogy minden dokumentálva van, nagy a rend”.
Túránk a végéhez közeleg, némiképp eltompult aggyal igyekszünk befogadni, hogy Orosz Mihálynak a liberáldemokráciával az a baja, hogy „a többségi elv erőltetése által az ügyekhez értő kisebbség érvényesülését kiszorítják a döntésekből, az egyenlőségi elv és a véleménynyilvánítás szabadságának erőltetése révén felerősítik a média általi tömegmanipulációt a szakértelem rovására, s ezáltal lezülleszti a közösséget, anarchiát teremt, valamint az állandó haladás és fejlődés babonája által kiírtja a komplex, ősi tudást őrző hagyományokat, pedig a hagyományokból táplálkozva lehet példát mutatni.” A polgármester azt állítja: nem vallás vagy bőrszín alapján osztják ketté a lakosokat. „Ha az építők közé beáll a cigány származású, akkor partnernek kell tekinteni.” Nem lehet egykönnyen kizökkenteni mondandójából. „Az a baj, hogy számos településen az alapösszefüggéseket nem látják.” Ezért országos hálózatot akarnak létrehozni, a frontharcosok klubját, amely szövetségbe fogná a falvakat. A polgármester járja az országot, tanácsot ad, előadásokat tart.
Szürreális sétánk végén pont összefutunk a közmunkáról hazafelé baktatókkal a hivatal előtt. Nem marad el a polgármesteri parolázás, a már általunk is megtanult érpataki kézfogás. Jó ideig nem felejtjük el…
Szölőssi Gábor tanár, a Társaság a Szabadságjogokért helyi vezetője ellen 37 pert indított a polgármester másfél év alatt. „Állítólag feljelentette már az Ügyészséget és a Közigazgatási Hivatalt is, mert azt írták, hogy egy évig nem volt polgármesteri funkciója.” A falu nem indul pályázatokon, nincs fejlesztés, csak szobrok épülnek és trianoni emlékalkotások, a közmunkásokat kamerázzák, ami a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság állásfoglalása szerint is aggályos – sorolja a falu bajait Szölőssi. Az iskola egy évig nem működött 2010/11-ben, ennek jogtalanságát az Oktatási Jogok biztosa és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium is megállapította. Sok fiatal Budapestre ment, akivel baj volt, az börtönben ül, így valóban sokkal jobb a közbiztonság, mint néhány éve, de ez, Szölőssi úgy véli, az előző rendőrkapitány érdeme, akit tavaly nyáron Újfehértóra helyeztek.
A tanár szerint az egyik mezőőr büntetett előéletű, és nincs is megfelelő képesítése a komoly presztízsű álláshoz. Ráadásul a törvény előtti egyenlőség nem valósul meg, mert a polgármester barátainak háza lehet gazos, csak azt büntetik, aki nem híve a falu első emberének. A cigány kisebbségi önkormányzatot 22 éve vezető Orgován Zoltán szerint sztálinista rendszer működik a faluban, a polgármester szélsőségesen radikális, minden szélsőséges mozgalom felvonult már Érpatakon. A lakosság húsz százaléka cigány. „Különböző jogcímekre hivatkozva nem adják oda nekik a segélyt, engem nem engednek be az óvodába és semmilyen információt nem adnak, csak a polgármester beleegyezésével.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
