A sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék. Az első két állítással messzemenőkig nem értünk egyet, de az utolsó olyan igaz, mint hogy medvét láttak Nógrádban és Hevesben. A szakember szerint nincs ebben semmi különös, időről időre előfordul. A lényeg, hogy ne bántsuk, és akkor ő sem bánt. És az is kiderül, hova tart.
Amikor elindultunk a magyar medve nyomában, szentül meg voltunk győződve arról, hogy valójában a Loch Ness-i szörny és a jeti kereszteződését kergetjük. Mire Pétervásárára értünk (két nappal korábban itt látták a mackót), már biztosak is voltunk ebben. Pétervására Heves megyei kisváros, két teljes napja igazolt medvelelőhely, alig 2500 lakóval, 2 gyönyörű kőoroszlánnal, EU-s szökőkúttal és hibátlan díszburkolattal a főtéren.
Médiamedve
Alapszabály, hogy a riporter, ha tájékozódni akar, először a kocsmában kezdi, a helyi információforrások köztudomásúlag ott gyülekeznek nyitástól zárásig. „A Molnár Zoli látta, de rá ne hallgassanak. Egy majom” – mondja az előbbi tétel igazolására a pultnál könyökölő kolléga. A többiek komolyan bólogatnak és elmondják töviről hegyire, amit a Molnár Zolitól hallottak, és persze amit a tévében is mutattak. A medve éjszaka érkezett, végigcammogott a Kossuth Lajos utcán, a postánál balra fordult, elment a laktanyáig. Közben majd egy órán át üldözték a helyi rendőrök és civilek. „Én szerintem nincs is medve – állítja Dénes –, az egészet csak azért találták ki a tévébe’, hogy a cigányok ne menjenek az erdőbe gombászni.” Erre többen bólogatnak, tekintve, hogy a gomba drága, és jobb is, ha nem a cigányok szedik össze. „Az Erzsi nénit keresse a Kossuth utca 70-ben! Ő tegnap az RTL-ben is beszélt.” Egy gereblyéző közmunkás megfelelő útba igazítása után már ott is állunk Erzsi néni kerítésénél. Az idős asszony tegnap óta híres lett, sokan úgy tudják, ő látta a medvét. De nem. Azt mondja, ő nem is mondott olyat. „Én csak azt a filmet láttam, amit a fiam töltött fel a fészbúkra. De ezt a tévéseknek is megmondtam. Az igaz, hogy a medve itt ment el a házunk előtt, de akkor én aludtam.” No és a fia? Akkor ő látta a medvét? „Á, ő se látta, csak kapta a filmet valakitől.” (A Facebookon néhány nap alatt többezres lelkes közösség alakult ki a magyar medve kapcsán. A Nógrád megyei medvefigyelőn szinte minden észlelés fent van.)
Közben sikerül elérni Gombkötő Pétert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) vezető zoológusát. „Kálban helyszínelünk, úgy tűnik, nemrég járt itt a mackó. Találtunk nyomokat és szőrt is.” Ezzel összeomlott a jól felépített elméletünk a magyar jetiről. Van medve!
Begajdulva
Mátyás, az egykori Bem József laktanya biztonsági őre hajnali négykor ébredt. A kutyák ugattak. „Máskor is szoktak ugatni, de ez most valahogy más volt – meséli a 70 éves kapuőr. – Kijöttem, és láttam a medvét amott a kerítésnél. Csak állt ott. Felkaptam egy botot, és rákiáltottam, erre elindult az út felé. Dömivel utánamentünk, de nagyon hamar eltűnt.” Mátyás szerint, ha visszajönne, akkor se lenne baj: Dömi elég hangosan ugat, és végső esetben nála is ott van a seprűnyél.
Kál körülbelül 70 kilométerre van Pétervásárától, nem messze Füzesabonytól. Ott látták keddre virradóra a medvét a város közepén. Kált viszont elkerülte, de rengeteg nyomot hagyott. „Ha akarják, megmutatom. Úgyis ki akartam önteni gipsszel, hogy meglegyen később” – mondja Gombkötő Péter, akivel immár a káli főtéren találkozunk (szökő- kút, díszburkolat, de nincsenek oroszlánok). A szakember izzadt keki pólóban, sáros nadrágban „fogad” minket. Nem csoda, gyakorlatilag két napja úton van. A nemzeti park munkatársai minden bejelentést ki-, és minden nyomot megvizsgálnak, neki Kálnál szerencséje volt, még szőrmintát is sikerült begyűjteni egy bokorról. Azt mondja, az utóbbi években volt már dolguk medvével, néha egy-egy példány áttéved Szlovákiából. Május környékén, a párzási időszakban nem ritka, egy-egy hím akár 400 kilométert is vándorol, hogy megfelelő nőstényt találjon magának. (Ebből gondolják, hogy a mi macink is fiú.) Egyébként idén már többször láttak barna medvét Magyarországon. Néhány héttel ezelőtt az Aggteleki Nemzeti Parknál, előtte pedig húsvétkor. „Magyarországon nem él ugyan medve, de van egy-két példány, amelyik rendszeresen átjár Szlovákiából. Valószínűleg elszaporodtak a macik arrafelé, és kénytelenek voltak kiterjeszteni a territóriumukat” – magyarázza Gombkötő Péter. De ez a mostani valószínűleg egy fiatal, tapasztalatlan jószág, amelyik messzebbről kóborolt idáig. „Ilyenkor be vannak gajdulva, elszáll a tesztoszteronjuk. De nem akar semmi rosszat, csak visszamenni oda, ahonnan jött, a saját szagán” – teszi hozzá.
Talpskalp
Vagy két kilométert autózunk, mikor a zoológus a fékre lép. Kál mellett járunk, közel az erdő. „Itt vannak a legszebb nyomok – mutatja a sárban a friss medvetalpakat. – Látják, milyen kacsázva halad? A jellegzetes medvecammogás miatt állnak befelé a tappancsai.” Kissé aggasztónak tűnik, hogy ezek a nyomok tényleg elég frissek. „Valahol itt lehet a közelben” – mondja Gombkötő Péter, és közben szorgalmasan keveri a gipszet. Aztán látva, hogy sűrűn tekingetünk a bozótos felé, igyekszik megnyugtatni: „Ez célirányosan nem végez ember elleni tevékenységet” – mondja, ami reményeink szerint nagyjából azt jelenti, hogy nem bánt, ha nem bántják.
Amíg megköt a gipsz, kiderül, hogy nem vagyunk „medvebarát” nemzet. Sőt! Szinte semminek nem vagyunk barátja, amit nem ismerünk, és ami messziről jön. „Kaptam olyan SMS-t, hogy mi- ért nem állítjuk már meg a medve ámokfutását? Könyörgöm: milyen ámokfutásról beszélünk?! Ez a jószág még senkit nem bántott. Elkódorgott, de valószínűleg az M3-as megfogta. Megijedt a rengeteg autótól, és ha minden jól megy, most már elindul visszafelé” – mondja a zoológus, és elmeséli, hogy a medve kapcsán rengeteg interjút adott az utóbbi napokban. Igyekezett mindenkit megnyugtatni, de az olyan kérésekkel ő sem tud mit kezdeni, hogy „mi lenne, ha azt mondaná, a medve miatt mostanában nem tanácsos fát lopni az erdőben? Hát milyen világban élünk?” – teszi fel a kérdést.
Fél óra alatt elkészül az első talplenyomat. Gyönyörű darab, a nemzeti parkba látogató gyerekeknek fogják bemutatni rajta, mekkora is egy medve talpa. „Rendszeresen készítünk ilyeneket a nálunk előforduló nagyvadakról. Főleg farkasok jönnek, a medve azért elég ritka.”
Mi lesz a maci sorsa? – tesszük fel a kérdést. Előfordulhat, hogy kilövik, mielőtt visszamenne? „Az ki van zárva – mondja határozottan Gombkötő Péter. – Szorosan együttműködünk a hatóságokkal és a vadásztársaságokkal is. Teljes az egyetértés, hogy nem szabad bántani a mackót. Fokozottan védett állat. Fel sem merülhet, hogy kilőjék vagy akár csak elaltassák. Ez egy türelemjáték. Ki kell várni, amíg magától hazamegy.” Azért kötelességszerűen hozzáteszi: a medve nem barátkozik, mi se tegyük. Ha látjuk, induljunk el a másik irányba, de értesítsük a helyi hatóságokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
