Kicsinálják a segítőket – Sorra távoznak a Pető Intézet konduktorai

Két és fél éve vette át az állam az egykori Pető Intézetet, a ma már Pető András Főiskola néven működő intézménykomplexumot.

A fenntartó az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ami kancellárt nevezett ki irányítóként, azzal a céllal, hogy gazdaságosan működjön a nemzetközi hírű intézet. A köznevelési feladatokra, az óvodára, az iskolára és a korai fejlesztőre az állam változatlanul ad pénzt, tehát az odajáró, maximum 18 éves gyerekek ellátása nincs „veszélyben”. A probléma a felnőtt és a nemzetközi részlegnél van. A felnőttambulancián dolgozó informátorunk sok visszásságra hívta fel a figyelmünket.


Ki folytatja?

„A kancellár úgy akarja lefaragni a költségeket, hogy rombol: megszüntette a vidéki gyerekek bentlakását, a menzát, volt, hogy büfé, kávéautomata sem működött. „A felnőttrészleg konduktorai eddig a pedagógus-bértábla szerint kaptak fizetést – törvényellenesen –, azaz 30 éves munkaviszony után nagyjából 300 ezer bruttó bér járt nekem, ám a kancellár közalkalmazotti státuszba helyezett minket, pedig a munkánk jellege nem változott. Így a fizetésünk bruttó 175 ezer lett. Az volt az indok, hogy nem köznevelési feladatot látunk el, holott főiskolai hallgatókat is tanítunk évtizedek óta. Azt ígérték, kiegészítik a bérünket a régi fizetésünk nettójára, ám ez nem garantált bér, bármikor elvehető. Kérdem én, mit csinált a törvénytelenség elhárítására a kancellária az elmúlt 2,5 évben? A pedagógus nem konduktor, de a konduktor pedagógus” – meséli informátorunk.

Eddig összesen hét konduktor dolgozott a felnőttrészlegen.

Az új szerződést – ami fele annyi szabadságot, viszont csaknem dupla annyi munkaórát tartalmaz – öten nem írták alá, egyiküket a közneveléshez tartozó pedagógiai intézetbe helyzeték át, ketten a nyugdíjazást választották (március végi, illetve május közepi határidővel). A maradék négy konduktort elküldték. Jelenleg a két, hamarosan nyugdíjba vonuló kolléga, egy áprilisig beugró régi munkatárs és egy továbbképzés miatt átmenetileg ott lévő fiatalember dolgozik a felnőttambulancián.

Ebben a hónapban ők foglalkoznak az összesen 100–170 odajáró beteggel – hogy áprilistól mi lesz, senki nem tudja. A súlyos mozgássérülteket már nem tudják ellátni, kénytelenek sok csoportot összevonni, a heti két alkalom helyett egyszer tudják fogadni a pácienseket.


Lábujjtól a hajig

Szeretet, gondoskodás, szakmaiság – így foglalja össze a 72 éves Ágnes a Petőben tapasztaltakat.

„Hét éve stroke-ot kaptam, hat éve járok rehabilitációra heti kétszer két órában, de most már csak heti egyszer, annyira kevés a konduktor. Kétségbe vagyok esve, hogy jövő hónaptól ez a heti egy alkalom is elvész. Az ottani fantasztikus emberek munkájának köszönhető, hogy tudok bevásárolni, főzni és unokázni, ők hoztak ki a depresszióból. A szállításomat is megoldották, hoztak-vittek egy ezresért, ilyen sehol máshol nincsen. Nekünk testi-lelki felüdülést jelent a Petőbe járni. Aláírnék bármilyen petíciót, ha azzal vissza lehet hozni az elküldött konduktorokat.”

Zsuzsa is csak jót tud mondani a felnőttrészlegen zajló munkáról.

„Amikor megtudtam, hogy a konduktorok nagy része elment, elküldték őket, bevallom, kisírtam a lelkem, aztán iszonyú dühös lettem. Az az emberség, hozzáértés, tudás, amit az elmúlt négy évben kaptam, pótolhatatlan. Nem akarunk lerobbanni, a családunk vagy a társadalom terhére lenni, a Petőben pont ebben segítettek nekünk. Menjenek oda a döntéshozók, nézzék meg, milyen munka folyik. A lábujjunktól a hajunkig foglalkoztak velünk, a memóriagyakorlatoktól kezdve a kézfejlesztőkig.” A Parkinson-kóros nyugdíjas nagyon elszánt: beszélne a miniszterrel, a kancellárral vagy bármelyik döntéshozóval, aki ezt a „váratlan és övön aluli” lépést meghozta.


A betegeken spórolnak

„Aki nem írta alá az új szerződést, kirúgták múlt pénteken, én már hétfőn be sem mentem. Azt senki nem tudja, hogy a gyakorlati idejüket ott töltő hallgatók hogyan és kitől fogják megismerni a különböző diagnózisú (stroke, Parkinson- szindróma, Sclerosis Multiplex) mozgássérültek konduktív ellátását” – magyarázza az egykori Pető-alkalmazott. Szerinte a kancellárián jóval többen dolgoznak a törvényben meghatározottnál, a sok igazgató egyike szőlész, de van faipari végzettségű is, s bár a jogszabály nem írja elő a kancellárhelyettest, az a poszt is létezik. A menza megszüntetése után a kancellárián teakonyhát építettek, több millióért beléptetőrendszert alakítottak ki, de legendák keringenek a kancellár havi benzinköltségeiről is, állítják volt munkatársak. Azt mesélik: az új vezetés a felnőttambulancián zajló kétórányi foglalkozások 1800 forintos díját 5-6 ezerre akarta emelni, hogy valami hasznot is termeljenek, ugyanakkor a páciensek kedvezményes szállíttatását el akarták törölni. Most a felnőtteket egy ezresért szállítják a Petőbe, majd onnan haza. „Egyedülállóak vagyunk abban is, hogy bentlakó mamás csoportot működtetünk: a szülőket tanítjuk meg arra, hogyan foglalkozzanak sérült gyerekükkel.

Ezt megszüntették, hiszen nem hoz pénzt, majd szülői nyomásra végül a minisztérium rendkívüli anyagi forrást biztosított a programra.

Az intézet nem fogad vidéki gyerekeket: a kancellária a vidéken létrehozott Pető-pontokon tervezi ellátni a vidékieket, de ebből még egy sem valósult meg. Nem értik meg, hogy a rehabilitáció sosem fog pénzt hozni, ez nem üzlet, hanem segítőszakma. Máshol kap az illető egy tízalkalmas, 20 perces kezelési lehetőséget, mi viszont élethosszig foglalkozunk velük” – meséli a volt alkalmazott, aki harminc évet húzott le az intézményben, ez volt az első munkahelye, azt sem tudja, hogyan kell állást keresni. Bízik a józan észben, a rektorban és a gondolkodó, a betegek felé empatikus politikusokban. A páciensek pedig újabb petíciót fogalmaznak az Emmi vezetőjének, mert ilyen komplex kezelésre máshol nincs esélyük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!