Politikai állatok – szó szerinti fordításban ez a címe egy most induló amerikai tévésorozatnak, amely akárcsak az itthon is sikeres Elnök emberei, ismét a fehér házi kulisszák közé vezet. A címbe foglalt kifejezés magyarul inkább ösztönös politikust, amolyan ízig-vérig közszereplőt jelent. A filmbeli karakterekből nem nehéz ráismerni a Clinton famíliára, akikre mostanság újra komoly feladat vár Obama elnök újraválasztási kampányában. A Hillary Clintonra erősen hajazó főszereplőt a többszörös Oscar-jelölt és Golden Globe-díjas Sigourney Weaver alakítja. A színésznővel a philadelphiai egyetemen, éppen a soros jelenet forgatása után beszélgettünk.
– Köszönöm, de nincsenek ilyen ambícióim. Egyelőre legalábbis…
– A történet azzal kezdődik, hogy Elaine Barrish, akit ön alakít, a volt elnök exfelesége elnökjelöltként elveszti a választást, de a vereség mégis siker, mert ő lesz az új külügyminiszter…
– A vereség kinyitja Elaine szemét. Rájön, hogy a férje összevissza csalja és a házassága fabatkát se ér, vagyis végre magára talál, és ezt nemcsak én, minden nő érti. Aztán beáll a csapatba mint külügyminiszter. Közben megpróbál a lehető legjobb anya is lenni, ami azért nagy teljesítmény, mert a közszereplők általában felsülnek a magánéletükben. Legalábbis nekem az a tapasztalatom, hogy a kettő nem megy együtt. A sorozatbeli volt férjem, az exelnök egyszerre szeretni való és megvetésre méltó fickó. Ezért van Elaine kutyaszorítóban, mert igaz, hogy elvált, de nincs jobb, nem talál jobbat, mint a volt férje. És ez nemcsak egy elnökházaspárra áll. Nézzen körül, szerte a világon vannak házaspárok, akik se egymással, se egymás nélkül nem tudnak élni.
– Mindezek alapján nem kell politikai elemzőnek lenni, hogy rájöjjünk: a karaktert Hillary Clinton inspirálta.
– Nemcsak a Clinton házaspár, de a Kennedy-dinasztia is inspirálta a sorozatot és merített az előző elnöki családok történetéből is. Mert kevesen gondolnak bele, hogy a Fehér Ház lakói komoly árat fizetnek a politikai karrierért, mert akár tetszik, akár nem, ezen a szinten kifordulnak önmagukból. Ördögi kör. Nehéz a hatalomban, de legalább olyan nehéz nélküle.
– Mennyire akar hasonlítani Elaine Barrish Hillary Clintonra?
– Nem ismerem eléggé Hillary Clintont, hogy átvegyek tőle bármit is. Bevallom, a menedzserem is azzal kezdte, hogy Elaine pont olyan, mint Hillary, de a forgatókönyv kimosta a fejemből az asszociációt. A párhuzam nyilvánvaló, de a Fehér Háznak azért sok hasonló lakója volt.
– A filmbeli „Hillary” a közéletben is kutyaszorítóba kerül, mert hiába próbál erkölcsi magaslatról politizálni, ha a törvényalkotásban csak az adokkapok elve működik. Vagy ő lesz az, aki mégiscsak bebizonyítja, hogy győzni tud egy idealista politikus?
– Ha nő, akkor igen. Vegyük az amerikai képviselő- és szenátornőket. Mindegy, melyik pártot képviselik, mégis minden héten összejárnak, segítik egymást, átbeszélik a terítéken lévő törvényjavaslatokat. Vagyis a nők egész másképp állnak hozzá a politikai vezetéshez, mint a férfiak. Tapasz talatból és a statisztikákat is ismerve állítom, hogy ahol nők irányítják a dolgokat, ott nincs szkanderezés, nincs rivalizálás, nincs egó, hanem csak maga az ügy. Washington persze kétségkívül korrupt, ezen nincs mit szépíteni. Elaine eszköztelen azzal az érvvel szemben, hogyha nem kooperál, leleplezik a gyerekét, mondván meleg és viszonya van egy jó nevű, nős képviselővel. Egyedül persze hogy nem tudja megváltoztatni a szisztémát, de egy pici rést csak tud ütni, és ez már valami. A magam részéről szent meggyőződésem, hogy a washingtoni mutyizók ideje lejárt. Tényleg ezt hiszem. Amerika lebénul, ha így folytatjuk.
– Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit szeretek nézni és egyértelmű volt a válasz. Nem járok moziba, tévét nézek. Legalább a tévében vannak nézhető dolgok: egyik sorozat jobb, mint a másik. És hát azt se felejtsük el, hogy az alma nem esik messze a fájától. Az apám az NBC tévé vezető munkatársa és az amerikai televíziózás egyik úttörője volt. Én pedig konzervatív színész vagyok: színház, film, tévé, egyik műfaj se kevesebb, mint a másik.
Barack Obama karrierje „egy tündérmese” – gúnyolódott 2008-ban, a demokrata elnökjelölt-választáskor Bill Clinton, volt amerikai elnök felesége ellenfelén. Obama erre bölcsen csak annyit mondott, hogy a Clintonok „igazán kedvesek”. Miután elnökké választották, a politikai érdek azt diktálta, hogy legyőzött versenytársát nevezze ki külügyminiszterré.
Hillary Clinton és Obama kényszerű együttműködése mára – kis túlzással – barátsággá fejlődött. Jól mutatja ezt, hogy a férj, aki tíz éve a demokraták vezetője, minden követ megmozgat azért, hogy Obamát újraválasszák. Még ha nem is egészen önzetlen az igyekezete, mivel sokak szerint azt szeretné, ha négy év múlva Hillary lenne az elnökjelölt, Bill Clinton nagy sikerrel gyűjt adományokat Obama kampányához. Az ilyen célra rendezett exkluzív vacsorákon, ahol csak az asztalfoglalás ezer dollárba kerül, nem ritka, hogy többtucatnyian ajánlanak fel 20 ezer dolláros csekkeket az elnök támogatására. Obama és elődje pedig együtt mosolyognak és viccelődnek a pódiumon. A demokraták ezáltal úgy érzik, hogy végre nincsenek törésvonalak a pártban. Ami tényleg olyan, mint a mesében.
(Sz. Á.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!